Minden képzeletet felülmúló offshore-disznóság a Fideszben

  • narancs.hu
  • 2015. november 19.

Narancsblog

Évek óta a legkedveltebb szitok volt a Fidesz háza táján, ha valakire azt mondták: „offshore-lovag”. Ma már parlamenti döntés bizonyítja, hogy szabad a vásár. Ideológia is lett hozzá.

„Az MNB nem lehet offshore-lovagok szálláshelye” – mondta Orbán Viktor rögtön 2010-es megválasztása másnapján, Simor Andrásnak címezve. A retorika azóta sem változott, aki jó fideszes akar lenni, napi rendszerességgel illik el-eloffshore-lovagoznia magát. Az offshore-lovag kifejezés a kormánypárti retorikában az évek alatt szerfelett kelendő szitokszóvá vált, tán csak a legutóbbi időkben kezdett valamelyest visszaszorulni, az első helyet alig pár hete adta át a jóval egyszerűbb hangzású, pláne könnyebben leírható, ám jóval gazdagabb jelentéstartalmú sorosozásnak. Offshore-ozás, brrr, hogy néz már ez ki leírva, bezzeg a sorosozást el sem lehet hibázni. S az offshore-lovag kifejezés azért sem túl kóser már, mert a közönség izgágább részének esetleg Andrew G. Vajna ugrik be róla, meg az ő Unga-Bungaföldön bejegyzett, ám magyar állami pénzen hízó-dagadó kaszinói, a sorosozásról viszont senkinek nem jut eszébe Andy Vajna ugyebár. Legfeljebb a zsidók – de rossz az, aki rosszra gondol.

Keressen híreink között hasonlót...!

 

 

Természetesen, ha a dolognak pusztán csak ez az egy szem – retorikai – vetülete létezne, az is elég gázos, egyszersmind jellemző lenne, de többről van szó, hisz létezik nagyon is gyakorlatias megközelítése az offshore-ozásnak: a Fidesz pedig egy gyakorlatias formáció, pragmatikus párt.

Tegnapelőtt arról szavazott ugyanis a magyar parlament, hogy felvegyék-e tárgysorozatba Szél Bernadett és Schiffer András kalandos hátterű törvényjavaslatát, mely az államigazgatás offshore-mentesítését, illetve az offshore cégek kizárását célozná a közpénzes megrendelési körből. Mielőtt tippelnének arra, amit úgy is tudnak a napisajtóból, már tudniillik, hogy mi lett a szavazás végeredménye, vessenek egy pillantást erre a kalandos háttérre, ahogy az atlatszo.hu oly ügyesen összeszedte. Tehát a törvényjavaslat már a (gazdasági) bizottságban elbukott egyszer, október közepén, de mivel a múlt héten már az ellenzéki képviselőcsoport kérte, hogy szavazzanak a tárgysorozatba vételről, az aktust nem lehetett megúszni.

A hétfői vita után 120 fideszes-kereszténydemokrata nemmel hazavágták az egészet a sunyiba. Nem kerül a ház elé a javaslat, nincs itt semmi látnivaló, mindenki húzzon haza, mi meg majd – mint eddig – toljuk ki a közös lóvét azon haveroknak is, akik nem riadnak annyira vissza bizonyos közismerten alternatív adózási formáktól.

Ennyi erővel hozhattak volna egy olyan törvényt is, hogy mi lophatunk ezentúl. Utána meg gyorsan egy olyat is, ami ezt a törvényt visszamenőlegessé teszi… Árpádig. Hogyhogy melyik Árpádig? Több is volt?

Viccelődünk, viccelődünk, de a legnagyobb tréfát mégiscsak a gazdasági bizottságban sütötték el, amikor a kormányerő képviselője azzal indokolta az elutasítást, hogy ha ilyen törvény lenne, a magyar állam nem üzletelhetne az Egyesült Államokkal, mert ott a cégek „döntő többsége” valamelyik adóparadicsomban van bejegyezve. Mert a karvalytőkés, imperialista mindenségit neki, az már csak egy ilyen cudar hely. Szegény dollárpapa is azért kénytelen az államilag durva versenyelőnyhöz juttatott kaszinóival malmozni, mert ott ezt tanulta…

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.