Darányi persze nem volt egy Nagyatádi Szabó István vagy Nagy Imre (mint 1945 földosztó kommunista minisztere), de - a jobboldalisággal aligha vádolható volt miniszter és akadémiai elnök történész, Glatz Ferenc szerint (Három reform Magyarországon, História, 1990. 2. szám) - reformer volt a javából. Elképzeléseinek tengelyében elsősorban a nagyüzemek modernizációja állt, de felfigyelt arra is, hogy "a modern tömeges gépesítés bizonyos ágazatokban (zöldségtermelés, állattartás) a kis- és középbirtokot kívánja mint üzemszervezetet. Darányi Ignác, e reformprogram vezéralakja maga is a 20-100 hold közötti farmergazdaságok kifejlesztését tartotta szükségesnek a nagybirtok mellett. (...) Ennek a reformelképzelésnek gyengéje (...) a társadalmi és a politikai reformok hiánya volt. (...) Gazdaságilag a tulajdonviszonyok változatlansága azt hozza magával, hogy az 1910-es évekre a gabonatermelő nagybirtok érdekei teljesen fölébe kerekednek a belterjes közép- és kisbirtoknak, és mind nagyobb föld nélküli agrárszegénységet termelnek. Ez az agrárszegénység és kisbirtokosság nem rendelkezik önálló politikai képviseletekkel, és ez magyarázza, hogy az 1918 őszén kitört forradalom egyik legnagyobb vívmányának a földosztás megkezdése számít. Mint ahogy a Tanácsköztársaság bukásának okai között is kétségtelenül megtalálható az, hogy a parasztság elfordult a forradalomtól, mivel a proletárforradalom nem osztott földet, hanem nagyüzemeket kívánt létrehozni. A gazdasági reformelgondolásokat e téren sem követte a politikai reform, és ez a forradalom előidézésének másik tényezőjévé vált."
Darányi 1895-1903 és 1906-1910 között volt miniszter. Az 1910-es években pedig már nem az ő elképzelései szerint alakultak a dolgok Magyarországon. Összefoglalva: a Darányi-tervvel a legkevésbé a névadója miatt van baj.
Németh György
