Normális esetben valahogy így kezdenénk: a nyerőgépek kezelése baromi bonyolult kérdés, mert miközben sokak megélhetését biztosítja (üzemeltetők, gyártók, kocsmárosok stb.) és nem csekély adóbevételt termel, addig tagadhatatlanul sok család életét keserítette már meg egy-egy családtag nyerés utáni vágya, netalán játékszenvedélye, mindközönségesen: a szerencsétlen függősége, amelyet egyesek – nem kevesen – szemrebbenés nélkül, sőt könyörtelenül használtak ki.
| ||
A magyar állam pedig, függetlenül attól, hogy éppen milyen kormány igazgatta, a dolog szociális-etikai vetületét nagyjából mindig is leszarta, az adómilliárdokat szépen besöpörte, a szerencsejáték-függők kezelésére, megelőzésre, egyáltalán a jelenség társadalmi tudatosítására komolyabb energiát nem fordított. Úgy kezelte a problémát, hogy nem vette észre. Diszkréten félrenézett. Túl sok volt benne a pénz, meg különben is: most tiltsák be a játékot?
Normális eset jelenleg közel nincs. Szakpolitika? Kezelés? Prevenció? Ne hülyéskedjünk! Minek? Jön úgyis Lázár János, beleszagol a levegőbe, és a következő pillanatban máris tudja, hogy fogja csinálni. Mármint a lenyúlást, mi mást?
Még jó másfél éve imigyen szólott: az „embereket nem védi meg semmi a félkarú rablóktól, és az államnak igenis újra kell szabályoznia a szerencsejáték-piacot az elmúlt húsz év összefonódásai után”. Milyen emberi, mennyire empatikus! A mélyszegénységben élők mindennapi gondjainak apró kis rezdülését is hogy átérzi ez a vásárhelyi fiú, akinek a múltkor is túlcsordult a lelkében az aggodalom, amikor azzal jött, hogy legszívesebben betiltaná a dohányzást, mert úgy védené ezeket a drága, kicsit rá is hasonlító embereket! De ez a jó Lázár engedékeny is, bölcs is, mert nem tiltja be, csak a megfelelő, gondos kezekbe helyezi az üzletágat, konkrétan a földijei hitbizományául adja. Miért, jobb lett volna, ha betiltja?
Meg azt is mondja, most már kicsit keményebb hangon, szigorú tekintettel: „Adócsalással és megtévesztéssel mintegy 200 és 400 milliárdos haszonhoz tud jutni egy bizonyos érdekcsoport évente, illetve ennyit tüntetnek el az adóhivatalok és az állam elől.”
| Az igazi kérdések Hogy milyen változatos módszerekkel tudják kijátszani a játékfüggők a tiltást? Az illegális termekről és a trükkös „internetcafék” világáról tavalyi cikkünkben írtunk. Majer Balázs szenvedélybeteg-segítővel pedig arról beszélgettünk, miért nem gyógyít meg senkit az új szabályozás, és hogyan lehetne valóban segíteni a függőkön. |
A bizonyítékok nélküli vádbeszédkor 2010-et írunk, ekkor még a nyerőgépek országszerte működnek. Ám – hogy röpül az idő – két év múlva már csak két pesti, illetve egy soproni kaszinóban lehet ilyen mütyürrel játszani. A többit elvitték a búsba, a redőnyt lehúzták. Azaz előbb kriminalizálással besározták, aztán a kellő törvények megalkotásával bezúzták a játszóteret. Mert nem az övék volt. Eddig: a Népszabadság hétfői információja szerint hamarosan tíz vidéki kaszinóra írhatnak ki zártkörű, meghívásos pályázatot, ahol a sok csuda dolog mellett lehet majd nyerőgépekkel is játszani. A trafikpályázatok körmükre égése után nyilván be vannak tojva, ezért kell a zártkörű pályázat, nehogy legyen már egy újabb botrány, még csak az hiányozna. Nemcsak a koreográfia hasonlít a trafikmutyihoz, de a színjátékban feltűnő gyilkos is, ahogy az sem kétséges, hogy mi lesz itt: vagy pártközeli figurák, vagy azok strómanjai fognak kaszálni, ők nyithatnak majd kaszinót a magyar vidéken.
Ahova aztán az elit, a tiszteletre méltó baráti társaság majd eljár, megjelenik, reprezentál. A nyomorultak, a kiskocsmák szerencsétlen népsége pedig arról szövögethet delíriumos álmokat, hogy egyszer majd őt is beengedik, és újra játszhat. Persze nem fog. Mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy neki nem telik majd soha, de soha olyan ruhára, amilyen ott a legszerényebb antréhoz szükségeltetik.
A társadalmi probléma kezeléséről, több tízezer ember játékfüggőségéről és drámájáról pedig továbbra se beszél senki.
