Persze az önkormányzatok is érzik, hogy valami megbocsáthatatlant követnek el, ami abból is látszik, hogy a legutóbbi Utazás kiállításonvonzerőként ügyesen fotózott képeken mutatták a tó azon ritka részeit, amelyek eddig még megúszták a bebetonozást. A folyamat azonban megállíthatatlannak tűnik. Most már nemcsak a part beépítését szorgalmazzák a helyi hatóságok, hanem Gárdony egyenesen a tóra építendő lakótelephez adta áldását. Az engedélyt kiügyeskedő vállalkozók megvásároltak egy korábban feltöltött jókora félszigetet, ahol a máshonnan kiszorított, felbecsülhetetlen értékű élőlények új élőhelyét semmisítik meg az építkezéssel.
Az országban tapasztalható számtalan hasonló jelenség miatt sokakban alakult ki olyan vélemény, hogy a két évtizede kialakított önkormányzati rendszer túlzásba vitte a legalacsonyabb szintre telepített jogokat és a választott testületek jelentős része emberi gyarlóságból nem tud ellenállni az ingatlanügyletekben rejlő lehetőségek csábításának. A sukorói eset azonban azt bizonyítja, hogy ez a gyarlóság nem rekedt meg az alsó szinteken, hanem bőven megtalálható a középső és a legfelső hatóságok szintjén is. Ráadásul a kétes gazdasági ügyleteket pártpolitikai kiszorítósdi is súlyosbítja, mind-mind közös kincsünk, természeti értékeink rovására.
Ha valami isteni csoda folytán a túlméretezett állami és önkormányzati apparátus elfogadható méretéhez hozzájárulnának az ilyeténképpen kádereik elhelyezési lehetőségeit nagyrészt elveszítő pártok, akkor is felmerül a kétely, találhatók-e olyan emberek, akik lelkiismeretes gazdái lennének a gondjaikra bízott országrésznek, félretéve saját és csoportérdekeik kíméletlen érvényesítését...
Kard Aladár
