Olvasói levelek

Nem tartalmaz még latens módon sem antiszemitának minősíthető elemeket Romsics Ignác egyetlen írása, előadása sem, legalábbis a közbeszéd szintjén. De megértem Gerő András éles kritikáját. Egy Európa-szerte ismert és elismert tudós-történésztől elvárható, hogy ne csak a közbeszéd szintjén kerülje az antiszemitizmust.

Nem tudom, hogy Szerb Antal olvasta-e az Ulyssest, de Az angol irodalom kis tükre (1929), a Hétköznapok és csodák (1936) és A világirodalom története(1941) alapján biztosnak látszik, hogy szeretni nem szerette. Elismerte viszont Joyce - és a tudatfolyam-technika - hatását (a Hétköznapok és csodákban Dorothy Richardson, J. C. Powys és főleg Virginia Woolf esetében).

Igazán szerencse, hogy mifelénk nem rendeznek már nyilvános eretnekégetéseket, különben veszélyeztetve érezném magamat, hogy várólistára kerülök az új Ulysses-fordítás témájában kifejtett szabad, kényszermentes véleményem miatt.

Örvendetes, hogy Balázs Péter áttekinti a pszichológia magyarországi helyzetét. Pontosabban a pszichológia klinikai és terápiás, vagyis a lélektani problémák diagnosztizálásával és gyógyításával foglalkozó területét. Sajnos azonban ez nem válik elég világossá az írásában, ezért néhány vonatkozásban zavarossá, helyenként a témában járatlanok számára félrevezetővé válik az amúgy fontos problémát érzékenyen megragadó okfejtés és kritika.

("Szerintem is nehezen magyarázható, hogy a kötetből kifelejtették a Horthy-korszakot.") - jegyzi meg zárójelek között Majtényi György az Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor könyvéről (Budapest a diktatúrák árnyékában) írott kritikámmal (lásd: A főváros múltja divatos tárgyalásban, Magyar Narancs, 2012. június 28.) foglalkozó cikkében.

Élvezettel olvastam Kassai Zsigmond a szélsőjobb, a homofóbia, a sport és az államban való csalódás komplex összefüggéseiről szóló publicisztikáját, mert kifejezetten üdítő volt egy magyar közéleti lap hasábjain olyan cikket olvasni, amely a gender studies (társadalmi nemek tanulmánya) itthon még kevéssé ismert területével (masculinity/men's studies) foglalkozik. Mint a téma egyik hazai szociológus kutatója, néhány apró megjegyzéssel szeretném Kassai cikkét kiegészíteni.

Magyar Narancs, július 5. Magyar Narancs, 2012. július 12., 19. Túlságosan könnyű kézzel meggurított cikkem a túlzás, a karikírozás stíluseszközeivel élő szubjektív, szórakoztató nyári élménybeszámoló akart lenni egy háromnapos villámlátogatás ürügyén - semmiképp sem történelmi és nyelvtörténeti tényeken nyugvó országismereti dolgozat tehát. A fölényes, nyegle tónus ettől még természetesen nem lesz megengedett, így a jogos észrevételeket megköszönve elnézést kérek az Avason iskolázott humorom érzékenységeket sértő, bárdolatlan vadhajtásaiért. Mentségem nincs, jó hír viszont, hogy belátható időn belül nem készülök elutazni sehova. Keresztury Tibor

Tisztelt Szerkesztőség, alulírott állandó olvasójuk vagyok, és sok tekintetben magaménak érzem a lap szellemiségét és igényességét. Éppen ezért lepett meg ez az írás, ami egészen megdöbbentő, odaizélt stílust, arroganciát és súlyos tárgyi tévedéseket tartalmaz a finn városokra, társadalomra és történelemre vonatkozóan.

Elolvastam Bozai Ágota vitaindítóját (ami zárlatnak is megfelel) és a folytatást, Barkóczi András válaszát (ami zárlatnak is megfelel), két elfogultság; mindkettőt szépnek találom.

A commmunity.eu petíciót intéz a belügyminiszterhez: …Tiltakozom az ellen, hogy a kollektív bűnösség elvére hivatkozva a cigány emberek által lakott területeket, utcákat a szélsőjobb háborús övezetekké változtassa!…

Tisztelt Keresztury Tibor, Tisztelt Narancs! A jyväskyläi élményeket olvasva nem tudom megállni, hogy életemben először olvasói levelet küldjek. Teljes mértékben tiszteletben tartom, hogy egy élménybeszámolóban elfogadott némi tárgyi tévedés, lévén, nem magának a megvédett kisdoktorinak a kivonatát közölte az újság.

Írásában Lengyel Imre Zsolt kitüntető figyelmet szentelt az egyik versemnek, egy köszöntőnek. Inzultussal határos enerváltságot vélt felfedezni benne. Erős szavak. Felrótta még, hogy versem egy másik vers (Weöres Kormos-köszöntője) rekapitulációja. Valóban Weöres köszöntőjére építettem föl a magam köszöntőjét, de mi a probléma ezzel?

Kedves Judit! Nemrég nyílt levelet írtál a színházi szakmának, a te szakmádnak, ami kicsit az enyém is. Tetted mindezt féltésből és szeretetből. Szüksége volt már erre a pofonra, nem kérdés. Csak egy dolgot nem értek az egésszel kapcsolatban, hogy miért levélben mondtad el a véleményedet.