Csütörtök este lezajlott a fideszesített állami televízió történetének első választási műsora. Azt már nagyjából a meghívottak mennyiségéből lehetett sejteni, hogy valójában nem sok különbség lesz a választások előtt kötelező egyperces bemutatkozások és a majdnem kétórás vitaműsor közt, hiszen a tömeg és a formátum is csupán arra adott lehetőséget, hogy a résztvevők egymás mellett állva mondják fel a dolgaikat.
Elemezni azért így is van mit, hiszen először szólalhatott fel hasonló helyzetben Magyar Péter, kiderülhetett, tud-e még működni a Márki-Zay Péter-féle showműsor, és ott volt a jobb híján a Fidesz EP-listavezetői helyére botlott Deutsch Tamás is, tehát minden baja ellenére teljes értékű vitának is tűnhetett volna.
Azt, hogy kinek mi volt a taktikája, elég sokan és sokféleképp elemezték, de Dobrev Klára csúcsra járatott fideszezése, Donáth Anna kedves, jó erkölcsű imidzse és Magyar Péter magához képest kifejezetten száraz tárgyilagossága nem írja le ennek a vitának a lényegét. Vagyis azt, hogy itt most 110 percben láthattuk élesben a NER Magyarországának esszenciáját.
A 140 milliárd forintos állami média projekt már a felvezetésében kimondatta Mráz Ágoston “Nézőpont” Sámuellel, hogy baloldal – kicsit legalább megérthettük, hogy mire folyt el a pénzt, ezt biztosan nem csinálja senki olcsón –, de aztán jött a Várkert Bazárba szervezett parádé, nagyjából olyan minőségű díszletekkel, mintha az 1990-es közmédia álmait valósították volna meg, és olyan hanggal, mintha az 1990-es közmédia leselejtezett eszközeit üzemelték volna be. A megvalósítás igazi időutazás volt, amihez a legjobban Róna Péter joviális felolvasása illett volna a legjobban, de ő maga mégis radar alatt maradt. Sőt,
mindenki radar alatt maradt, ugyanis az este főszereplője Deutsch Tamás volt.
Ha valaki esetleg úgy ült volna a tévé előtt, hogy semmit nem tud a magyar politikáról, akkor azt láthatta, hogy tíz ilyen-olyan politikus – jó, kilenc, a Gattyán-féle Megoldás Mozgalom névre hallgató furcsaságtól érkező Huszár Viktor azért inkább szabadversekben utazott – beszél kivándorlásról, eutanáziáról, kibervédelemről, mezőgazdaságról, iparról, korrupcióról, és ott egy nagy svunggal érkezett őrült, aki háttérhatalomról, külföldi pénzekről, dollárokról és háborúról hadovál úgy, hogy mellette a konteókra legendásan nyitott Toroczkai László megfontolt erőnek tűnik a pár globalistázós kiszólásával.
Nyilván nem ez volt az első helyzet a történelemben, amikor furcsa figurák kerülnek a széles nyilvánosság elé a demokratikus játékszabályok szó szerinti betartásának következményeként,
de Deutschot nézve egészen lesújtó volt belegondolni abba, hogy ő itt nem egy kamupárt valahogy idesodródott félbolondja, hanem a tizennégy éve kétharmaddal kormányzó párt listavezetője.
Ilyen döbbenetes kitörések és összevissza beszélés után a józan ész akár azt is diktálhatná egy pártban, hogy csendben elássák a politikusukat, hiszen Deutsch produkcióját kábé olyannak tűnt látni, mint öt éve Borkai Zsoltét, de itt mutatkozik meg a még nyomasztóbb tény: ez nem váratlan összeomlás volt a Fidesz részéről, hanem a teljes Fidesz-plakátállomány felmondása, tehát a párt hivatalos narratívájának, programjának krisztálytiszta prezentálása dollárbaloldallal, gonosz külföldiekkel, fütyülő Brüsszellel, migránspaktummal, migránsgettóval és Sorossal együtt. Ezt gondolja a kormánypárt tehát Magyarországról, Európáról, ezt az általában minden összefüggést nélkülöző kifakadássorozatot ajánlják a választóknak a két-három évente megrendezett Békemenetre történő ingyenes buszoztatáson túl.
