Védtelenek, védekezzetek! – A Fidesz megint lefejelte a leggyengébbet

  • narancsblog
  • 2013. október 1.

Narancsblog

„A hatóságok kemények lesznek, határozottak, mintha igazi bűnözőkkel állnának szemben. És már csak azért sem ismernek majd kíméletet, mert a klosárok lesittelésével a bűnügyi statisztikát is lehet kozmetikázni.”

Tegnap elfogadta a parlament a szabálysértési törvény Pintér-féle módosító indítványát, mely szerint „a világörökségi területeken tilos lesz a hajléktalanoknak élniük. Ezen túlmenően a helyi önkormányzatok – Budapesten a fővárosi önkormányzat – felhatalmazást kapnak arra, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében rendeletben jelöljék ki a közterület azon részeit, ahol jogellenes életvitelszerűen tartózkodni”.

false

Noha a tegnapi törvénymódosításnál visszatetszőbb, embertelenebb képmutatás még a mostani parlamentben is ritkaságnak számít, a Fidesz sajtóirodájának sikerült még ezt überelnie azzal, hogy közleményükben kifejtik, „ma minden hajléktalan számára biztosított az ellátás”, hogy „üres szavak helyett ma tettek segítik a hajléktalanokat: ma már az önkormányzatok kötelező feladata a hajléktalanság megelőzése és a hajléktalanok ellátása”, hogy „a baloldallal ellentétben a jelenlegi kormány nem leépíti, hanem segíti a hajléktalanellátást”.

Mit lehet erre mondani? Hogy ennél már nincs lejjebb, hogy ettől a méretes hazugságtól rég le kellett volna szakadnia a plafonnak? Háborodjunk fel kissé, holnap meg valami másik disznóságon? Ó dehogy!

Inkább arra szólítanánk fel a hajléktalanokat, illetve minden jó érzésű embert, karitatív szervezetet, hogy nyomtassák ki, másolják le és terjesszék ezt a sajtóközleményt. Az érintettek pedig éljenek azzal, amit a papagájkommandó állít. Ha „ma minden hajléktalan számára biztosított az ellátás”, akkor keressék fel az illetékes önkormányzatot, és kérjék a jussukat, bármit is jelentsen ez, és ne tágítsanak, míg meg nem kapják. Van rá még egy hetük, mivel a szégyenletes törvény csak egy hét múlva lép hatályba. Előzzék meg a zsarukat, a köztereseket, a gumibotos kommandósokat.

Már csak azért is, mert egy hét múlva a hatóságok minden bizonnyal örömmel és élvezettel tesznek majd eleget immár alkotmányos kötelességüknek, és erőnek erejével fognak fellépni hajléktalan emberekkel szemben. Kemények lesznek, határozottak, mintha igazi bűnözőkkel állnának szemben. És már csak azért sem ismernek majd kíméletet, mert a klosárok lesittelésével a bűnügyi statisztikát is lehet kozmetikázni.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.