A konvencionális európai gondolkodás szerint a halál tragédia, az élet vége, a lélek földi útjának befejeződése. Ami aztán jön - pokol vagy menny, vagy a test biológiai elbomlása; világnézetnek megfelelően -, már nem a földi lét szférája. Van az élet és a lélek kezdetének és végének egy másik felfogása, az ázsiai univerzalizmusok, a buddhizmus és a hinduizmus elgondolása a lélek vándorlásáról s a szellem megmaradásáról.
Allen Ginsberg az utóbbi világnézet szerint élte élete nagyobbik részét; most, hogy meghalt, ő maga bizonyosan a buddhista dialektika tézisét - a halál a változás és a folyamatosság pillanata a lélek útján - hangoztatná az elkerülhetetlen esemény kapcsán. A Tan Oroszlánja (Dharma Lion, ahogy egy róla szóló életrajzi könyv címe nevezi) évtizedek óta tudatosan készült a halálra, tudta, hogy reszketeg, sérülékeny teste el fogja hagyni, de tudta azt is, hogy lelke örök.
| ||
Pár éve öntetszelgőn azt próbáltam meg kikalkulálni magamban, hogy azok közül az emberek közül, akikkel volt módom találkozni, kinek volt a legnagyobb hatása a világtörténelem menetére. A sors különös kegyetlensége folytán találkoztam egy rakás politikussal, jattoltam amerikai elnökkel és brit miniszterelnökkel; Közép- és Kelet-Európa történelemfordítói közül van szerencsém néhány kiemelkedően jelentékeny embert ismerni. Arra jutottam, hogy azok közül, akikkel személyesen is találkozhattam, nyilván Allen Ginsberg az, aki személyesen a leginkább otthagyta névjegyét ezen a századon. Ginsberg nélkül a század második felének ifjúsági szubkultúrája, ellenkultúrája és később tömegkultúrája nem lett volna az, ami. Ginsberg nélkül nem lenne ugyanaz a rock ´n´ roll és az irodalom, a politika és a hagyományostól elütő életvitelek. Egy nagy alakkal lenne szegényebb a század globális legendáriuma, és ezen belül is a legnagyobb hatást elért amerikai mitológia, ha Allen Ginsberg nem azt és nem úgy csinálta volna, amit csinált. "Sometimes I think, `That little queer, that ugly kike is the bravest man in America`." ("Néha azt gondolom, `az a kis buzeráns, az a randa bibsi a legbátrabb ember Amerikában`.") Norman Mailer mondta ezt róla.
Allen Ginsberg valóban nem kis dolgokkal szegült szembe. Tengelyt akasztott az FBI-jal és a CIA-vel, a kubai és a csehszlovák titkosszolgálattal, a kínai hatóságokkal, az észak-vietnami kommunista és a dél-vietnami jobboldali diktatúrával. De leginkább a világ összes nyárspolgárával, "Middle America" szemforgató bigottériájával, a viceházmesterek konformizmusával, a világ összes diktatúrájának és autokráciájának Untertanjaival. Allen Ginsberg próféta volt, egy olyan, kis dolgokból épülő világnézet prófétája, amely nem állt össze a német ideológia szerinti egységes renddé, hanem intuícióból, művészetből, keleti filozófiából és vallási gyakorlatból, legalizált tudattágítókból és politikai ellenzékiségből, makrobiotizmusból és kisebbségi ösztönéletből és életvitelből állt össze rendszerré, mélyebb, megéltebb rendszerré, mint az európai racionalizmuson épülő spekulatív utópiák.
Ginsberg bármilyen - judeo-keresztény vagy buddhista, animista vagy marxista, bármilyen egyéb materialista -, hangsúlyozom: bármilyen világnézet értelmében Allen Ginsberg halhatatlan! Ebben a halhatatlanságban halála változás, amely a folyamatosságot hangsúlyozza. Egy nagy művész, gondolkodó és próféta most elment, hogy örökre itt maradjon.
Vágvölgyi B. András
Eörsi István: Gyászhír után
Rádiós gyászhír tátrai kis faházban:
"A legobszcénabb költő, a jóléti
társadalom ellensége meghalt."
Felveszem kabátom, kisétálok
az esti fák közé. A hó szitál, mint
Catullus, Blake és Ginsberg korában.
Fehérség felesel feketeséggel.
Az nincs már, aki szabadabb volt
nálam.
Ferde száját és szemüvegét
megcsókolnám most. Zsidó ateista,
buddhista lélek, megtaláltad-e
a napfényes ablakban a kulcsot,
hogy visszakússz vele sötét folyosón át
őrült anyádba, Naomiba?
1997. április 5.
