olvasói levelek

  • 2003. szeptember 11.

Olvasói levelek

Biljarszki Emil vagyok, a Korai Öröm zenekar tagja, és a könnyűzene támogatásáról szóló cikkhez szeretnék hozzászólni.

Magyar Narancs, 2003. augusztus 28.

Kedves Magyar Narancs!

Biljarszki Emil vagyok, a Korai Öröm zenekar tagja, és a könnyűzene támogatásáról szóló cikkhez szeretnék hozzászólni.

A levél közzététele előtt egy hónappal közöltem a levél íróival a gondolataimat és a fenntartásaimat, amelyek nem lettek figyelembe véve, de most sajnos beigazolódni látszanak. Most újra szeretném leírni azokat, ezenkívül reflektálni a levél visszhangjára.

Két fenntartásom volt:

1. A rossz alapfogalmak.

2. A rossz kérdések.

1. Egy profitorientált tevékenység nem számíthat közpénzre, a kultúra és a művészet viszont jogosan igényt tarthat rá. A "könnyűzene" rossz meghatározás, ha támogatásról beszélünk, mert a fogalomba beletartozik mind a két, egymással összeegyeztethetetlen tevékenység (sőt a kommersz sokkal inkább, mint a művészet). A Narancs-cikk első mondata ("A popzene - a klasszikus és kortárs komolyzene körén kívül eső műfajok teljes spektruma, a rocktól a dzseszszig...") tovább növeli a fogalmi zűrzavart. Melyik "őszinte és kemény" rockegyüttes egyezne bele, ha "popnak" neveznénk a zenéjét, Dresch Mihályt pedig a popzenébe sorolni nevetséges.

Javaslom, hogy hagyjuk a műfajokat, és koncentráljunk a lényegre - az kérhet pénzt, akinek a zenecsinálás nem pénznyerési (-mosási) tevékenység, hanem a pénztelenség ellenére kitörő belső kényszer. Én a "kortárs" jelzőt javasoltam a levél íróinak az értelmetlen "könnyű" helyett. Ezzel kizárjuk a körből a hetente felbukkanó csinos lányokat és fiúkat, akiknek sem a médiasugárzásuk, sem az eladási statisztikáik nem alacsonyak, viszont holnap el lesznek felejtve.

2. A nyílt levél legtöbb kérdése költői, és nem tartalmaz javaslatot a helyzet megváltoztatására, pedig azt nekünk kellene megtennünk. Pl. "Léteznek-e könnyűzenei pályázatok...?". A címzett válasza egyszerű lehet: igen, pl. az Artisjusnál, amivel elintézettnek tekintheti az ügyet. Én viszont nem tudok róla, hogy a modern zenét játszó zenekarok közül valaki nyert volna, és ennek az okai megint a rossz kategóriák. Benne vagyunk a "könnyűzene" kategóriában, érthető módon a támogatást a "komolyzene" kapja.

Itt szeretnék reflektálni az "alulról" jövő kritikára, miszerint miért alacsonyodunk mi le olyan szintig, hogy állami pénzeket kérjünk. A válaszom az, hogy nem "állami pénzekről" beszélünk, hanem közpénzről, amihez mi is hozzájárulunk, és jogunk van beleszólni az elosztásába. Másrészt nem feltétlenül szükséges több pénz, a meglevő, kultúrára szánt pénz igazságosabb elosztása sokat javítana a helyzeten. Egy példa. A mostani gyakorlat szerint azok a zenekarok, melyek nem várnak arra, hogy valaki felfedezze őket, hanem saját megspórolt pénzen adják ki a lemezeiket, nem kapnak egy fillért sem az üres hanghordozók után az Artisjusnak befizetett pénzből. Azt csak a kiadókhoz szerződött zenekarok kapják meg, pedig aki otthon lemásolja a kedvenc zenekarát, nem aszerint válogat, hogy kiadónál van-e, vagy a lemeze saját kiadású. Mit kellene elérnünk? Első lépésben a "kortárs" kategória társadalmi és állami elismerését. Lehet vitákat kezdeményezni, pl. miért a múlt zenéi (a komoly és a népzene) kapják a zenei támogatások 90 százalékát, a mai értékeket közvetítő kortárs zene pedig alig valamit. Azután ajánlanunk kell egy reális támogatási rendszert. Én a színházi produkciókhoz hasonlót tudok elképzelni. Projektekkel (a mi esetünkben ezek albumok vagy koncertek, pl. külföldi turnék) lehet pályázni, és egy szakmai zsűri a projekt érdekessége és a zenekar eddigi munkássága alapján dönt a támogatásról.

Jó lenne anyagilag megerősíteni a klubhálozatot. Ezzel helyben lenne biztosítva a kultúra, a néhány nyári monstrum fesztivál már inkább reklámfelület, mint kultúra.

Végezetül feltárom a Korai Öröm anyagi helyzetét - azok számára, akik esetleg azt hiszik, hogy a gazdag rockzenészek még több pénzt akarnak. Fejenként 10 és 20 ezer közötti összeget keresünk koncertenként. A gázsi többi része útiköltségre, próbahelybérletre és mikrobuszlízingre megy. Havonta átlagban 2-4 koncert van. A külföldi turnék jó esetben nullára jönnek ki. Egy lemez felvétele és kiadása legalább másfél millió forint. Rendszeresen új hangszereket kell vennünk. Számoljatok.

Mit szeretnénk csinálni?

- Fesztiválokat, ahova meghívnánk a külföldi útjaink során megismert sok jó zenekart, ahol a természeten és az emberi kapcsolatokon lenne a hangsúly a reklámok helyett. Szerveztünk már párat, mind anyagi veszteséggel és támogatás nélkül.

- Együttzenélést és albumfelvételeket több népet és kultúrát képviselő zenészekkel - ilyen lépések megtörténtek az eddigi lemezeinken is, ahol cigány, szibériai és bolgár népzenészekkel játszottunk együtt.

- Eleget tennénk a sok külföldi meghívásnak az USA-tól Kínáig, ami nemcsak együttesünk, hanem a magyar zene népszerűségét is növelné. Ezek most az útiköltség-támogatás hiánya miatt meghiúsulnak.

- Havi klubot tartanánk, ahol a különböző zenei stílusok művelői örömzenélnének együtt, a mostani fix zenekarok fix műsorai helyett. Más művészeti ágak - színház, film stb. - is jelen lennének. Ilyen klubokat működtettünk már több helyen, mindig az anyagiak miatt álltunk le. Folytathatnám, de félek, hogy így is túl hosszú lett. Örülnék, ha közzétennétek ezt a levelet, és remélem, hogy más zenészek is hozzászólnak, kiküszöbölve azt a helyzetet, hogy 2-3, általam egyébként nagyra becsült zenész véleményét halljuk a médiában, mindenki nevében.

Üdv.

Biljarszki Emil

Szüret

Magyar Narancs, 2003. augusztus 28.

Tisztelt Narancs!

Eddig még egyszer sem ragadtam tollat, ha valami nekem nem tetszőt olvastam különböző sajtótermékekben, most mégis megteszem.

35. számuk Szüret rovatában olvastam idézetüket a United együttestől, mely szerint ők vezetnek a tanultság terén, ha összevetik magukat az LGT együttessel. Megjegyzésem a következő: jómagam zenei óvodába, majd zenei általánosba jártam, énekkarban énekeltem, hét évig hegedültem, s végül mint dobos elvégeztem ugyanazt az iskolát, amit ők (konzervatórium). Több mint négyszáz lemezen szerepeltem, és a szakmai szavazatok alapján tizennégyszer voltam az "év dobosa".

Kívánok a srácoknak sok sikert, és hülye nyilatkozatok helyett folyamatos gyakorlást.

Üdv.

Solti János

(LGT, Tátrai Band, HBB stb.)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.