Olvasói levél

Gondolkodás nélkül

  • 2014. augusztus 17.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2014. június 12.

Lannert Judit Miért nem megy a magyarnak a matek? alcímű cikkhez tennék hozzá egy illusztrációt.

Fiam másodikos, a Dinasztia kiadó "A matematika csodái, 2. osztály" könyvéből tanulnak. Lannert Judit minden észrevételével egyetértve (a tanterv túl sok ismeretet ad át, alapvető megalapozás nélkül) egy példát emelnék ki, ami a matematika oktatása és használata közötti rést részben magyarázhatja. A szorzótáblához érve kiderül, hogy a tankönyv szerint 2°4 négy darab kételemű halmazt jelöl, míg 4°2 két darab négyeleműt. Gyerekem, aki a magyar nyelvhasználatot követve próbálta a halmazábrákat és a szorzatokat összekötni, sorozatban vétette első nap a hibákat, de aztán átállt. Azt mondta, először kitalálja a helyes megoldást, aztán az ellenkezőjét veszi, és azt írja be válaszként. (Ez az a mondat, amit legkevésbé szerettem volna hallani tőle az iskolával kapcsolatban.)

Az (egyébként minden tiszteletet megérdemlő, kiváló pedagógus) tanítónk szerint ez egy új módszer. Megtaláltam a neten a tankönyv tanári kézikönyvét (http://source.dinasztia.hu/files/tanitoikk.pdf), ezeket írja:

"Ne tántorítson el bennünket az a tény, hogy a szülők esetleg nem így tanulták. (Ilyen problémával egyre kevesebbet fogunk találkozni, hiszen a tanítóképző főiskolákon is így tanítják a leendő pedagógusoknak.) Jól bevált dolog ilyenkor egy szülői értekezletet tartani e kérdés tisztázására. [...]

Egyenlő számok összeadásaként: 4+4=8

A négy lufit megszemélyesítő szám a 4, kétszer szerepel tagjaként az összeadásban. Szorzásként ez így olvasható: 4°2=8 Négy szorozva kettővel az nyolc. Négynek a kétszerese az nyolc. Kétszer négy az nyolc. [...]

Legjobban viszont a következő állítás győzi meg őket: Nem mindegy, hogy 5 gyerek kap 2-2 nyaklevest, vagy 2 gyerek kap 5-5 nyaklevest. Gondold végig!"

Üdvözlettel:

Németh Renáta

matematikus, szociológus

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.