A Tisza Párt standjai elleni támadások mutatják igazán, miben él ez az ország

Narancsblog

A Tisza aktivistái szinte naponta töltenek fel videókat a Magyar Péter rendezvényein és a párt népszavazásán a standoknál vállalhatatlanul viselkedő fideszesekről. Jól nézzük meg ezeket a videókat: a kilátástalan őrültek kirohanásairól ugyanis épp úgy a Fidesz tehet, mint azokról, amiket maga rendelt meg.

Magyar Péter valahol a MÁV és a kórházi helyzetek bemutatásakor nagyon ráérzett a magyar társadalom hanyatlásának bemutatására, ami meg is látszik a Tisza Párt eredményein. A Fidesz aktuális egyes számú kihívója egyfajta vádiratként mutatta be az áldatlan állapotokat azoknak az állami szolgáltatásoknak a területén, amelyekre elvileg az adót szedik be Orbánék 2010 óta. Így aztán egyértelműen láthatóvá vált a gyakorlatilag nem működő állam, a lehetetlen helyzetbe került kisemberi lét, ahonnan csak könnyes szemmel nézhettük a különösen fontos embereknek fenntartott VIP-ellátást, miközben a gazdasági válság idején rekordtempóban gazdagodik a miniszterelnök családja és baráti köre. Az viszont egészen új szint ebben a műfajban is, amit a Nemzet Hangja névre hallgató adatgyűjtő és persze véleménynyilvánító kampányban láthatunk most már napok óta: a Tisza aktivistái videóra véve örökítik meg, milyen döbbenetes figurákkal találkoznak a magyar utcákon. Van ott akasztással fenyegető őrült, fideszes polgármesterjelölt, regnáló polgármester, egykori ismert bűnöző Semjén Zsolt oldaláról. Ami összeköti őket, az a gátak nélküli agresszió, amit attól éreznek, hogy létezik valami más is az univerzumban a Fideszen kívül. A videók üzenete tiszta: ez a 2025-ös Magyarország. Sőt, nem is annyira a 2025-ös, ez az elmúlt tíz év.

Érdemes azon elmerengeni, mi a szomorúbb: ha ezeket a támadásokat a kormánypárt tényleg megrendelte valamilyen módon, vagy önszorgalomból gondolták úgy, hogy a nép hangja márpedig csak és kizárólag Orbán Viktor, rajta kívül ugyanis nincs nép. A kép változó: az akasztással fenyegető figura valószínűleg csak simán súlyos mentális problémákkal küzd, a C-kategóriás focihuligánból a Fidesz vezetőségében is elfogadott Bede Zsoltnak eleve az a munkája, hogy rosszul érezzék magukat tőle a civilizált emberek, a helyi politikusok pedig bármelyik kategória lehetnek. Azt valószínűleg túlzás állítani, hogy maga Kubatov Gábor szól le ilyenkor azzal, hogy ki kéne menni kicsit vállalhatatlanul viselkedni – aki valaha is látta már, milyen képességű emberek jutnak egy-egy kisebb önkormányzatba a Fidesz részéről, az jól tudja, hogy ezt sokan simán képesek maguktól is hozni –, az viszont egyértelmű, hogy a párt legitimálja ezt a viselkedést.

Arról a pártról beszélünk, ami kifejezetten büszke arra, hogy Menczer Tamás a legrosszabb kocsmákban ismert stílusban ugat le bárkit, aki nem illik bele a párt irányvonalába, vagy aminek vezető publicistája és hazudozója heti szinten magyarázza el, kinek kell taknyán-nyálán csúsznia, és mellesleg a kurva anyját is mindenkinek, ha kell.

Amit ezeken a videókon látunk, közös élményünk a NER-ből: a háborús pszichózis, ordibálás, fenyegetőzés. Nem újdonság ez, hasonló volt korábban is, csak eddig valószínűleg egyetlen ellenzéki párt sem volt képest komolyabb aktivitást mutatni ennyi településen. Mindenki számára ismerős a helyzet, aki valaha is próbált már elsütni egy kormánykritikus viccet egy stadion büféjében vagy egy egyszerű kocsmában: a kormánypárti érzékenységre való tekintettel inkább félrenézünk, kussolunk, ezáltal megpróbálván elkerülni, hogy X+1-edszerre is el kelljen magyarázni, nem szeretnénk megtámadni Oroszországot, nem műtenénk át óvodásokat lánnyá vagy fiúvá, és tulajdonképpen a magyar nemzet (nem a kormányzati propagandalap) gondolatát is megélhető közösségnek tartjuk, ahol sokféle ember elfér. A Tisza aktivistáival kötekedő figurák azok, akik miatt inkább csendben marad a többség: mégis kinek van kedve fantazmagóriákkal harcolni állandóan? 

És persze azt is érdemes megjegyezni, hogy a nyíltan kötekedő emberek valójában nem maga a probléma: szerencsétlen sorsú vagy csak simán nagyon buta emberek minden társadalomban vannak, ahhoz nem kell NER. NER ahhoz kell, hogy ezek az emberek eljussanak oda, hogy ezt tartsák helyesnek: ha valaki tizenöt éven keresztül hallja, hogy valamiféle belső ellenség az életére akar törni, akkor hajlamos elhinni, és ha meglátja ezt a vélt belső ellenséget, akkor megtámadni. Az agresszió szinte borítékolható, hiszen a kormány központi üzenetében is egyre nyilvánvalóan ott van, mit kell kezdeni az ellenséggel. A kelenföldi vasútállomás aluljárójában akasztással fenyegetőző fogatlan bácsi üzenete egyenesen következik abból a sok egészen gátlástalan hazugságból, amit a Rogán-minisztérium üzen az országnak. Miközben a Fidesz politikai számításból tavaly nyáron egészen döbbenetes nyíltsággal üzente meg az embereknek, hogy ha nem rájuk szavaznak egy EP-választáson, háborúban fognak meghalni, melléktermékként megszülettek azok is, akik ezt szó szerint elhiszik. Szerencsére a legtöbben ennek ellenére sem kötekednek nyíltan békében pultozó aktivistákkal, a közhangulat viszont nem tér el jelentősen attól, mint amit láthatunk ezeken a videókon. Ahogy az is sokatmondó, hogy a kormánypárt mennyire látványosan nem vállal semmiféle felelősséget azért, mert pár embernél túl mélyre ment a propaganda.

Főleg azért sem számíthatunk bármiféle reakcióra, mert a Fidesz politikája főleg ez a megfélemlítés: ha már jó politikával, működő gazdasággal, követhető vízióval nem sikerül megszerezni a társadalom többségének támogatását, akkor jöhet a félelemkeltés. Először csak attól kellett félni, hogy egy esetleges Fidesz utáni kormány még rosszabb lenne (betelepített migránsok, kötelező homoszexualitás, háború stb.), de a jelek szerint a 2026-os választásra fordulva szintet léphetünk: már nem a másik kormánytól kell félni, hanem attól, hogy jön Menczer Tamás vagy a polgármester, és betöri a fejed. Ahogy látjuk, fizetni sem kell mindig ezért a rendelésért: a legrosszabb helyzetben lévőknek elég volt másfél évtizeden keresztül mosni az agyát ahhoz, hogy ingyen legyen. Kell is az ingyenmunka, hiszen a pénzt közben ellopták.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.