„Az MNB nem lehet offshore-lovagok szálláshelye” – mondta Orbán Viktor rögtön 2010-es megválasztása másnapján, Simor Andrásnak címezve. A retorika azóta sem változott, aki jó fideszes akar lenni, napi rendszerességgel illik el-eloffshore-lovagoznia magát. Az offshore-lovag kifejezés a kormánypárti retorikában az évek alatt szerfelett kelendő szitokszóvá vált, tán csak a legutóbbi időkben kezdett valamelyest visszaszorulni, az első helyet alig pár hete adta át a jóval egyszerűbb hangzású, pláne könnyebben leírható, ám jóval gazdagabb jelentéstartalmú sorosozásnak. Offshore-ozás, brrr, hogy néz már ez ki leírva, bezzeg a sorosozást el sem lehet hibázni. S az offshore-lovag kifejezés azért sem túl kóser már, mert a közönség izgágább részének esetleg Andrew G. Vajna ugrik be róla, meg az ő Unga-Bungaföldön bejegyzett, ám magyar állami pénzen hízó-dagadó kaszinói, a sorosozásról viszont senkinek nem jut eszébe Andy Vajna ugyebár. Legfeljebb a zsidók – de rossz az, aki rosszra gondol.
| ||
Természetesen, ha a dolognak pusztán csak ez az egy szem – retorikai – vetülete létezne, az is elég gázos, egyszersmind jellemző lenne, de többről van szó, hisz létezik nagyon is gyakorlatias megközelítése az offshore-ozásnak: a Fidesz pedig egy gyakorlatias formáció, pragmatikus párt.
Tegnapelőtt arról szavazott ugyanis a magyar parlament, hogy felvegyék-e tárgysorozatba Szél Bernadett és Schiffer András kalandos hátterű törvényjavaslatát, mely az államigazgatás offshore-mentesítését, illetve az offshore cégek kizárását célozná a közpénzes megrendelési körből. Mielőtt tippelnének arra, amit úgy is tudnak a napisajtóból, már tudniillik, hogy mi lett a szavazás végeredménye, vessenek egy pillantást erre a kalandos háttérre, ahogy az atlatszo.hu oly ügyesen összeszedte. Tehát a törvényjavaslat már a (gazdasági) bizottságban elbukott egyszer, október közepén, de mivel a múlt héten már az ellenzéki képviselőcsoport kérte, hogy szavazzanak a tárgysorozatba vételről, az aktust nem lehetett megúszni.
A hétfői vita után 120 fideszes-kereszténydemokrata nemmel hazavágták az egészet a sunyiba. Nem kerül a ház elé a javaslat, nincs itt semmi látnivaló, mindenki húzzon haza, mi meg majd – mint eddig – toljuk ki a közös lóvét azon haveroknak is, akik nem riadnak annyira vissza bizonyos közismerten alternatív adózási formáktól.
Ennyi erővel hozhattak volna egy olyan törvényt is, hogy mi lophatunk ezentúl. Utána meg gyorsan egy olyat is, ami ezt a törvényt visszamenőlegessé teszi… Árpádig. Hogyhogy melyik Árpádig? Több is volt?
Viccelődünk, viccelődünk, de a legnagyobb tréfát mégiscsak a gazdasági bizottságban sütötték el, amikor a kormányerő képviselője azzal indokolta az elutasítást, hogy ha ilyen törvény lenne, a magyar állam nem üzletelhetne az Egyesült Államokkal, mert ott a cégek „döntő többsége” valamelyik adóparadicsomban van bejegyezve. Mert a karvalytőkés, imperialista mindenségit neki, az már csak egy ilyen cudar hely. Szegény dollárpapa is azért kénytelen az államilag durva versenyelőnyhöz juttatott kaszinóival malmozni, mert ott ezt tanulta…
