Addio

Claudio Abbado (1933-2014)

Nekrológ

Talán a legutolsó volt a nagy karmesterek sorában, mégsem örült neki, ha Maestrónak szólították. Ő inkább volt Claudio: egy barátságos és elkötelezett demokrata a karmesteri dobogón. Páratlan muzsikus és félreismerhetetlenül nagy lélek.

"Viva Bartók!" - pingálta a milánói házak falára a feliratot az alig tizenéves Claudio Abbado a II. világháború végnapjaiban, tettével magára vonva a tengelyhatalmak helyi képviselőinek gyanakvását. Nem is volt indokolatlan e gyanakvás, s nem is elsősorban az Abbado família antifasiszta beállítottsága miatt, hanem mert a "középső fiúba" plántált műveltség és zeneszeretet mindenestül az önkényuralom tagadásán alapult. A huszadik század közepén, amikor még elevenen élt a félelmesen csodált dirigenszsarnokok hagyománya, az ifjú Abbado beállítottsága nem ígért feltétlenül csillogó világkarriert. Növendékkorában még kamarázhatott az idős Arturo Toscanini otthonában, ám a rettegett karmesterlegenda vérfagyasztó zenekari próbáinak szem- és fültanújaként elsősorban viszolygást és rosszallást, semmint bámulatot érzett a dührohamok sorozatát produkáló Maestro iránt. Bruno Walter fennköltsége, s mindenekelőtt Wilhelm Furtwängler spirituális kisugárzása annál pozitívabb hatást gyakorolt a fiatalember majdani szerepfelfogására, amely kívül-belül, művészetében és magaviseletében egyaránt egyfajta ellen-Toscaninivé formálta Abbadót.

Hans Swarowsky bécsi karmesternövendéke és Zubin Mehta diáktársa energikus lendülettel, mégis atipikusan indult meg pályáján: versenydíjakkal, fontos koncert- és operai debütálásokkal, ám mindeközben három évre visszahúzódva Parmába, ahol kamarazenét oktatott az akkor még zongoristaként is ígéretes tehetségű Abbado. Azután a hatvanas évek közepén Abbado egyszerre lett Herbert von Karajan salzburgi és berlini vendége, a jövő embere a milánói Scalában, valamint a kortárs zenék és operák egyik első számú népszerűsítője. Luigi Nono, Karlheinz Stockhausen vagy éppen Ligeti György művei a hatvanas évektől éppúgy Abbado repertoárjának szerves részét alkották, akárcsak azok a Verdi- vagy Rossini-operák, amelyek a Scalában, majd lemezen és filmen nemzedékek meghatározó operaélményeivé váltak.

Akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy épp 1968-ban kezdte meg fő-zeneigazgatói működését a Scala élén, hiszen érzelmi és intellektuális kötődése egyértelműen a lázadó nemzedékhez kötötte. Milánói működése éveiben jószerint felszámolta a Scala társadalmi exkluzivitását, ami a napi politikai változásoktól függetlenül a jövőt előlegező lépésnek bizonyult. Munkás- és diákkoncerteket szervezett, kivitte a Scala zenekarát az üzemekbe, s egyáltalán: kapcsolatot teremtett a művészet, a komolyzenei és operaházi tevékenység és a társadalmi környezet, ha tetszik, a valóság között. (Közösségi érdeklődése opera-karmesteri működésében is kimutatható volt: gondoljunk akár a Simon Boccanegra Abbado-féle interpretációira, akár a Muszorgszkij operái iránt tanúsított affinitására.) A jövőt előlegezte Abbado egy másik kezdeményezése is, amely fiatal zenészeket invitált soknemzetiségű zenekarokba: az Európai Közösség Ifjúsági Zenekarának (ma az Európai Unió Ifjúsági Zenekara) megalapítása 1978-ban, majd a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar 1986-os és persze a bolognai Orchestra Mozart 2004-es életre hívása.

A nyolcvanas években Abbado a Scalából a bécsi Staatsoperbe tette át székhelyét, s az osztrák fővárosban a kortárs zene is új fórumot nyert Abbado révén: a Wien Modern fesztivált. Bécsben találta meg Abbadót a Karajan halála után új vezetőt kereső Berlini Filharmonikusok felkérése is 1989 októberében. Személyében testesült meg a berliniek korszakváltása, amely a német egyesítés folyamatában és benne Berlin új kulturális arculatának kialakításában kitüntetett szerephez jutott. Karajant csodálni kellett, Abbadót azonban szeretni is lehetett - és szerették is: a zenészek és a közönség egyaránt. Karajan után mindez visszatérést jelentett Furtwängler tónusához, s Abbado nemcsak rokonszenvessé, de intellektuálisan izgalmassá és a társművészetekre is kitekintővé tette a Berlini Filharmonikusok ezredvégi évtizedét.

Abbado választás útján került a berliniek élére, és hasonlóan páratlan módon, önszántából távozott onnan: lemondva megbízatásának megújításáról. Ebben a görcsös akarás rá oly jellemző hiánya mellett sajnos már a karmester súlyos betegsége, gyomorrákja is jelentősen közrejátszott. Abbado azonban még pár évre visszatérhetett a karmesteri dobogóra, s lesoványodott-megöregedett külsővel, de folytatta a koncertezést. Szinte földöntúli jelenséggé átszellemülve és valósággal spirituális élménnyé emelve minden egyes újabb koncertjét, amint erről utolsó pesti fellépésein a magyar közönség is meggyőződhetett. Legutoljára tavaly tavasszal láthattuk az Orchestra Mozart koncertjén: derűs együttműködésben a fiatal muzsikusokkal, s jól érzékelhetően egészen különleges, kiveszőben lévő emberi minőséget és művészi ethoszt képviselve. Akkor e koncertről beszámolva azt írtam, legszívesebben a közönség is csatlakozott volna az estét záró zenekari összeölelkezéshez. Az Abbadónak szánt ölelés persze eleve csak vágyálom lehetett, s mára éppoly reménytelenné vált, mint a zenei világ Claudio Abbado nélkül.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.