Magyar Péter valahol a MÁV és a kórházi helyzetek bemutatásakor nagyon ráérzett a magyar társadalom hanyatlásának bemutatására, ami meg is látszik a Tisza Párt eredményein. A Fidesz aktuális egyes számú kihívója egyfajta vádiratként mutatta be az áldatlan állapotokat azoknak az állami szolgáltatásoknak a területén, amelyekre elvileg az adót szedik be Orbánék 2010 óta. Így aztán egyértelműen láthatóvá vált a gyakorlatilag nem működő állam, a lehetetlen helyzetbe került kisemberi lét, ahonnan csak könnyes szemmel nézhettük a különösen fontos embereknek fenntartott VIP-ellátást, miközben a gazdasági válság idején rekordtempóban gazdagodik a miniszterelnök családja és baráti köre. Az viszont egészen új szint ebben a műfajban is, amit a Nemzet Hangja névre hallgató adatgyűjtő és persze véleménynyilvánító kampányban láthatunk most már napok óta: a Tisza aktivistái videóra véve örökítik meg, milyen döbbenetes figurákkal találkoznak a magyar utcákon. Van ott akasztással fenyegető őrült, fideszes polgármesterjelölt, regnáló polgármester, egykori ismert bűnöző Semjén Zsolt oldaláról. Ami összeköti őket, az a gátak nélküli agresszió, amit attól éreznek, hogy létezik valami más is az univerzumban a Fideszen kívül. A videók üzenete tiszta: ez a 2025-ös Magyarország. Sőt, nem is annyira a 2025-ös, ez az elmúlt tíz év.
Érdemes azon elmerengeni, mi a szomorúbb: ha ezeket a támadásokat a kormánypárt tényleg megrendelte valamilyen módon, vagy önszorgalomból gondolták úgy, hogy a nép hangja márpedig csak és kizárólag Orbán Viktor, rajta kívül ugyanis nincs nép. A kép változó: az akasztással fenyegető figura valószínűleg csak simán súlyos mentális problémákkal küzd, a C-kategóriás focihuligánból a Fidesz vezetőségében is elfogadott Bede Zsoltnak eleve az a munkája, hogy rosszul érezzék magukat tőle a civilizált emberek, a helyi politikusok pedig bármelyik kategória lehetnek. Azt valószínűleg túlzás állítani, hogy maga Kubatov Gábor szól le ilyenkor azzal, hogy ki kéne menni kicsit vállalhatatlanul viselkedni – aki valaha is látta már, milyen képességű emberek jutnak egy-egy kisebb önkormányzatba a Fidesz részéről, az jól tudja, hogy ezt sokan simán képesek maguktól is hozni –, az viszont egyértelmű, hogy a párt legitimálja ezt a viselkedést.
Arról a pártról beszélünk, ami kifejezetten büszke arra, hogy Menczer Tamás a legrosszabb kocsmákban ismert stílusban ugat le bárkit, aki nem illik bele a párt irányvonalába, vagy aminek vezető publicistája és hazudozója heti szinten magyarázza el, kinek kell taknyán-nyálán csúsznia, és mellesleg a kurva anyját is mindenkinek, ha kell.
Amit ezeken a videókon látunk, közös élményünk a NER-ből: a háborús pszichózis, ordibálás, fenyegetőzés. Nem újdonság ez, hasonló volt korábban is, csak eddig valószínűleg egyetlen ellenzéki párt sem volt képest komolyabb aktivitást mutatni ennyi településen. Mindenki számára ismerős a helyzet, aki valaha is próbált már elsütni egy kormánykritikus viccet egy stadion büféjében vagy egy egyszerű kocsmában: a kormánypárti érzékenységre való tekintettel inkább félrenézünk, kussolunk, ezáltal megpróbálván elkerülni, hogy X+1-edszerre is el kelljen magyarázni, nem szeretnénk megtámadni Oroszországot, nem műtenénk át óvodásokat lánnyá vagy fiúvá, és tulajdonképpen a magyar nemzet (nem a kormányzati propagandalap) gondolatát is megélhető közösségnek tartjuk, ahol sokféle ember elfér. A Tisza aktivistáival kötekedő figurák azok, akik miatt inkább csendben marad a többség: mégis kinek van kedve fantazmagóriákkal harcolni állandóan?
És persze azt is érdemes megjegyezni, hogy a nyíltan kötekedő emberek valójában nem maga a probléma: szerencsétlen sorsú vagy csak simán nagyon buta emberek minden társadalomban vannak, ahhoz nem kell NER. NER ahhoz kell, hogy ezek az emberek eljussanak oda, hogy ezt tartsák helyesnek: ha valaki tizenöt éven keresztül hallja, hogy valamiféle belső ellenség az életére akar törni, akkor hajlamos elhinni, és ha meglátja ezt a vélt belső ellenséget, akkor megtámadni. Az agresszió szinte borítékolható, hiszen a kormány központi üzenetében is egyre nyilvánvalóan ott van, mit kell kezdeni az ellenséggel. A kelenföldi vasútállomás aluljárójában akasztással fenyegetőző fogatlan bácsi üzenete egyenesen következik abból a sok egészen gátlástalan hazugságból, amit a Rogán-minisztérium üzen az országnak. Miközben a Fidesz politikai számításból tavaly nyáron egészen döbbenetes nyíltsággal üzente meg az embereknek, hogy ha nem rájuk szavaznak egy EP-választáson, háborúban fognak meghalni, melléktermékként megszülettek azok is, akik ezt szó szerint elhiszik. Szerencsére a legtöbben ennek ellenére sem kötekednek nyíltan békében pultozó aktivistákkal, a közhangulat viszont nem tér el jelentősen attól, mint amit láthatunk ezeken a videókon. Ahogy az is sokatmondó, hogy a kormánypárt mennyire látványosan nem vállal semmiféle felelősséget azért, mert pár embernél túl mélyre ment a propaganda.
Főleg azért sem számíthatunk bármiféle reakcióra, mert a Fidesz politikája főleg ez a megfélemlítés: ha már jó politikával, működő gazdasággal, követhető vízióval nem sikerül megszerezni a társadalom többségének támogatását, akkor jöhet a félelemkeltés. Először csak attól kellett félni, hogy egy esetleges Fidesz utáni kormány még rosszabb lenne (betelepített migránsok, kötelező homoszexualitás, háború stb.), de a jelek szerint a 2026-os választásra fordulva szintet léphetünk: már nem a másik kormánytól kell félni, hanem attól, hogy jön Menczer Tamás vagy a polgármester, és betöri a fejed. Ahogy látjuk, fizetni sem kell mindig ezért a rendelésért: a legrosszabb helyzetben lévőknek elég volt másfél évtizeden keresztül mosni az agyát ahhoz, hogy ingyen legyen. Kell is az ingyenmunka, hiszen a pénzt közben ellopták.
