"Olvasói levelek" - Csáki Judit: Szék, ajtó, színház - A POSZT-ról

  • .
  • 2011. július 14.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2011. június 23. Csáki Judit újfent észt oszt.
A Mindig Jól Értesült (továbbiakban MiJóÉrt) magabiztos attitűdjével kombinál és variál, prejudikál és vizionál - kultúrpolitikai következtetetéseit, téziseit alátámasztandó - innen-onnan elkapott morzsákból csúsztatgatva és ferdítgetve bőven áradó véleményét. A POSZT jelenének és jövőjének elemzése mellett írásának fontos eleme a személyemmel való foglalkozás. Célkeresztjébe kerülvén becsületbe és tisztességbe hasító mondatokat csákog. Pletykacsemegéket a mit sem sejtő olvasónak. Lássunk ezekből néhányat.

"A Pécsi Országos Színházi Találkozón a válogatók döntése alapján három előadással szerepelt a Nemzeti Színház, kettővel a debreceni Csokonai Színház; két rendezése volt látható Mohácsi Jánosnak és Zsótér Sándornak. Ez - bizonyos gyakran sulykolt fesztiválvezetői kinyilatkoztatás szerint - 'joggal háborította föl a szakma egy részét', amely szerint a fesztivál feladata a szélesebb színházi paletta, valamiféle keresztmetszet megmutatása..."

A "kinyilatkoztatás" soha nem volt kenyerem. Főleg a "sulykolt". Aki ismer, tudja, hogy minden esetben alaposan igyekszem körüljárni a dolgokat - ezúttal is ezt tettem. A színházi szakma - teszem hozzá - nagyobb részét nem az említett színházak és rendezők fokozott részvétele, hanem a vélt vagy valós belterjesség háborította fel. Ezt próbáltam tolmácsolni.

"Együtt szomorkodtunk például azon, hogy a független színházak galádul kimaradtak az új előadó-művészeti törvényből. A szomorkodásról távol maradt az egyik meghívott, Vidnyánszky Attila, aki ezúttal a bocsánatkérését küldte, amelyet készséges megértéssel fogadott a fesztiválvezető." "Márta István amúgy együttérző volt a kisemmizett színházakkal; mintha - Vidnyánszkyval együtt - nem ült volna ott azon a magas szintű politikai egyeztetésen többször is, ahol kitörölték őket a törvényből. De hát ott ült."

Kedves MiJóÉrt és tisztelt olvasó! A független színházak NEM maradtak ki a módosított előadó-művészeti törvényből! A magas szintű politikai egyeztetéseken pedig minden esetben ott ült az alternatív színházak képviselője is, ti. Erős Balázs (MU Színház). Az is igaz, hogy az előkészítő tárgyalások médiamentesek voltak, egyszer MiJóÉrtet is udvariasan felkérték a távozásra. Csak nem az emiatti sértődés készteti írónkat a csúsztatásra? Vidnyánszky bocsánatkérését a távolmaradásról nem "készséges megértéssel fogadtam", hanem csak szimplán tolmácsoltam.

"Készül a jövő, miközben dübörög a jelen. Pécsett a színházi szakma egy része abban reménykedik, hogy a 'jövő-előkészítő' elszabadult hajóágyú üzemmódját meg lehet fogni. Márta István igyekszik alaposan átrajzolni a fesztiválvezető pozícióját: zavaros ötletdömpinggel, önmaga fontosságának erőteljes túlhangsúlyozásával, az egyes szám első személy mostanában elharapózott divatjával operál. Pécs meg csak nézi."

Huh és juh! Nyílt vitafórumokon adtam elő néhány jövőbeni elképzelésemet. Ezekre rengeteg pozitív és kérdőjeles reagálást kaptam. Egyébként, ha már képzavar, akkor folytassuk: elszabadult hajóágyú-golyónk viszont zavaros stíldömpingjével, önmaga fontosságának szerény visszafogottságával, a fikázás és rosszindulatúság individuális megnyilvánulásával operál. Én meg csak nézem. Meg a színházi szakma egy része is. Meg Pécs is.

"Egyelőre csak néhány nyomatékos kérés árnyalja a jövő évi válogatók munkáját: lehetőleg, ha mód van rá, egy színházból és egy rendezőtől csak egy előadás legyen a listán (...). (A)z előzetes szándék ellenére egyelőre nem vésetett kőbe a korlátozás."

Nem volt előzetes szándék és nincs kőbe vésés. Nem is lesz. A "lehetőleg": kérés.

"Négy válogató lesz jövőre: a fesztiválvezető döntése alapján utólag belépett a testületbe Bicskei István táncos-színész is, aki három hónapos késedelemmel fog neki a válogatás nehéz munkájának. Több helyről megerősített információ szerint a Teátrumi Társaság, vagyis Vidnyánszky Attila a debreceni előadások távolmaradásának veszélyével nyomatékosította ezt a kérést. Amikor az egyik szakmai beszélgetésen megkérdeztem Márta Istvánt, vajon hány fővel bővül még a válogatóbizottság, föltehetően viccesnek szánt tónusban jelezte, hogy bármennyivel, hiszen 'ő a fesztiváligazgató, és ehhez joga van'".

Fesztivál(művészeti)vezetői döntésemet a tulajdonosokkal való (Pécs városának képviselői és a Magyar Színházi Társaság elnöksége) egyeztetés előzte meg. A POSZT ennek értelmében akceptálta két legitim szakmai szervezet kérését a válogatói grémiumba és a zsűribe való delegálást illetően. A többi pletyimetyi és fantáziálás. MiJóÉrt gúnyos kérdésére pedig ironikus válasz járt a pécsi szakmai találkozón.

"A fesztiválok történetében eleddig példátlanul Márta részt akart venni a zsűri végső, a díjakról döntő ülésén is. Noha a POSZT egyik tulajdonosának, a Magyar Színházi Társaságnak a vezetői előre figyelmeztették őt a dolog képtelenségére, mégis odament, hogy 'megfigyelje, hogy zajlik a döntés, és óvja őket a részrehajlástól'. Előbb a zsűri színikritikus tagja, majd pedig a többiek is határozott, egyértelmű tiltakozásra kényszerültek annak érdekében, hogy végül magukban, vigyázó tekintet nélkül adhassák ki a díjakat. A fesztiválvezető végül nem borította fel székét, csak ajtót becsapva távozott. Ezt nemigen lehet bocsánatkéréssel elsikálni, hiszen nem a tett, hanem az azt diktáló gondolkodásmód több mint árulkodó."

Fenti csákogással szemben íme hát a nagy marha igazság. Gyakorlatom nem lévén, a zsűrinek felajánlottam, hogy - megfigyelőként és semmilyen módon nem orientálván a grémium döntését - szívesen részt veszek a döntéshozatali megbeszélésen, hisz esetlegesen bármely gyakorlati (és nem elvi-döntéshozási) kérdésnél talán hasznos javallatot tudok tenni. Semmilyen "határozott tiltakozásról" nem volt szó, de úgy éreztem, hogy mégsem szerencsés a részvételem az ülésen, ezért - az ajtót NEM becsapva (!) - távoztam az ülésről. Ennél a bekezdésnél MiJóÉrtünk pletyimetyizése és rosszindulata végképp árulkodó.

"És ha az új fesztiválvezető a kiegyensúlyozás jegyében és nevében szakmai beavatkozáshoz folyamodik, az mintegy természetesen megszüli önmaga következményét: a valóban legjobbak máshol és másként fogják megmutatni magukat, amit Pécs városa és a magunk nevében is igen sajnálnánk. Mert ebben a meccsben csak a színház győzhet."

Ámen. És ha egy kritikus a szakma felhatalmazása nélkül, annak nevében kultúrpolitizálásra adja fejét, az mintegy természetesen megszüli önmaga következményét: a fröcsögés általi békétlenség, széthúzás könnyen kanonizálódik, aztán mind és mindenki mehet a politika korhelylevesébe. Vajh' ez a cél? Egyébként. Vicces, ahogy MiJóÉrtünk a város és a szakma egészének nevében félti (tőlem) a POSZT-ot, és ahogy befenyeget az esetleges "elköltözés" rémével.

Márta István

PS: Drága Judit!

'szintén köszönöm, hogy nem a POSZT-ot és Pécset toszogattad. A Narancs olvasóit pedig szívesen tájékoztatnám a POSZT valódi jelenéről és a következő évek elképzeléseiről. Csak úgy. Az önmérséklet jegyében. Többes szám első személyben. Első Kézből Értesítve. (ElKéÉrt.) Most nem csak "észnél kéne lenni" (Cs. J.), hanem észnél kell lenni.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.