Pánik és őrjöngés: a hatalom ezredesének ezúttal kicsit messzire gurult a gyógyszere

  • narancs.hu
  • 2020. október 16.

Narancsblog

Ki van itt és milyen állapotban?

Van ez a mozzanat, hogy a köztévének nyilatkozó Szarka ezredes úr szerint a hallgatók PSZICHOTIKUS…, a kapitány úr nagymamucikájanak a térgye kalácsa szerint, mondjuk még egyszer, P-SZ-I-CH-O-T-I-K-U-S állapotban vannak. Nem nagyon – hisz’ van megértés a Herr Feldwebelben –, csak „kicsit”. És „ki kell” ebből az állapotukból „mozogniuk” – ami ugyancsak bölcs javaslat, hisz a mozgás, a testedzés az egészség záloga!

Az lehet a megfejtés, hogy Szarka Gábor – aki nyilván azért lett egy művészetet, sőt, több művészetet oktató egyetem vezetője, mert saját bevallása szerint sem érdeklődött soha a művészet iránt: ennél mi sem természetesebb – szóval Szarka egy tábori doktor lehet amúgy, hogy ilyen jól diagnosztizál.

És nem az van, hogy ezek a fiatalemberek a jogaikat és másét, a mi jogainkat is védik – mindazt, ami a köztársaságból megmaradt, és eközben Tovaris Henyeral, ez a jellemóriás, az egyetem munkávállalóival lopatná el – bosszúból és teljesen jogszerűtlenül – a személyes motyójukat a kollégiumból; és nem is az van, hogy Szarka, mint egy Über-Portás 1972-ből, mint a kádárizmus névtelen oszlopa, fél szemét a Gazdi képére függesztve egyszerűen eldugja a kultúrterem kulcsát a renitens diákság elől – egyébként is rájuk férne egy kiadós hajvágás! –, tehát nem, nem Szarka nézte el a naptárt, kedélyeskedve nem ő igyekszik kompromittálni, hátba támadni, egymás és az egyetem dolgozói ellen kijátszani, fenyegetni, becsapni, az alapvető jogaiktól megfosztani ezeket a gyerekeket. Hanem a sztrájkolók és az egyetemfoglalók vannak „pszichotikus” állapotban, nekik ment el mintegy az eszük…

Pedig nem, ezredes úr, nem ők tudják rosszul. Abtreten!

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.