Olvasói levelek

"Olvasói levelek" - Pálya a magasban: Messi és Totti

Magyar Narancs, 2009. január 22. Fél év sem telt el azóta, hogy korunk jeles polihisztora a Narancs Egotrip rovatában - takaros eszmefuttatás keretében - kiakolbólított egy törzsökös népdalt a magyar népzenéből, s íme, ugyanebben a rovatban most Mélyi József forradalmasítja az olvasók zenei világképét.
  • .
  • 2009. február 26.

Olvasói levelek - A szerk.: Oszlásnak indult - Magyar Narancs, 2009. január 9.

Tisztelt Szerkesztőség! Dicséretes az igyekezet, ahogy megfogalmazzák elégedettségüket a Gárda-ügyben született elsőfokú ítélet kapcsán, de tartok tőle, Önök túlértékelik a döntés jelentőségét, sőt, abból olyan következtetéseket vontak le, amelyeket azért óvatosan lehet csak megtenni "Az első alkalom, amikor a magyar állam a törvény erejével és minden tekintélyével fellép a rasszista uszítás ellen" - írják, holott erről szó sincs Csak emlékeztetőül: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam" (Alkotmány 2 § (1) bek), ebből is következően az államhatalmi ágak, úgymint a törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás egymástól elválasztásra kerültek Az Alkotmány 50 § (3) bek-e kimondja azt is: "A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve" A fentiekből következő, alapvető tévedés, hogy a magyar állam bármilyen módon fellépett volna a rasszista uszítás ellen Az sem állja meg a helyét, hogy az állam az "első lépést" tette volna az "etnikai erőszakra uszítás", vagy a "kirekesztő gonoszság" ellen, mert bár jómagam - úgy általában -sokra értékelem dr Pataki Árpád szakmai munkáját, de nem szerencsés azonosítani egy társadalmi szervezet törvényes működésének ügyében eljáró egyetlen bíró döntését az állam (?) álláspontjával Nem következetes, hogy a cikk e téves előfeltevését alátámasztandó hivatkoztak a miniszter nyilatkozatára is Szerintem eleve értelmetlen a minisztériumnak megnyilvánulnia egy nem jogerős bírósági ügy kapcsán, de ami ennél fontosabb, egyrészt az igazságügyi és rendészeti miniszter csak kommentálta, nem pedig diktálta az elsőfokú döntést, másrészt mit fog kommentálni a miniszter majd akkor, amikor megszületik az esetleg ellentétes másodfokú határozat? (Ne felejtsük el, számtalan esetben - különösen a hasonlóan sikamlós kérdésekben - már született az elsőfokú bíróságéval szöges ellentétben álló másodfokú határozat, emlékeim szerint jellemzően Budapesten, és ha nem tévedek, elsősorban ez az "ellentmondás" a Pesti Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Bíróság határozatai között alakult ki) Ami a másodfokú eljárás kilátásait illeti, javítja az esélyeket, hogy jelen esetben maga a Fővárosi Bíróság hozta az elsőfokú határozatot (nem kis áldozatok árán, hisz az első kiszignált bíró ugyebár elvérzett a megfenyegetései közti elfogulatlan döntésalkotási mizériájában), ezért a fellebbviteli eljárásban nem kell tartanunk attól, hogy a nemritkán követhetetlennek tűnő gyakorlata mellett a főváros maga járna el megint Ugyanakkor rontja az esélyeket, hogy Pataki bíró úr szellemisége mondjuk úgy, különös kivétel a megyei szinten hasonló ügyekben eljáró bírák által kialakított ítélkezési gyakorlat néha tényleg elképesztő normáihoz képest Ami miatt pedig végképp mellőzném akár a magyar állam, akár a bíróság sztárolását, az az a nem elhanyagolható körülmény, hogy a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételére a megyei bíróság (Budapesten a Fővárosi Bíróság) illetékes, amely most pillanatnyilag visszavonná azt a jogosítványt, amelyet talán épp ő adott a működéshez Azért ez bizarr, lássuk be, és épp ezért nem látok különösebb sikert sem a történtekben, hisz olyan jogbizonytalanság van Magyarországon, hogy egyazon fórum, ugyanazon ügyben kénytelen saját magának ellentmondó határozatokat hozni Persze nem azt mondom, hogy ha valamely szervezet megkapta az engedélyt, akkor azt ne lehessen visszavonni, mindössze arra kívánok rámutatni, hogy milyen abszurditás sikernek könyvelni el a jelenlegi helyzetet, holott ha ésszerűen gondolkozunk, az ilyen vagy hasonló szervezetek, szerveződések eleve nem kaphattak volna bejegyzést A naivnak tűnő (de szándékaiban higgyék el, legkevésbé sem az) előbbi megjegyzésemmel szembeni egyetlen lehetséges álláspont apológiája az lehetne, hogy nem a szervezet nyilvántartásba vételével volt a baj, hanem a szervezet működésével, ergo a nyilvántartásba vétel jogszerű volt, de az azt követő tevékenykedés már nem Akár hajlanék is e megközelítés felé, de akkor itt nyomban visszakanyarodunk ahhoz a premisszához, miszerint hogyan engedhet a bejegyzést követően hosszú évekig működni a magyar állam egy nyilvánvalóan tarthatatlan értékrendszert képviselő szervezetet?! Szerintem olyan világot élünk, ahol a Hősök terén, a Budai várban, vagy épp az aprófalvak főutcáján anélkül tudnak végigmenetelni ezek a kritikán aluli elveket valló, és ezeket közéleti, társadalmi, jogalkotási, vagy éppen politikai szintre emelni kívánó személyek, hogy akár a magyar állam, akár komolyabb civil szerveződés útjukat állná Távol álljon tőlem a bezzegelés, de azért tíz évvel ezelőtt ilyen tényleg nem volt, és a szélsőjobboldali, antiszemita, irredenta, soviniszta, vagy "csak" kirekesztő elveket valló nézetrendszerek mentén bontakozó szerveződések hétköznapi jelenléte akkor még elenyészőnek tűnt, ebben viszont biztosan volt szerepe a magyar államnak Visszatérve a markáns állami fellépésre, vajon hol volt a magyar állam például múlt nyáron a meleg-felvonulás résztvevői elleni szégyenteljes, egész Európa elképedését kiváltó, erőszakos cselekményei idején? És a tojásdobálók elleni ügyben a már-már groteszk szintjén mozgó elsőfokú bírósági döntést se felejtsük el Vagy ha éppen jelen van az állam bizonyos érdekek társadalmi szintre emelése ügyében (gondolok itt elsősorban a bejegyzett élettársi kapcsolat kodifikálására), akkor ezen ambícióit hogyan törheti le egyik pillanatról a másikra az Alkotmánybíróság? Ezzel sem az egymástól (indokoltan) elkülönült, jogállami rendszerelvek szerint rétegződött fórumok szuverén véleményalkotási jogát kritizálom, csak igyekszem rámutatni, hogy Magyarországon sem az állam, sem pedig az igazságszolgáltatás vagy a társadalom szintjén nincs konszenzus Konszenzus nélküli országban pedig tendenciákról nem lehet beszélni A Gárda-ügyben született elsőfokú, nem jogerős bírói határozatot ezért szánalmas elégtételnek tartom az egész helyzethez képest, mégpedig egy olyan elszigetelt döntésnek, amely szükségszerű megoldása lehetne a jelenségnek, de pszichés követése sem jogalkotási, sem igazságszolgáltatási, sem pedig társadalmi szinten, egyelőre messze nincs jelen ma Magyarországon Üdvözlettel: dr Rácz Gábor. .
  • .
  • 2009. január 22.

olvasói levelek

Magyar Narancs, 2008. november 27. Kedves Mancs! Õszintén örültem, hogy megemlékeztetek Mickey Mouse nyolcvanadaik születésnapjáról.
  • .
  • 2008. december 18.

Olvasói levelek - "Nem tudunk mindenkit meggyógyítani"

Magyar Narancs, 2008 november 20 A Szendi Gábor pszichológus pere kapcsán Németh Attila pszichiáterrel készült interjúban Németh úgy sejti, hogy Szendi a jövőben sem fog változni, "legfeljebb becsomagolja majd az eszméit, vagy inkább téveszméit" Magam is készítettem Szendivel interjút Készülés közben figyeltem fel a Lelki Egészség Fóruma nevű, a pszichiátria megújításáért létrehozott szakmai, ámde a betegeket és azok hozzátartozóit is bevonni kívánó civilszervezetre A honlapjukról (wwwlefnethu) másoltam ide Kéri Szabolcs pszichiáter (kutató, az MTA tagja, a SOTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatóhelyettese) írásaiból a Szendi állításaihoz erősen hasonló részleteket Kollégáihoz intézett szövegében így fogalmaz "() sajnos mindannyian a rendszer részei vagyunk, amint magunkra ragasztjuk a pszichiáter címkét: az 'industrial psychiatry' dominálja nemcsak a szakmai közéletünket, de a szakképzés, a tankönyvek és a kézikönyvek anyagát is Fontos kiemelni, hogy napjainkban e rendszer recsegésétől-ropogásától hangos a világ, talán kis hazánkban ez még kevésbé hallatszik (miért is nem?) Jeffrey Lieberman, az 'industrial psychiatry' egyik kulcsalakja egy tudományos konferencián nyitódiaként levetíti, hogy 'Are you ready for the truth?', majd lényegében kifejti, hogy az antipszichotikumokkal kapcsolatos eddigi gyógyszervizsgálatok eredményeit ki lehet dobni az ablakon ()" (Reflexió Boldizsár Ferenc és Terenyi Zoltán gondolataira) Antipszichotikumok: a pszichotikus tüneteket mutató páciensek számára kifejlesztett gyógyszerek összefoglaló neve De nem jobb a helyzet az antidepresszánsokkal (antidepresszívumokkal) sem: "Az elmúlt években számos, külföldön nagy visszhangot kiváltott gyógyszervizsgálat és metaanalízis fejeződött be (pl CATIE, CutLASS, STAR*D, STEP-BD, Kirsch-study stb) Néhány ezek eredményei közül megkérdőjelezi a hazai szakmai irányelvekben lefektetett javaslatokat az antidepresszívumok és az antipszichotikumok használatával kapcsolatban" (Kéri Szabolcs vitaanyaga) 2008 februárjában a Public Library of Science nevű online folyóiratban látott napvilágot egy minden eddiginél átfogóbb elemzés, amelyre például Szendi is hivatkozik, és amelyet Kéri is felsorol Ez azonban nem egyetlen vizsgálat! Kirsch professzorék 47 régebbi kutatás adatait elemezték újra E vizsgálatban a kutatók az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyezési Hivatalnak benyújtott, régebben publikált, valamint a gyógyszergyárak ellenérdekeltsége miatt eladdig publikálatlan klinikai gyógyszerhatás-vizsgálatok metaanalízisét, vagyis az adatok újraértelmezését végezték el A metaanalízis kimutatta, hogy az antidepresszánsoknak a placebókkal összehasonlítva nincs klinikailag szignifikáns hatásuk (http://medicineplosjournalsorg/perlserv/?request=get-document&doi=101371/journalpmed0050045) Kéri a vitaindítójában továbbá azt írja: "Szüksége van-e a szakmának morális megújulásra? Függés az ipartól Ez nálunk még tabu téma, de vezető orvosi médiumok () már intenzíven foglalkoznak a kérdéssel Véleményem szerint a szakmának egy világos, áttekinthető etikai szabályozást kellene kidolgoznia a direkt marketingről Magam a direkt marketing beszüntetését javaslom" Németh azért kérdőjelezi meg Szendi kompetenciáját, mivel "csak" pszichológus A fentiek azonban már egy pszichiáter kollégájának az állításai Csontos Erika . .
  • .
  • 2008. december 4.

"Olvasói levelek"

Magyar Narancs, 2008. november 13. Kedves szerkesztő úr! Az eddigi gyakorlattól eltérően a címben jelzett vezércikke egyetlen mondata, amellyel maradéktalanul egyetértek, az utolsó.
  • .
  • 2008. december 4.