Thanks for everything @rahel_orban!

Narancsblog

A Magyar Turisztikai Ügynökség egy vagyonért hirdette Tiborcz István szállodamegnyitóját. A bulit Orbán Ráhel szervezte, a számlát pedig mi álltuk.

„Thank you @rahel_orban”, „thanks for everything @rahel_orban” – árasztotta el az elmúlt napokban az Instagramot pár hasonló üzenet, következetesen betagelve Orbán Viktor legnagyobb lánya, Orbán Ráhel nemrég nyilvánossá vált profilját a képmegosztón. Első körben főleg ezekből derülhetett ki, hogy Budapesten nem akármilyen bulit trombitált össze a Magyar Turisztikai Ügynökség:

különféle nagyon híres influenszerek érkeztek Magyarország bűnös fővárosába, hogy bulizzanak egy nagyot.

A Budapest Influencer Trip névre hallgató buli önmagában is szürreális lehet azok számára, akik tudnak késsel-villával enni: itt tényleg arról beszélünk, hogy emberek, akik attól híresek, hogy híresek – máshogy tényleg nehéz leírni azt a jelenséget, hogy teljesen random emberek agyonfilterezett képeken mutatják be, hol vannak épp és mit esznek –, ezáltal pedig szép magyaros szóval influálnak.

Nevetségesnek tűnik, de bejöhet: ma már egész iparágak épülnek arra, hogy a megfelelő influenszer kezébe kerüljön egy-egy új üdítő, ital, különféle turisztikai ügynökségek vagy légitársaságok pedig nagy lelkesedéssel hívják meg ezeket a figurákat, akik a szigorúbb hirdetési szabályozások előtt simán elhitették az emberekkel, hogy teljesen saját döntésből vannak ott, ahol. A megoldás általában kifejezetten költséghatékony, hiszen ez a réteg nem kötekedő újságírókból áll, hanem olyanokból, akik amolyan Szijjártó Péter-i módon hülyék lennének nem elfogadni egy-egy ajándékjachtozást, ha pedig pénzt is adnak érte, az ugye még jobb. 

Tulajdonképpen a kapitalizmus csúcsát látjuk azzal, hogy emberek már rég nem produkciót adnak el termékként, hanem saját magukat, és hát mivel ez egy ilyen piac köré épülő világ, ezért még csak bántani is nehéz őket úgy, hogy végül is találnak olyanokat, akik megveszik ezt. Itt meg is érkeztünk Orbán Ráhelhez, akiről határozottan úgy tűnik, hogy az emúlt napokban egyszemélyben képviselte Magyarországot a Budapest Influencer Trip résztvevői közt, akik a kirándulás megkoronázásaként menő DJ-k zenéire bulizhattak az Operában egy különösen exkluzív bulin, ahova már magyar influenszerek is elmehettek. Előtte is csupa izgalmas programon vettek részt, például Orbán Ráhel férje és gyerekei apja, Tiborcz István szállodamegnyitóján, és egy rakás olyan helyszínen, amit összeköt Tiborcz cége, a fiatalos nevű BDPST Zrt. 

Az, hogy a magyar turizmus közös célja, hogy a mostaninál tehetősebb turisták érkezzenek Budapestre, kimondott vágy már évek óta, a város V. kerületének felhozatalát nézve pedig a legnagyobb előrelépést tényleg az jelentette efelé, hogy beérkezett a városba pár ukrán bűnöző is az elengedhetetlen Mercivel. Nyilván kérdés, hogy miért kéne nekünk megpróbálni Moszkvává változni ebben is, de ha a másik vége ennek az angol legénybúcsúzók, akkor végülis oké.

Bár késsel-villával enni képes ember rosszul van az influenszerkultusztól, akár tényleg hatásos is lehet az országimázs szempontjából az idehozataluk. A vendégek minőségébe is nehéz úgy belekötni, hogy valójában semmivel sem készítenek semmitmondóbb tartalmakat, mint amilyeneket Novák Katalin készített, miközben a másik kezével pedofilsegítőket és szélsőjobboldali vezéreket engedett ki a börtönből. Azt viszont elég kemény nézni, hogy mindez valójában nem is annyira az országimázsról szólt, hanem Tiborcz István nagy projektjeinek megtolásáról.

Hogy mit ad Isten, épp akkor nyílik meg a szállodája, amikor a felesége valószínűleg százmilliós költségvetéssel hoz ide külföldi influenszereket bulizni.

Hogy ennek az egésznek az lett a narratívája, hogy ez a Ráhel mekkora arc, hogy leszervezte ezt az utazást. Persze, hogy ez lett, annak idején én is bárkinek hálás voltam, aki meghívott házibuliba piálni, pedig az nem az Operában volt, hanem Martintelepen. Szóval itt volt pár nap, amikor az államilag fenntartott ügynökség komoly pénzeket tolt abba, hogy a miniszterelnök lánya végre mennybe mehessen, miközben a miniszterelnök veje nagy beruházásai exkluzívnak minősíthető vendégkört kaptak.

Ezeket a programokat az influenszerek Orbán Ráhelnek köszönik, pedig egész Magyarországnak kéne, hiszen egy kicsit azért mindenki beleadott abba, hogy Jack Morris, Maddy Burciaga vagy Elisa Maino koktélozzon, miközben a szintén exkluzív módon ideutaztatott Charlotte de Witte lakossági techno-DJ pakolja a lemezeket. Szintlépés ez, hiszen Orbán Ráhel pár éve még csak a VOLT fesztivál környékén a budapesti NER-elit fiatalosabb részével (például Vitézy Dáviddal) játszotta el a nagyasszonyt az állami cégek hirdetéseivel kitömött soproni bulin, azóta már a nemzetközi elitben szerez lekötelezett embereket.

Ezek azok az emberek, akik megfelelő mennyiségű pénzért valószínűleg a saját pisájukra is azt mondják telefonnal felvett videókon, hogy soha nem ittak még ilyen finomat, annál pedig azért sokkal jobb kicsit utazgatni, és látványosan megköszönni az ország saját lábán álló hősének egy budapesti utazást a fővárosi luxusba.

Mert hát luxus ez még akkor is, ha az Operától tényleg csak pár percre már teljesen megszokott a kilátástalan körülmények közt élő hajléktalanok látványa az egész EU egyik legszegényebb országához méltó módon. Nekik is biztosan jót fog tenni, ha Orbán Ráhel nagy ötletének hatására végre gazdagabb turisták jönnek a városba, hogy aztán mondhassák: „Thanks for everything @rahel_orban!”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.