"Olvasói levelek" - Az LMP hallhatatlan szava

  • .
  • 2010. október 28.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2010. október 14. Az LMP félreértett szava Ádám Zoltán cikkében azt állítja, hogy míg Nyugat-Európában a zöldpártok "tipikusan a baloldalhoz tartoznak", addig Kelet-Európában inkább a mérsékelt jobboldalt erősítik, és ez lenne az oka annak, hogy az LMP szerinte csak "szelíden ellenkezett", sőt "megértő attitűddel" fogadta a Fidesz-kormány antiliberális fordulatát és demokráciacsorbító lépéseit.
A következőkben az okot és az okozatot egyaránt cáfolni fogom.

A jobboldali orientáció bizonyítéka Sólyom László, illetve a cseh zöldpárt története volna. Sólyom László a zöld politikai családon belül kétségtelenül a konzervatív liberális irányzatot erősíti, azt viszont nem lehet állítani, hogy a Lehet Más a Politika a volt köztársasági elnök köpönyegéből bújt volna ki, vagy hogy Sólyom akár csak érdemi befolyást gyakorolt volna a pártra. A cseh zöldek Ádám által felidézett politikai pályája pedig éppen az elmondottak ellenkezőjét bizonyítja: noha igaz, hogy a 2006-os választást követő patthelyzetben az ország kormányozhatósága érdekében koalícióra léptek a jobbközép pártokkal, de ennek következtében sokak szemében elvesztették jellemzően baloldali karakterüket, valamint főleg baloldali orientációjú választóik kétharmadát, ezért estek ki 2010-ben a parlamentből.

Abban persze igaza van a szerzőnek, hogy a globális kapitalizmus kritikája Magyarországon korábban (egy-két baloldali rendszerkritikus nagyágyútól eltekintve) inkább a jobboldalon jelent meg, ez azonban elsősorban az önmagát - valami furcsa okból - baloldalinak nevező MSZP apologetikus hozzáállása miatt alakult így. De a Seattle után kialakuló alterglobalista mozgalom, amelyre az LMP alapító nyilatkozata és számos programadó sajtómegjelenése is hivatkozik, a világon mindenhol az újbaloldali értékek képviselője.

Az MSZP-SZDSZ-kormányok iránti LMP-s "megvetés" tehát elsősorban nem ideológiai okokra, sokkal inkább a - néhány fontos lépést leszámítva - nagyon gyenge kormányzati teljesítményre, a mindent átszövő korrupcióra és a saját maguk által hirdetett értékek lábbal tiprására vezethető vissza.

Ádám Zoltán szerint "Az emberi jogok és a társadalmi befogadás értékei iránt elkötelezett, kulturálisan nyugatos ethoszú környezetvédő pártnak az elmúlt hónapok változásai láttán sikítania kellett volna a felháborodástól". Szerintem a sikítozás nem hatékony módja a tiltakozásnak, legfeljebb nevetségessé teszi az embert. Az LMP frakciója azt tette, amit ilyen esetekben egy ellenzéki pártnak tennie kell: keményen vitatkozik, majd, ha nem ér célt, leszavazza a javaslatokat, és minden lehetséges fórumon hangot ad nemtetszésének. A narancsuralmi zsákmányszerzést szolgáló, a közjogi koncepcióba tartozó, valamint a gazdaság- és társadalompolitikai törvényekre az LMP 29 esetben mondott nemet, 4 esetben tartózkodott - csakúgy, mint az MSZP képviselőcsoportja (bővebben lásd: lehetmas.hu/hirek/4835/az-elso-lepesek).

Az ellenzéki pártok közül egyedüliként utasítottuk el az összes alkotmánymódosítást, és egyértelműen az LMP támadta a legharcosabban, minden lehetőséget felhasználva, még október 3. után is az önkormányzati választási törvény demokráciát korlátozó módosítását. (Az MSZP mérsékelt tiltakozása persze érthető: tudták, hogy a törvénytől pozíciójuk relatív erősödését várhatják, az önérdekükkel ellentétes demokráciaféltő hevület pedig sose volt a sajátjuk.)

Eddig a tények. Ezek után nehezen érthető, miért próbálná bárki is jobbra tolni, az "őfelsége ellenzéke" skatulyába szorítani az LMP-t - hacsak nem MSZP-s politikus, vagy ezek rokona, barátja, üzletfele az illető.

Ha tehát abban megegyezhetünk, hogy két valódi, a Fidesztől balra álló ellenzéki párt van, akkor innentől kezdve elsősorban a hitelesség kérdését érdemes vizsgálni. És itt most nem egy általános jellegű "elmúltnyolcévezés" következik, hanem egy konkrét példa a sok közül: mindkét párt támadja az egykulcsos adóról szóló fideszes terveket, csak éppen az egyik egy évvel korábban, kormánypártként még megszavazta az - évi 15 millió forintig - egykulcsos adót.

A Fidesz hiteles baloldali kritikája tehát kizárólag az LMP-től várható. Ez nem jelenti persze azt, hogy belemennénk egy "ki a baloldalibb/szocdemebb/gyurcsányistább/stb.?" játékba; ezt meghagyjuk a szocialistáknak, oldják meg egymás közt.

A Lehet Más a Politika pedig marad, ami volt: zöldpárt, hasonló a nyugati zöldekhez, akik - Ádám Zoltán szavaival - "tipikusan a baloldalhoz tartoznak, legfontosabb politikai értékeiket a környezetvédelem, a környezeti fenntarthatóság, az emberi jogok, a társadalmi befogadás és igazságosság, valamint a részvételi demokrácia jelentik".

Végezetül: akkor válik majd jobban hallhatóvá az LMP szava, ha továbbra is következetesen képviseli ezeket az értékeket, és nyitott fülekre talál az újságírók, az értelmiség, és általában: a magyar választópolgárok körében.

Tordai Bence, az LMP szóvivője

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.