Miért röpül igazából Fürjes Balázs?

  • narancs.hu
  • 2021. április 21.

Narancsblog

„A vita természetes” – mondta, és leóvakodott a színről.

Azt már tavaly is tudtuk, hogy a kínai Fudan Egyetem budapesti kampuszát a Csepel-sziget északi csücskében építenék fel, a „Budapest Diákváros – Déli Városkapu” néven emlegetett kormányzati fejlesztés részeként, de az csak április elején derült ki, hogy a magyar kormány régóta dédelgetett terve 540 milliárd forintjába kerülne a magyar adófizetőknek.

Méghozzá úgy, hogy a kínai hitelkonstrukció a Budapest-Belgrád vasúti beruházás mintáját veszi alapul. E hitelösszeg nagyságát úgy is jelezhetnénk, hogy minden egyes magyar állampolgár kb. 55 ezer forinttal járul hozzá, hogy egy olyan felsőoktatási intézmény nyíljon Budapesten, amely a Kínai Népköztársaság tulajdona, a Kínai Népköztársaság játékszabályai szerint működik, a Kínai Állami Építőmérnöki Vállalat építené kínai munkásokkal, import kínai építési alapanyagok felhasználásával.

Nem először lát ilyet a világ, s az eddigi nemzetközi tapasztalatok szerint

az efféle kínai szerződések egész országokat hozhatnak megalázó helyzetbe

(legutóbb Montenegrót), miközben a helyi aláírók „annyit tudnak rajta keresni, amennyit nem félnek és nem szégyellnek”. Ha ehhez hozzátesszük, hogy kormány mást sem csinál a 2019-es önkormányzati választások óta, csak Budapestet igyekszik újabb és újabb trükkökkel megalázó helyzetbe hozni, nos, máris érthető a mostani nagy igyekezet is. Csak időzítéssel gyűlt meg a bajuk. A fantasztikus hitelkonstrukciót ugyanis nem Szijjártó Péter jelentette be a keleti nyitás legújabb sikereként, hanem a Direkt36 újságírója nyomozta ki.

A hír nyomán

Karácsony Gergely főpolgármester azzal állt elő, hogy lemondja a 2023-as atlétikai vb rendezését,

ha a kínai egyetem épül a tervezett diákváros helyett, mire Fürjes Balázs, Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára sajtótájékoztatón és az új Indexen megjelent hosszú publicisztikájában is cáfolt mindent, ami azt sugallná, hogy Fudan kampusza a diákváros helyett épülne fel.

„Nem vagyok mindenhez is értő illetékes elvtárs – a kormányon belüli munkamegosztás szerint én a városépítésért felelek. A Fudan ideérkezésének megszervezése, a kínaiakkal való megállapodás az innovációs és technológiai miniszter feladata” – írta az államtitkár, hozzátéve, hogy szerinte „folytatódni fog a disputa, milyen előnyökkel jár egy rangos kínai egyetem Budapestre érkezése”. Mondta, mintha tényleg azért kéne hátra lépnie, hogy helyet csináljon Palkovicsnak. Pedig nem azért, hanem azért, mert nem tudta elég szimpatikussá tenni Orbán bolondériáit a fővárosiak előtt, sőt a Fidesz, ha lehet még rosszabbul áll Budapesten, mint az önkormányzati választások idején. S ezért Orbánnak muszáj volt felelőst találnia,

Fürjes megalázása elsőre épp megfelelt a bosszúszomjának.

S valóban eszerint is folytatódott az ügymenet. „A vita természetes, anélkül nincs demokrácia” – jegyezte meg még Fürjes, de ami ott csak a megszokott cinizmusnak tűnt, másnap elnyerte valódi értelmét: a Magyar Közlöny ugyanis azzal a kormányhatározattal jelent meg, amely Palkovics Lászlót nevezi ki a „Budapest Diákváros megvalósításáért, valamint a Fudan Egyetem részvételével alapítandó magyarországi felsőoktatási intézmény működési környezete kialakításáért felelős kormánybiztossá”.

Nem tudni, hogy a kinevezés feltététele volt-e, hogy

Palkovics fejből is el tudja mondani a legújabb titulusát,

de azt biztos, hogy a színrelépésével új fejezet veszi kezdetét a kormány Budapest-politikájában. Azzal, hogy levették a tábláról Fürjes Balázst, akit eddig „a párbeszéd híveként”, „Budapest szerelmeseként” stb. próbáltak eladni, nyilvánvalóvá tették, hogy a főváros kivéreztetése, megalázása nemcsak metafora. Szó szerint veendő, és semmi sem drága érte. Fürjes Balázs persze továbbra is Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára, és hallunk még tőle bizonyosan sok szép fejlesztési tervet, de úgy tűnik, már nem várnak tőle túl sokat, leginkább semmit, csak azért tartják, hogy legyen valaki, aki a leszámolás után megjegyezze: „A vita természetes, anélkül nincs demokrácia”.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.