Szijjártó botrányos ajándéka az örökös csapatkapitánynak

  • narancs.hu
  • 2020. október 10.

Narancsblog

Ha a miniszter a törvények felett áll, akkor a barátai is.

A Honvéd és az MTK május végén találkozott a Puskás Stadionban, hogy eldöntsék, ki jut a Magyar Kupa döntőjébe, a mérkőzés azonban nem a gólok miatt volt emlékezetes. Az aktuális járványügyi előírások miatt ugyanis zárt kapuk mellett játszottak volna a csapatok – legalábbis ez volt a szabály –, de a meccs után kiderült, hogy mégis akadt néhány néző, konkrétan Szijjártó Péter külügyminiszter és Dzsudzsák Balázs labdarúgó, illetve Szijjártó gyermekei. Ráadásul maszk nélkül.

Mindezt nem holmi paparazzo bizonyította légi fotóval,

hanem maga a miniszter a Facebookra posztolt szelfijével. Vagyis Szijjártó  megmutatta, hogy neki (és társaságának) nem kell betartania a szabályokat. Persze addigra már közismert volt az is, hogy a miniszter és a focista közös meccslátogatása nem egy gyönyörű barátság kezdete volt, hiszen röviddel azelőtt a külügy hozta haza a Dubajban rekedt labdarúgót, akiről hamarosan kiderült az is, hogy Szijjártó jóvoltából diplomata útlevéllel rendelkezik, és különben is nagy ívben tesz a karantén szabályokra, ami egyébként Orbán Viktor Facebook-posztjából derült ki.

A dolognak természetesen nem voltak következményei,

ahogy nincsenek következményei Szijjártó későbbi húzásainak sem, az adriai jachtozásnak, a mindenféle helikopterezéseknek. Sőt! Azóta mintha egy számmal nagyobb mellényt is viselne az egyébként sem szerénységéről híres külügyminiszter. Talán ő is elhitte, amit még a jachtozás kapcsán mondott egyik talpasa a tévében, hogy „annak a több százezer embernek és családnak, akinek a munkája, a havi bevétele és megélhetése a külügyminiszter munkájához köthető, azt sokkal jobban érdekli az, hogy van munkája és bevétele, mint a külügyminiszter nyaralása”, és erre fel a nagy magabiztosság. De az is lehet, hogy tanult a főnökétől, ha minél pökhendibb, minél gátlástalanabb, annál nehezebb rajta fogást találni.

Lehet, hogy korábban Dzsudzsák Balázs is a nagyobb mellényeket próbálgatta, hiszen májusban állítólag még sorban álltak érte a emírségi futballklubok, ám a jelen felállás szerint

a játékos a hazai NB II-ben kergeti a bőrt a Debrecen tartalékaként,

amit persze lehet mindent megszépítve hazatérésnek is mondani, de a lényegen nem változtat. Dzsudzsák immár nem messziről jött ember, hanem egy bukott sportoló, aki szó szerint eladta tehetségét, később pedig sokkal kifizetődőbbnek találta mindenféle befolyásos emberek barátságát. Ettől még nem kizárt, hogy Szijjártóval más a kontraktus, hiszen elég csak megtekinteni azt a kisfilmet, s kiderül, milyen az, ha e két derék harcos véletlenül összefut a debreceni tévé stúdiójában. Nos, egy pillanatra sem kétséges, hogy bukta ellenére is töretlen a bizalom.

Ráadásul pár napja mindezt már nemcsak a látott hátlapogatások, ölelkezések és gratulációk bizonyítják, mivel megtudhattuk, hogy

a Dzsudzsákba vetett bizalom tárgyiasult formában is jelentkezik.

Szijjártót ugyanis arról kérdezték, hogy az NB II-re is vonatkozik-e a csapatkapitányi diplomata útlevél, ő pedig a szokásos stílusában válaszolt, miután kifejezte abbéli reményét, hogy bízik benne, hogy Dzsudzsák visszatér a válogatottba: „A diplomata útlevele marad, majd ha visszavonul, akkor visszakérem tőle”.

Természetesen nincs azzal semmi baj, ha valaki segít a barátjának, mi több, Szijjártónak azt sem tilthatja meg senki, hogy mélységesen alámerüljön abba a sajátos szubkultúrába, amely Dzsudzsák Balázst tekinti a 21. századi Puskás Öcsinek. Csakhogy ezt szigorúan civilként tehetné, szabadidejében. Mert ha miniszterként – voltaképp a képünkbe röhögve – közli egyes szám, első személyben, hogy tulajdonképpen annak osztogat diplomata útlevelet, akinek akar, az nemcsak vérlázító, de vélhetően törvénytelen is. És persze az sem kizárt ezek után, hogy olyanok is rendelkeznek a kiváltsággal, akiknek még annyi mentségük sincs, mint az egykori csapatkapitányság.

Lead-kép: Facebook/Szijjártó Péter

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.