Magyar Narancs, 2014. július 10.
Tisztelt Szerkesztőség!
Ara-Kovács Attila írása számos, kormánytisztviselői pályafutásomat érintő tévedést tartalmaz. Ez már csak azért is sajnálatos, mert a szerzőt több mint húsz éve ismerem, így akár meg is kérdezhetett volna állításainak igazáról. Sajnos ez elmaradt.
Ha megkérdez, elmondtam volna, hogy az Európai Unió ügyeivel foglalkozó államtitkárság továbbra is a Külgazdasági és Külügyminisztériumban működik, s ha esetleg később át is kerül a Miniszterelnökségre, az korántsem azért történne, hogy akár Győri Enikőnek, akár nekem vagy másnak "menedéket adjon". Az uniós államtitkárság kötelékében való munkára Navracsics Tibortól érkezett a megtisztelő felkérés, amit "semmibe lökésnek" aligha nevezhetünk.
Ha Ara-Kovács Attila megkérdez, akkor azt is elmondtam volna neki, hogy Balog Zoltán miniszter úr ugyancsak megtisztelő felkérése nem "egy számomra kreált tökéletesen értelmetlen és funkciótlan helyettes államtitkárságra szólt a kulturális tárcán belül", hanem egy olyan feladatkörre, ami az egész tárca, mind a nyolc ágazati államtitkárságának kül- és európai uniós ügyeit fogja össze, ami egyébként már jóval az én felkérésem előtt is a tervek közt szerepelt.
Miután közvetlen felettesem és régi barátom, Győri Enikő a külföldi diplomáciai szolgálatot választotta, s mivel az Emberi Erőforrások Minisztériumának illetékességi körébe tartozó ügyek nemzetközi összefüggéseit Magyarország külföldi érdekérvényesítése szempontjából döntő fontosságúnak gondolom, örömmel mondtam igent Balog Zoltán felkérésének.
Ha már nem tudtam előzetesen elmondani a fentieket a szerzőnek, hálás lennék, ha az olvasók legalább utólag értesülhetnének róla.
Üdvözlettel
Prőhle Gergely
