Lekerültek az Orbán Viktor-idézetek a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumban, pedig lenne mit a falra vésni hazánk miniszterelnökétől, aki olykor filozófus és hadvezér is. Hiszen ha van valaki, akivel minden egyes állampolgár azonosulni tud ebben a lángoktól ölelt kis országban, akkor az maga Orbán, aki vezetett már szabadelvű, polgári konzervatív és szélsőjobboldali pártot – mindegyiket Fidesznek hívták –, volt liberális és illiberális, demokrata és autokrata, Európa-párti és Brüsszel legfőbb ellensége, Soros-ösztöndíjas és antisorosista, volt Ludas Matyi és Döbrögi, borsó és héja, Mazsola és Tádé, és noha személyesen űzte ki az oroszokat, ma már feltűnően barátságos a ruszkikkal.
Összegyűjtöttünk hát néhány idézetet, amely elférne a csepeli gimnázium hatalmas falfelületein.
„Tartok az olyan politikusoktól, akik a miniszterelnökségüket, miniszteri pozíciójukat, parlamenti képviselőségüket valamiféle küldetésnek tekintik”
– mondta Orbán még 1992-ben, pedig idén már mást gondol. Nemrégiben azt mondta, hogy „magyarnak lenni egy küldetés, valószínűleg a világ egyik legszebb küldetése”.
„A Fidesznek igenis van elvi kiindulópontja – mondta a pártja 1992-es kongresszusán: – a modern XX. század végi liberalizmus.”
Miközben a gimnazisták a honvédelemórára sietnek, gyorsan rápillanthatnának az alábbi citátumra:
„A radikális jobboldal nemzetiségi politikája patetikus magyarkodásban, hazafias frázisokban […] merül ki. Visszaélnek a nemzeti retorikával, valójában nemzetellenes politikát folytatnak.”
És ha valakit a politológia érdekel, Orbántól a demokrácia alapjait is ellesheti: „... soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar” – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek 1998-ban.
A mai antikapitalista eszmékre fogékony diákokat maga Orbán erősíthetné meg abban, hogy a tőkefelhalmozásnál fontosabb kiállni azért, ami helyes: „Bár a pénznek nincs szaga és színe, gazdájának azonban van. A sok pénz legyőzte az igazságot.”
Ha pedig megkérdezik tőlük, honnan származik a szlogen, ami a tanártüntetéseken is felbukkan, kiderülne a falfeliratból: „Nincs hova hátrálnunk!” – hangzott el egy 2006-os kampánygyűlésen.
Amennyiben az iskola fenntartói a tantárgyi oktatáshoz fenntartott tantermeket szeretnék dekorálni, a tornacsarnokhoz az alábbi idézetet ajánljuk: „Nem szívelem a pocakos tábornokokat.”
Annak a diáknak, aki a kiüldözött „Soros-egyetemen” (CEU) tanult volna tovább genderről vagy feminizmusról, idézzük fel a nevezetes Orbán-megszólalást: „Nőügyekkel nem foglalkozom.”
A miniszterelnök úrnak technikaórán is lehetne egy-két jó szava a kalapáccsal, fűrésszel szerencsétlenkedő nebulóhoz: „Ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani.” (2002) A történelemórákon pedig ezt a gondolatot is elő lehetne húzni: „Mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak és a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk, és azt üzenjünk a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy visszamásszanak az ablakon.” Ezt ugyanazon a 2007-es pártkonferencián mondta Orbán, amikor az alábbiakat is kijelentette: „Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik, a demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, hanem csak az emberek szívéből nőhet ki.”
Máskülönben azt is kőbe lehet vésni, hogy „Magyarországon vannak kipcsakok, sok magyarban van kipcsak vér”. A történészeknek pedig tessék ehhez igazodni.
Hogy mennyire fontos a retorika, arról is egy Orbán-idézet győzhetné meg a tanulót magyarórán, hiszen országunkban a legjobban jutalmazott készség a duma:
„A modern Magyarországot most már hantaméterben kell mérni.”
A ballagó diákoknak szól a következő üzenet: „Nem vagyunk már olyan fiatalok, hogy mindig igazunk legyen.”
Olykor pedig nem árt tudni, országunk vezetője egy báránybőrbe bújt La Fontaine: „Arról pedig senki sem tehet, ha folyton a rókák nyernek.”
Ideje lecserélni az anatómiai ábrákat a biológia szertárban, Orbán Viktortól ugyanis megtudtuk:
„Titokban már évekkel ezelőtt meghirdették a Soros-féle embertípus kitenyésztésének programját, ahogy ők szerényen mondják, ha én ki tudom mondani: a homo Sorosensust, ami magyarul annyit tesz, Soros-féle embertípus”
– hangzott el a 2018-as évértékelőn.
Angolórán természetesen a miniszterelnök úr tárgyalóképes nyelvtudása motiválhatja a tanulókat:
„No migrants more in. So stop them. Those who are in should bring back. So that’s what the people will.”
Nem árt, ha tudjuk magunkról: „A magyar hajlamos arra, hogy nagyon dörzsöltnek gondolja magát, miközben ő a legutolsó balek, ez fajtajellemző” – hangzott el 2015-ben Tapolcán.
Azoknak a tizenéveseknek, akik még hisznek a nép fennhatóságában, maga a miniszterelnök üzen biztatólag: „A demokrácia magyar hívei nem akarnak hinni a szemüknek, amikor látják, hogy a rendszerváltozáskor kiharcolt szabadság idegen megszállók nélkül, a többpártrendszer és az alkotmányosság előttünk magasodó intézményei ellenére szétporlad, kicsúszik az ujjaink közül.”
Ha valakit lefújnak könnygázzal vagy hajnalig fogdában tartanak egy diáktüntetés után, vigasztalja ez a magvas gondolat: „Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” – mondta 2018-ban Strasbourgban a miniszterelnök.
A fiatalság azonban bolondság, így kétségkívül ennek az örökérvényű gondolatnak is helyt kell adni a 22,5 milliárd forintból felújított gimnázium falain belül, ahol Németh Szilárd öregdiák nevét is kivésték:
„Hoppá! Na helló, röfi!”
