Az Orbán Viktor és Simicska Lajos közötti konfliktus, amelyről a nyár óta hallani (mi például a szeptember 4-i lapszámunkban közöltünk alapos írást a témában), immár nyíltan vállalt ellentét. A múlt szerdai Népszavában jelent meg először a hír, hogy Simicska elindulna a veszprémi időközi országgyűlési választáson, amit Navracsics Tibor uniós biztossá választása miatt kellett kiírni. Ha a Fidesz február 22-én bukja a körzetet, oda az országházi kétharmada. Szimbolikus értelemben tehát jóval többről van szó, mint egyetlen országgyűlési mandátumról. De gyakorlati értelemben is, hiszen a Fidesz kapkodó hatalomgyakorlásához elengedhetetlen a minősített többséget igénylő törvények olykor visszamenőleges, olykor kétnaponkénti módosítása, a „gránitszilárdságú” alaptörvényük permanens buherálása, a jogszabályi környezet folytonos hozzáigazítása az ötletszerű kormányzati elgondolásokhoz, vagy éppen az egyes társadalmi rétegek, gazdasági szektorok nagyon is eltervezett sarcolásához. (Meglopásához, ha nevén akarjuk nevezni ez utóbbi ténykedést.)
| ||
A Fidesznek tehát, még ha afféle előzetes kármentésként azt hallani is, hogy mivel minden lényegest elvégeztek már, nekik mindegy, marad-e a kétharmados országgyűlési többségük vagy sem, nagy szüksége van a veszprémi mandátumra. Aminek a megtartása korántsem tűnik egyszerűnek, hiszen az utóbbi hónapokban a kormány és annak feje hibát hibára halmoz, és az Orbán politikájával szembeni ellenszenv itthon tízezres demonstrációkban, külföldön leplezetlen (olykor diplomáciai) bírálatokban nyilvánul meg. A változások a 2008 után mind apatikusabb választói tömeget sem hagyják érintetlenül: előbb a Jobbik az ózdi polgármester-, majd az MSZP az újpesti időközi országgyűlési választáson verte meg olyan arányban a kormánypárti jelöltet, hogy az nem tekinthető egyszerű véletlennek.
| ||
Ebben a helyzetben Simicska Lajos, Orbán Viktor legrégebbi – és korábbi tudásunk szerint ez idáig a legbizalmasabb – harcostársa bejelenti, komolyan gondolkodik azon, hogy rástartol a képviselőségre. Simicska üzent; a kérdés csupán az üzenet minősítése, hogy az már az újságpapírba csomagolt hal, vagy még csak a paplanhuzat alá dugott véres lófej kategóriája. Ami viszont világos, hogy Simicska akciója az orbáni kétharmaddal szembeni föllépés, függetlenül attól, hogy pusztán jelzésről van-e szó (ha akarna, bekavarhatna), vagy tényleges indulási szándékról.
Említett szeptemberi írásunkban az Orbán–Simicska-ellentét kiéleződésének a történetét írtuk meg, úgyhogy ezt most nem vennénk át megint. És bizonyos szempontból mindegy is, hogy mi volt a konfliktus eredeti oka. A lényeg az, hogy a rossz kormányzás következményei elérték az Orbán-rendszer felső szintjének, működtetőinek az ingerküszöbét. Simicska bejelentése ugyanis – bármi legyen is a dolog kifutása – az első nyílt belső lázadás Orbánnal szemben. Hogy föllépésével Simicska a rezsimen belüli alkupozícióját akarja-e javítani, avagy magának a rezsimnek a meghaladására szólít-e föl, arról nem sokat tudni. Magyarázat mindkét lehetőségre lenne. Simicska a rezsim legfőbb kedvezményezettjeinek egyikeként nem érdekelt az orbánizmus fölszámolásában, azaz Orbán Viktor megbuktatásában, mindössze megszerzett pozícióit és az üzletmenet további zavartalanságát akarja bebiztosítani – ez szólhat az első mellett. Orbán elhatalmasodó hatalmi tébolya immár mindennél jobban veszélyezteti a megszerzett pozíciókat és a további normális üzemmenetet, ezért nyilvánvalóvá kell tenni mindenki számára a Fideszen belül és kívül, hogy a NER legfelső köreiben is akad valaki, akivel tárgyalni és kiegyezni lehet – ez meg a másik mellett. Simicska Lajos, tévedés ne essék, nem csak a forrásokat biztosította a Fidesz, majd a NER kiépítéséhez. Jelenl pillanatban egyszerre rendelkezik komoly formális (médiabirodalom, Közgép) és informális hatalommal. Meglehet, fölismerte, ezt most a saját térfelén muszáj használni. A túlélése érdekében.
