„Hát nem szerettem én se játszani egy ilyen nagydarab feka ellen, aki megtartja és megcsúsztatja a labdákat. Szerintem kulcsfontosságú volt, hogy ő be tudott jönni” – mondta Mészöly Géza, az Újpest vezetőedzője a Diósgyőr elleni győztes meccs után, csereként beállt játékosáról, a nigériai Franklin Saseréről még február közepén, de valószínűleg még most sem érti, hogy mi volt a probléma e megszólalással. Hogy miért indított ellene fegyelmi eljárást a Magyar Labdarúgó Szövetség, és tiltotta el egy plusz két hónapra. Az edző úgy véli, nyilatkozata nem volt sértő, sőt dicséretnek szánta. „A színesbőrű labdarúgók kifejezetten büszkék lehetnek kitűnő fizikai adottságaikra. Mindez tehát nem hordoz semmilyen rasszista elemet, egyszerű ténymegállapítás volt a részemről” – szögezte le Mészöly, és úgy tűnik, hogy nemcsak ő nem érti, hogy e „dicséret” miért számít rasszista megnyilvánulásnak.
Az elmúlt héten boldog-boldogtalan azt próbálta bizonygatni elsősorban a kormánysajtóban, hogy a „feka” kifejezés egyáltalán nem sértő, épp ellenkezőleg. A Mandiner szerzője Akik most Mészölyt rasszistázzák, maguk is orrba-szájba fekáztak című írásában egészen odáig ment, hogy olyan cikkek után nyomozott a régi Indexen, a 444-en, a 24.hu-n, amelyekben benne van ez a szó. Ugyanakkor Csányi Sándor, az MLSZ elnöke azzal állt elő, hogy „a »feka«, akármilyen szándékkal is hangzott el, egyértelműen faji megkülönböztetés, hiszen ezzel általánosított és a bőrszínhez kapcsolt képességeket”.
Mindezt azért kell felidézni, mert épp a feka szó „értelmezése” világított rá mindennél fényesebben világított arra, hogy az ilyen-olyan sajtómunkások mellett
az MLSZ elnöke sincs tisztában azzal, hogy valójában, mit jelent a rasszizmus, és hogy nem azt jelenti, hogy valaki azt mondja, hogy feka vagy azt, hogy néger.
Ha precízek akarunk lenni, a rasszizmus röviden az, amikor valaki az emberek közötti fizikai különbségeket helyezi előtérbe. Nem számít, hogy ezt elismerően vagy lekicsinylően teszi.
Szerencsésebb országokban egy ilyen „félreértés” a megfelelő alkalom lehetne ahhoz, hogy szakemberek segítségével megkezdődjék a rasszizmus kényes és gyakran félreértett témakörében valamiféle érzékenyítés, felvilágosító munka, társadalmi párbeszéd. Amely tisztázhatna bizonyos félreértéseket, és Mészöly Géza vagy Csányi Sándor is megérthetné, hogy valójában mit jelent a rasszizmus. És egyúttal azt is, hogy miért lehetnek a másik emberre nézve sértők az amúgy jó szándékú kijelentések is.
Nálunk azonban szó sem lehet ilyesmiről. Az MLSZ eljárása kizárólag az UEFA felé tett gesztusnak tűnik, amit itthon senki nem vesz komolyan. Legalábbis erre utal, hogy Csányi Sándor sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a szövetség fegyelmi szabályzata alapján a a három hónapra szóló eltiltás volt a legkisebb büntetés, amelyet rasszista megnyilvánulás esetén a testület kiszabhatott. Az pedig különösen visszatetsző, hogy az MLSZ elnöke csak azután állt a nyilvánosság elé, hogy egy kibic is beszólt a pálya széléről. „Je suis Mészöly!” – írta Orbán Viktor egy kommentben, akinek ismét muszáj volt olyasmibe beleütnie az orrát, ami nem rá tartozik – ahelyett, hogy az ország ügyeivel foglalkozna.
