Sorra alázzák meg magukat a fideszes képviselők Navracsics miatt

  • narancsblog
  • 2014. október 7.

Narancsblog

Deutsch Tamás és Rogán Antal is erős nevező, de Szájer József magabiztosan veri az egész mezőnyt.

Kurucz Éva szóvivő a kormány nevében üdvözölte, hogy az Európai Parlament szakbizottsága alkalmasnak találta Navracsics Tibort arra, hogy az Európai Bizottság tagja legyen.

Rogán Antal a Fidesz-frakció gratulációját tolmácsolta, valamint kijelentette, hogy „kudarcot vallott a szocialisták aknamunkája”.

Deutsch Tamás a „nagy győzelemhez” gratulált.

Biztos, aki biztos

Biztos, aki biztos

Fotó: MTI

Ezekből az idézetekből talán nem egyértelmű, de a kormánypárt prominensei azt a némileg kínos incidenst fogadták ilyen kitörő lelkesedéssel, hogy bár az Európai Parlament kulturális és oktatási bizottsága Navracsicsot a biztosi pozícióra alkalmasnak, de a neki szánt feladat – az ifjúság-, kultúra-, sport- és állampolgári ügyek – ellátására alkalmatlannak találta. Ami a legvalószínűbb forgatókönyv szerint azt jelenti, hogy a leendő biztos hatásköreit tovább csökkentik, pedig a már eleve sem túl fajsúlyos pozíciót Navracsics érkezése előtt Juncker már gyengítette.

Ezt ünneplik most a Fideszben.

Deutsch képviselő azonban közismerten türelmetlen alkat, ezért nem várta be a többieket, hanem már jóval a bizottsági ülés előtt nevetségessé tette magát, amikor a nemzeti érdekkel ellentétes, „kicsinyes, politikai haszonleső magatartásnak”, hátbatámadásnak nevezte a szocialisták döntését, mármint hogy nem támogatják Navracsics biztosi kinevezését. Ezután természetesen kaján vigyorral lehetett a fejére olvasni, hogy annak idején a Fidesz sem támogatta Kovács László megválasztását.

Szájer József sokkal óvatosabb politikus, de abban a kellemetlen helyzetben van, hogy a kezdetektől ő vezeti a Fidesz delegációját az Európai Parlamentben. Így ő jegyzi a képviselőcsoport tegnapi gratulációját is, amely már a címében eloszlat minden kétséget: Siker Brüsszelben: Az EP szakbizottsága támogatja Navracsics Tibor biztosi jelölését! Mint írják, „Navracsics Tibor meghallgatása az Európai Parlamentben egyértelmű siker volt. Az EP illetékes szakbizottságai előtt nyújtott teljesítménye az egyik legjobb volt a biztosjelöltek között. Navracsics Tibor felkészültségét érdemben senki nem tudta megkérdőjelezni, alkalmassága mindenki számára világosság (sic!) vált. Ennek köszönhetően a parlament illetékes bizottságában ülő képviselők többsége Navracsics Tibor jelölését támogatta a bizottság mai ülésén. A parlamenti szakbizottság baloldali többsége ugyanakkor módosítást javasolt a portfólió tartalmát illetően, ahogy ez várhatóan más biztosok esetében is bekövetkezik.”

Abcúg, Kovács!

Abcúg, Kovács!

Fotó: MTI/EPA

Ahogy bekövetkezett ez Kovács László esetében is, olyannyira, hogy másik biztosi posztot kapott végül. Az ő esetében azonban Szájer kissé másképp látta a helyzetet (a találat innen): „Az Európai Unió történetében még nem volt példa arra, hogy a biztosi posztot az adott jelölt pótvizsgán keresztül érje el. Magyarország hírnevének csorbításáért a felelősség tehát Kovács Lászlót és az őt leendő hivatalában megerősítő Gyurcsány Ferencet terheli. A magyar néppárti delegáció reméli, hogy a Magyar Szocialista Párt a továbbiakban az EU által felkínált vezető posztokat nem bukott pártpolitikusokkal akarja betölteni, és lezárul az a szomorú fejezet, amely az Európában is nevetséges közös lista felállításának ötletével kezdődött, és most Kovács László Európára erőltetésével végződött.”

Andor László 2010-es biztosi jelölésekor az ugyancsak többször megszólaló Szájernek még ennél is alapvetőbb problémái voltak, már a jelölés módját illetően is, ugyanis felrótta a szocialista pártnak, hogy „egyoldalúan, egyeztetés nélkül döntött Andor László jelöléséről”, amiből szerinte kiderül, hogy „az MSZP az európai uniós posztokat is zsákmányrendszerének részeként tekinti”.

Mondanunk sem kell, hogy ezzel szemben milyen körültekintő, nyitott, többpárti konzultáció előzte meg Navracsics Tibor jelölését.

Akinek biztosjelölti szereplése valóban kínos, és nemcsak a Fidesznek, hanem az egész országnak. De a portfólió visszautasításának tényénél sokkal kínosabb Navracsics látványos gerinctelensége, amely nemcsak nevetségessé teszi a magyar külpolitikát és személyesen Navracsicsot (mint például a walesi parádéja), hanem egyenesen visszataszítóvá.

A kormánypárti gratulációk szerzői pedig tudják, hogy mást mondtak négy éve és tíz éve. Tudják, hogy hazudnak, és ez ki is fog derülni. Hogy mégis vállalják mindezt, hogy az arcukat adják hozzá, annak világos üzenete van: nekünk már tényleg semmi nem számít.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.