"Olvasói levelek" - Tóparti látomás

  • .
  • 2009. április 23.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. március 26. A szubszidiaritás csődje? Ismét a tőle megszokott felkészültséggel (és bátorsággal!) tárt fel egy újabb közfelháborodásra ingerlő ingatlanügyletet Somlyódy Nóra.
Az esztendő felében Gárdonyban lakunk és elkeseredve szemléljük, hogyan kótyavetyéli el Velence és Gárdony felelőtlen gazdának bizonyult önkormányzata a pótolhatatlan értékű parti telkeket. Velence északi peremétől Gárdony-Agárd déli végéig nagyrészt megvalósult a tópart bebetonozása, a települések plázásítása a Balaton északi medencéjéhez hasonlóan. Ráadásul olyan építmények is települtek a partra, mint a nemrég megnyílt, szerény felszereltségű, divatos néven wellnescentrum, ahol a szobák ablakai nem a tóra, hanem egymásra néznek, így bátran épülhettek volna akár a tóparttól tisztelettartó távolságra is.

Persze az önkormányzatok is érzik, hogy valami megbocsáthatatlant követnek el, ami abból is látszik, hogy a legutóbbi Utazás kiállításonvonzerőként ügyesen fotózott képeken mutatták a tó azon ritka részeit, amelyek eddig még megúszták a bebetonozást. A folyamat azonban megállíthatatlannak tűnik. Most már nemcsak a part beépítését szorgalmazzák a helyi hatóságok, hanem Gárdony egyenesen a tóra építendő lakótelephez adta áldását. Az engedélyt kiügyeskedő vállalkozók megvásároltak egy korábban feltöltött jókora félszigetet, ahol a máshonnan kiszorított, felbecsülhetetlen értékű élőlények új élőhelyét semmisítik meg az építkezéssel.

Az országban tapasztalható számtalan hasonló jelenség miatt sokakban alakult ki olyan vélemény, hogy a két évtizede kialakított önkormányzati rendszer túlzásba vitte a legalacsonyabb szintre telepített jogokat és a választott testületek jelentős része emberi gyarlóságból nem tud ellenállni az ingatlanügyletekben rejlő lehetőségek csábításának. A sukorói eset azonban azt bizonyítja, hogy ez a gyarlóság nem rekedt meg az alsó szinteken, hanem bőven megtalálható a középső és a legfelső hatóságok szintjén is. Ráadásul a kétes gazdasági ügyleteket pártpolitikai kiszorítósdi is súlyosbítja, mind-mind közös kincsünk, természeti értékeink rovására.

Ha valami isteni csoda folytán a túlméretezett állami és önkormányzati apparátus elfogadható méretéhez hozzájárulnának az ilyeténképpen kádereik elhelyezési lehetőségeit nagyrészt elveszítő pártok, akkor is felmerül a kétely, találhatók-e olyan emberek, akik lelkiismeretes gazdái lennének a gondjaikra bízott országrésznek, félretéve saját és csoportérdekeik kíméletlen érvényesítését...

Kard Aladár

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.