Papírpénz
Magyar Narancs, 2003. szeptember 4.
Tisztelt Bán Zoltán András!
Érdeklődéssel olvastam Papírpénz című cikkét. Sok részigazság mellett éreztem benne több csúsztatást is. Ezek közül a legfontosabb Máraira vonatkozik: azt ugyanis sokan emlegetik, hogy Márai leckéztette ezt vagy azt, csak annak felejtettek utánajárni, hogy milyen anyagi háttérrel tette ezt. Könnyen beszélhetett: bőven részesült a kassai Márai-Grosschmied család örökségéből, emellett német lapokba írt cikkeket, bő márkajavadalmazásért!
Ennek fényében szerintem már nem túl ízléses, hogy a csóringer Erdélyi Józsefet leckéztette. Márai "szociális érzékenységéről" árulkodik az a sztori is, hogy a félárva és rendkívül szegény (juhászként tengődő) Sinka Istvántól állítólag egy tanácskozáson azt kérdezte: "Miért nem képezte Ön magát egyetemen?" Az ő jövedelmi viszonyaival és nemzetközi kapcsolataival itthon is jól el lehetett lenni 1947-ig.
Márai idealizálása mellett a másik hibája a cikk szemléletének Juhász Ferenc és Fejes Endre inszinuálása. Juhász Ferenccel 1990 óta igen mostohán bánik az "irodalmi közvélemény", úgymond "ellentételezéséül" az Aczél-korszak "túldicséréséért". Ezzel csak az a probléma, hogy az elmúlt években sokszor azok szidták a legvehemensebben, akik Aczél uralma alatt az egekbe emelték. S minden színvonalbeli ingadozásától függetlenül Juhász a XX. század második felének tíz legjelentősebb magyar költője közt van. Fejes esetében talán jogosabb a kritika, de jobb novelláinak hatása és hangulata alól szerintem nem vonhatja ki magát az ember.
S ami még hiányzott a cikkből: az állami dotáció befuccsolt, az alapítványi rendszer gyakorlatilag működésképtelen - de akkor merre? Erre a kérdésre kellene Bán úrnak és a jogos kritikák megfogalmazóinak választ találniuk.
Marczinka Csaba
Politikai divatok
Magyar Narancs, 2003. szeptember 18.
Tekinthető értelmiségi nyavalygásnak, de az értelmiség lelkiismeret-furdalásának is, hogy rövid időn belül két hetilapunk is hosszas elemzésben foglalkozott a Nap-keltével. (Csáki Judit Magyar Narancsban megjelent cikke előtt az ÉS-ben Fáy Miklós és Krausz Barnabás írt hasonló megfigyelésen alapuló értekezést, de Csáki Népszabadság-beli Verebes-portréját is érdemes itt említeni.) Mivel egy ideje nem befolyásolom a műsor nézettségi mutatóit, és a Nap-kelte-beli történésekről is leginkább a nyomtatott sajtóból értesülök, csupán két - érzésem szerint ritkán említett - kiegészítést fűznék a témához.
Feltételeznem kell, hogy a Nap-kelte visszaengedését az mtv-be a videokazetta-forgalmazó lobbi egyengette, különösen annak mesefilm szekciója. Ugyanis ha valakinek volt már alkalma apróbb gyermekekkel együtt élni, az tudja, hogy az apró csemeték nem tisztelik a hétvégéket, és egész korán képesek beüzemelni magukat. Tudom, pedagógiailag védhetetlen - félálomban azonban sarokba a tudománnyal -, ám ilyenkor életmentő a távkapcsoló. De könyörgöm! Verebes István vagy Lakat T. Károly fejét egy másodpercnél tovább nem képesek bámulni a gyerekeim. És mivel a Magyar Televízió - a kevés vállalható műsorai közül - éppen a gyerekműsorokat áldozta be a hétvégi Nap-keltékért, péntek este már mesékkel kell betárazni a videót. A mesék szavatosságát azonban gyermekeim rövid idejűre értékelik, így a mesefilmes lobbinál gyakran csilingel a kassza.
Szintén csak feltételezem - mert épeszű magyarázat még nem jutott eszembe -, hogy a vidéki lobbi részéről is nyomás nehezedhetett az mtv döntéshozói vállára, mielőtt visszavették a Nap-keltét. A vidéki lobbi ugyanis korábban érzékelte, abból csak baj van, ha forgatócsoportok és riporterek kószálnak a főváros határain túl. A kereskedelmi tévék ilyesmit csak megfelelő hullaszám esetén vállalnak, tehát csak a közszolgákat kellett kiiktatni. (És ha végre befejeződik a többi újságíró budapesti karanténba zárása, akár még egyenesbe is jöhet a vidéki Magyarország.) A Nap-kelte ugyanis nem megy ki, oda csak bemenni lehet. Ezt viszont vidékről csak a fővárosi albérlettel rendelkező képviselő teheti meg. A jelen állapotok szerint a közszolgálati néző másra nem is kíváncsi!
Most újra átgondolva ezt a két dolgot, azt hiszem, még kevésbé érdekel, hogy L. T. K. és Verebes művész úr mit produkál mikrofonállványként. Inkább bosszant, hogy mindezekhez nagyon sok cinkos asszisztál.
Bajnai Zsolt
H
Rendesen farba rúgja - manapság divatos értelmiségihez méltóan - Csáki Judit a Nap-keltét, véleményével nem állok le vitatkozni, kritikusról vagy jót vagy semmit. A tények azonban makacs dolgok, ezeket elferdítve tálalni nem ildomos. Hogy a napi lapszemléből feltűnően sosem hiányzik a Blikk, annak nem az az oka, hogy az újság főszerkesztője és helyettese műsort vezet, hanem az, hogy a lapszemlében valamennyi országos napilapot szemlézik, mióta a Nap-kelte Nap-kelte. Márpedig a Blikk országos napilap, a legnagyobb példányszámban eladott újság, még akkor is, ha Csáki Judit szerint aligha nevezhető lapnak. Azon pedig fölöttébb csodálkozom, hogy a média területén magát jártasnak tekintő újságírónőnek fogalma sincs arról, mi a különbség reklám és műsorajánló között. A reklámért fizetnek, az ajánlót ingyen sugározzák. Ráadásul a Sorskérdések nem a Nap-kelte, hanem a Magyar Televízió műsora. A Nap-keltét is az mtv-n láthatják a nézők, így fordulhat elő, hogy egy késő esti egyes csatornán menő műsort itt ajánlanak, mint ahogy ez más műsorokkal (Kék fény, A szólás szabadsága) is gyakran előfordul. Ebből a promóból tehát nem kérhetjük meg magunktól magunknak az árat. Műsorajánlóból így egyikünk se gazdagszik meg.
Se Pallagi, se én.
Bánó András
A szerk. Levelek
a másvilágról
Magyar Narancs, 2003. szeptember 18.
Van Teller Ede önéletrajzi könyvében egy érdekes részlet:
Az 1923-as német puccskísérletről ír, amikor a lövések hangjára Hitler hasra vágta magát, Ludendorff viszont állva maradt. Akkor sokan nevezték Hitlert gyávának, Teller mégis megjegyzi, hogy ez teljesen természetes viselkedés egy világháborús lövészárkokban edződött katona részéről. Teller Ede, akinek valóban minden oka meglehetett rá, hogy szívből gyűlölje Hitlert, mégis képes volt ezt az egy kiragadott részletet is objektíven értékelni! Nem zsigerből gyűlölt, hanem alaposan elemzett. Lemérte az emberek tetteit, nem pedig előre megbélyegezte őket!
Ezért volt számomra hihetetlen már az első pillanatban, hogy Teller Ede egy ilyen semmitmondó és közhelyes levelet írt volna... akármiről?!
Miért nem vette észre senki a Népszabaságnál a hamisítást az első pillanatban? Még másnap is a magas publicisztikai értékét (???) magasztalták! Vagy nem tudtak semmit Tellerről, vagy valaki már előre megígérte nekik, hogy megpróbálnak aláíratni vele egy ilyen tartalmú levelet. Sajnos, az utóbbi látszik valószínűnek, hiszen Teller professzornak nagyon sok törlesztenivalója volt!
Jóvá kellett tennie, hogy valaha ki mert állni Orbán Viktor mellett... Tönkretette ezzel az egyetemes világképet, miszerint aki a jobboldalt támogatja, az csak autoriter családból származó, lelkibeteg, csökkent értelmű, csürhésedésre hajlamos kispolgár lehet. Hiszen mi másért kell azonnal szociológusok hadának vizsgálni a fiatalok deviáns politikai szokásait, mihelyt nem az SZDSZ-re szavaznak? Valahányszor egy-egy okosabb/ismertebb emberről kiderül, hogy nem baloldali, azzal szörnyű törés következik be a Rendben. Kokónak megbocsátottuk, hiszen őt kiütötték, tehát ártalmatlan. Egerszeginek nem bocsátottuk meg, mert őt szerettük, ezért meg is kapta rögtön a magáét. A többiekről egyszerűen csak nem hallottunk többet. De ez a Teller... ez okos is volt, híres is volt, fontos is volt, és főleg: nagyon nem érintette, bárki bármit írt is volna róla itthon!
Maradt hát a (szó szerint) megcáfolhatatlan levél. Bugyután, esetlenül, de mindegy. Hiszen kimagyarázni mindent ki lehet utólag is. Arra megvannak a szombat esti kimagyarázó-show-k meg az újságok: mint pl. amivé a Magyar Narancs is vált. Mert a haszna megvolt így is a levélnek! Mit is tanulhatott belőle (kis segítséggel) az átlagpolgár:
1. A Népszabadság sem mentes a kisebb sajtóhibáktól.
2. Teller Ede befolyása nulla, és nem is olyan nagy szám. (A szerk. szerint megítélése itthon kérdéses. Ez tévedés: megítélése bizonyos körökben kérdéses.)
3. Lehet, hogy a levél hazugság, de azért minden szava igaz.
4. A Magyar Nemzet hazudik (ezt illik minden téma kapcsán hangsúlyozni).
5. A Fidesznek is volt már egyszer egy hasonló kabátlopási ügye.
6. Az egész olyan zavaros (mint minden jobboldali téma), hogy tényleg nem is kell vele foglalkozni.
Az egyetlen igazi haszna a dolognak az volt, hogy Illés Zoltán ismét lejárathatta magát, de sajnos, ezzel mi nem sokra megyünk...
Viszont álljon itt a legszomorúbb valódi következmény:
Teller Ede neve legalább két héttel tovább maradt a köztudatban, mint ameddig a magyar közélet (média) emlékezni szokott nagyjainkra.
A Rend helyreállt.
Béke porainkra!
Tisztelettel:
Szigeti Marcell
Helyreigazítás
A Magyar Narancsban 2003. augusztus 7-én megjelent Kerülő utak című írással kapcsolatban a Foglalkoztatási Hivatal helyreigazítási kérelmet juttatott el lapunkhoz, melynek az alábbiak szerint tudunk eleget tenni:
"A cikk állításával ellentétben P. Tamás temetésén a Hivatal több munkatársa is részt vett, köztük vezető tisztviselők is. Munkaidőben, a Hivatal által rendelt és fizetett busz szállította a temetésre a munkatársakat."
