A jobboldali orientáció bizonyítéka Sólyom László, illetve a cseh zöldpárt története volna. Sólyom László a zöld politikai családon belül kétségtelenül a konzervatív liberális irányzatot erősíti, azt viszont nem lehet állítani, hogy a Lehet Más a Politika a volt köztársasági elnök köpönyegéből bújt volna ki, vagy hogy Sólyom akár csak érdemi befolyást gyakorolt volna a pártra. A cseh zöldek Ádám által felidézett politikai pályája pedig éppen az elmondottak ellenkezőjét bizonyítja: noha igaz, hogy a 2006-os választást követő patthelyzetben az ország kormányozhatósága érdekében koalícióra léptek a jobbközép pártokkal, de ennek következtében sokak szemében elvesztették jellemzően baloldali karakterüket, valamint főleg baloldali orientációjú választóik kétharmadát, ezért estek ki 2010-ben a parlamentből.
Abban persze igaza van a szerzőnek, hogy a globális kapitalizmus kritikája Magyarországon korábban (egy-két baloldali rendszerkritikus nagyágyútól eltekintve) inkább a jobboldalon jelent meg, ez azonban elsősorban az önmagát - valami furcsa okból - baloldalinak nevező MSZP apologetikus hozzáállása miatt alakult így. De a Seattle után kialakuló alterglobalista mozgalom, amelyre az LMP alapító nyilatkozata és számos programadó sajtómegjelenése is hivatkozik, a világon mindenhol az újbaloldali értékek képviselője.
Az MSZP-SZDSZ-kormányok iránti LMP-s "megvetés" tehát elsősorban nem ideológiai okokra, sokkal inkább a - néhány fontos lépést leszámítva - nagyon gyenge kormányzati teljesítményre, a mindent átszövő korrupcióra és a saját maguk által hirdetett értékek lábbal tiprására vezethető vissza.
Ádám Zoltán szerint "Az emberi jogok és a társadalmi befogadás értékei iránt elkötelezett, kulturálisan nyugatos ethoszú környezetvédő pártnak az elmúlt hónapok változásai láttán sikítania kellett volna a felháborodástól". Szerintem a sikítozás nem hatékony módja a tiltakozásnak, legfeljebb nevetségessé teszi az embert. Az LMP frakciója azt tette, amit ilyen esetekben egy ellenzéki pártnak tennie kell: keményen vitatkozik, majd, ha nem ér célt, leszavazza a javaslatokat, és minden lehetséges fórumon hangot ad nemtetszésének. A narancsuralmi zsákmányszerzést szolgáló, a közjogi koncepcióba tartozó, valamint a gazdaság- és társadalompolitikai törvényekre az LMP 29 esetben mondott nemet, 4 esetben tartózkodott - csakúgy, mint az MSZP képviselőcsoportja (bővebben lásd: lehetmas.hu/hirek/4835/az-elso-lepesek).
Az ellenzéki pártok közül egyedüliként utasítottuk el az összes alkotmánymódosítást, és egyértelműen az LMP támadta a legharcosabban, minden lehetőséget felhasználva, még október 3. után is az önkormányzati választási törvény demokráciát korlátozó módosítását. (Az MSZP mérsékelt tiltakozása persze érthető: tudták, hogy a törvénytől pozíciójuk relatív erősödését várhatják, az önérdekükkel ellentétes demokráciaféltő hevület pedig sose volt a sajátjuk.)
Eddig a tények. Ezek után nehezen érthető, miért próbálná bárki is jobbra tolni, az "őfelsége ellenzéke" skatulyába szorítani az LMP-t - hacsak nem MSZP-s politikus, vagy ezek rokona, barátja, üzletfele az illető.
Ha tehát abban megegyezhetünk, hogy két valódi, a Fidesztől balra álló ellenzéki párt van, akkor innentől kezdve elsősorban a hitelesség kérdését érdemes vizsgálni. És itt most nem egy általános jellegű "elmúltnyolcévezés" következik, hanem egy konkrét példa a sok közül: mindkét párt támadja az egykulcsos adóról szóló fideszes terveket, csak éppen az egyik egy évvel korábban, kormánypártként még megszavazta az - évi 15 millió forintig - egykulcsos adót.
A Fidesz hiteles baloldali kritikája tehát kizárólag az LMP-től várható. Ez nem jelenti persze azt, hogy belemennénk egy "ki a baloldalibb/szocdemebb/gyurcsányistább/stb.?" játékba; ezt meghagyjuk a szocialistáknak, oldják meg egymás közt.
A Lehet Más a Politika pedig marad, ami volt: zöldpárt, hasonló a nyugati zöldekhez, akik - Ádám Zoltán szavaival - "tipikusan a baloldalhoz tartoznak, legfontosabb politikai értékeiket a környezetvédelem, a környezeti fenntarthatóság, az emberi jogok, a társadalmi befogadás és igazságosság, valamint a részvételi demokrácia jelentik".
Végezetül: akkor válik majd jobban hallhatóvá az LMP szava, ha továbbra is következetesen képviseli ezeket az értékeket, és nyitott fülekre talál az újságírók, az értelmiség, és általában: a magyar választópolgárok körében.
Tordai Bence, az LMP szóvivője
