Olcasói levél

Sajó László: Egotrip. Öt és feles

  • 2012. december 29.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2012. október 11.

Kedves Sajó László, kedves Narancs!

Csak a történeti hűség kedvéért: az a '82-es vb-meccs, amelyen Czerniatynski gólt lőtt, 1-1-re végződött. Így nemcsak a rádióban és az újságban nem, de a közvetítésben sem kaptunk ki. Más kérdés, hogy a döntetlennel kiestünk.

Üdv.:

Németh István

Kedves Németh István,

persze, köszönöm szépen, persze hogy döntetlen - Varga "Kacsa" bombagóljára ("a belga lestaktika ellen!") mondott belga "válaszolt a hajrában", se Csongrádi, se Kerekes "nem ütötte el" (ahogy Mészöly Kálmán, a kapitány óhajtotta volna) Ceulemans-t, aki beadott, és... Előtte meg nem állították ki Pfaffot... "Vereséggel felérő döntetlen" - ezért az elírás, bocs, és köszönöm, hogy elolvastad, korrigáltad!

Barátsággal

Sajó László

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.