történeteit", a legutóbbiban viszont találtam egy valószínűsíthető tévedést, illetve nem értek egyet egy lényeges ítéletével. Kőszeg politikai indíttatású gyűlöletként értékeli, hogy a70-es években két nem szász német leányzó gyűlölettel beszélt egy szász határőrről. Viszszaemlékezve úgy gondolom, sok visszafojtott indulat feszítette az akkori NDK-t, de nem volt szignifikáns területi politikai ellentét az egyes régiók között. Németország területe nagy, így erős a területi tagozódottsága. Az egyes tartományok, régiók között jelentős kulturális, mentális, történeti különbségek voltak és vannak. Persze itt is működnek a sztereotípiák, és itt jönnek be a képbe a szászok. Az általános német megítélés a szászokat és a bajorokat - bizony, kedves Bayern München- és München-rajongók! - helyezi a szimpátiarangsor végére, nem utolsósorban tájszólásuk alapján, mely a más régiók német lakóinak fülében durván hangzik. Kőszeg Ferenc ült ott akkoriban a vonaton, én mégis azt hiszem, az a két NDK-béli lány akkor az ismeretlen szász katonát nem politikai okból utálta, hanem csak azért, mert szász volt. Talán nem véletlen, hogy Németországon belül a volt NDK területén a legnagyobb az idegengyűlölet, s legtöbb a náci, sajnos.
Ennél fontosabbnak tűnik, hogy én nem kritizálnám a németeket azért, mert nagyon büszkék arra, amit ők "Vergangenheitsbewältigungnak" neveznek, s amit Kőszeg helyesen így magyarít: gyürkőzés a múlttal. Elsősorban azért, mert a többi nemzet alig mutat hajlandóságot a szembenézésre múltjával, főleg a második világháborús felelősséget illetően (itt mi magyarok nem is állunk rosszul). Tudomásom szerint ott az egész értelmiség példásan gyürkőzik a náci múlttal, a jobboldaliak is, akik ott persze élesen elhatárolódnak a mai náciktól.
Szégner Zoltán
