Nem a rabszolgatörvény, Orbán ellen tüntettek

  • narancs.hu
  • 2019. január 6.

Narancsblog

Talán Orbán és Kövér is emlékszik, hogy mit mondott a rendszerváltás hajnalán Grósz Károly, és mi jött utána.

Tavasszal a választás után megtelt a Kossuth tér, ám nagyon meg kell erőltetnünk az emlékezetünket, ha fel akarjuk idézni, hogy mi történt azon a tavaszi napon. (Új választást követeltek.) De ugyanez mondható el az összes olyan megmozdulásról, ami az Orbán-rezsim nyolc és fél éve alatt történt.
Emlékszünk szimbólumokra (kockás ing) és szlogenekre („Nem tetszik a rendszer”), az is megvan, hogyan vált a világító mobiltelefon erősebbé megannyi transzparensnél. A leginkább mégis arra emlékszünk, hogy ezeknek a megmozdulásoknak semmiféle következménye nem volt – a netadó visszavonását ne tekintsük már annak. Vagyis volt, konkrétan az, hogy Orbánékat még gátlástalanabbá tette, hiszen amit tüntetések címen láthattak, nem volt egyéb, mint jó szándékú, ám amatőr szónokok fellépései, önjelölt megmondó emberek egotripjei, az egymás torkát átharapó ellenzék szomorú húzásai.
A résztvevők számát tekintve sem a karácsony előtti, sem a mostani tüntetések nem értek fel ezekhez a korábbiakhoz, sőt azt is mondhatjuk, hogy a tegnapi beszédeknél jóval erősebbek is elhangzottak az elmúlt nyolc évben, mégis

biztosak lehetünk abban, hogy másképp mentek haza tegnap a résztvevők, mint tavasszal.

„Csoda történik velünk. Az oszd meg és uralkodj trükköt magyar demokratákkal már nem lehet elsütni. Egység van szakszervezetek, civilek, pártok és szabadságot szerető magyarok között” – mondta szónoklatában Karácsony Gergely, és nem mondhatjuk, hogy túlzásba esett volna. Valóban csoda történt, hiszen most először vált valósággá az, amit már több mint nyolc éve szeretne hallani az ország nagyobbik fele: hogy csak egységben lehet véget vetni Orbán uralkodásának, egyúttal annak a hazugságáradatnak, manipulációnak és népbutításnak, amit a nemzeti együttműködés rendszere hozott, és amit sem vitával, sem érvekkel nem lehet legyőzni.
2018 áprilisa óta – a gyalázatos választási rendszernek is köszönhetően – Orbánék a csúcson érezhetik magukat, egy olyan csúcson, ahonnan nincs lefelé vezető út, talán épp ezért más a mostani tüntetések hangneme. Akik a hideg, a hóesés ellenére is kimentek, sokkal elszántabbak, és végre – a finnyás elődöktől eltérően – egy emberként mondják ki, hogy mit akarnak.

Nem csak a rabszolgatörvény eltörlését.

Azt persze nem mondhatjuk, hogy a tegnapi tüntetés miatt máris inogni látszik a „trónus”, ahogy azt sem lehet megjósolni, hogy a többször is kinyilváníttatott „Orbán csak az erőből ért” mondás, konkrétan meddig is ér. Azt sem lehet előre látni, hogy mit ért a közönség és mit értenek a szakszervezetek általános sztrájk alatt, feltehetően egészen mást, mint amit a jelenleg hatályos törvények lehetővé tesznek.
Egyvalami mégis biztosnak látszik. Orbánék erre nem voltak fölkészülve, és úgy tűnik, kifogytak a válaszokból. Mindennél többet mond tehetetlenségükől, hogy tegnap csak a két papagájt, Hollikot és Hidvéghit eresztették a sajtóra azzal, hogy Pityuka okos madár, vagyis Soros és Soros és Soros, aztán meg Kövér László mondott épületes beszédet építőkről meg rombolókról,

Budapesttől 265 kilométerre, Lentiben.

Persze, gondolhatják azt a Fideszben, hogy csak a rajongótáborral kell kommunikálni, amikor pedig úgy látják, jöhet a mozgósítás, ám úgy tűnik, elfeledkeznének arról, hogy az efféle cinikus megnyilvánulásoknak következményei lehetnek. Talán Orbán és Kövér is emlékszik, hogy mit mondott a rendszerváltás hajnalán az egykori MSZMP-főtitkár, Grósz Károly. Hát ezt: „A harc eredménye csak tőlünk függ, mert osztályharc lett ez a javából. Ha (…) megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz és – ne legyen illúzió – a fehérterror fog eluralkodni”.
És talán arra is emlékeznek a hatalom mostani birtokosai, hogy e nyilvánvaló provokáció után lendült meg visszafordíthatatlanul a rendszerváltás szekere.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.