Tisztelt Szerkesztőség!
Dicséretes az igyekezet, ahogy megfogalmazzák elégedettségüket a Gárda-ügyben született elsőfokú ítélet kapcsán, de tartok tőle, Önök túlértékelik a döntés jelentőségét, sőt, abból olyan következtetéseket vontak le, amelyeket azért óvatosan lehet csak megtenni "Az első alkalom, amikor a magyar állam a törvény erejével és minden tekintélyével fellép a rasszista uszítás ellen" - írják, holott erről szó sincs
Csak emlékeztetőül: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam" (Alkotmány 2 § (1) bek), ebből is következően az államhatalmi ágak, úgymint a törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás egymástól elválasztásra kerültek Az Alkotmány 50 § (3) bek-e kimondja azt is: "A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve"
A fentiekből következő, alapvető tévedés, hogy a magyar állam bármilyen módon fellépett volna a rasszista uszítás ellen Az sem állja meg a helyét, hogy az állam az "első lépést" tette volna az "etnikai erőszakra uszítás", vagy a "kirekesztő gonoszság" ellen, mert bár jómagam - úgy általában -sokra értékelem dr Pataki Árpád szakmai munkáját, de nem szerencsés azonosítani egy társadalmi szervezet törvényes működésének ügyében eljáró egyetlen bíró döntését az állam (?) álláspontjával Nem következetes, hogy a cikk e téves előfeltevését alátámasztandó hivatkoztak a miniszter nyilatkozatára is Szerintem eleve értelmetlen a minisztériumnak megnyilvánulnia egy nem jogerős bírósági ügy kapcsán, de ami ennél fontosabb, egyrészt az igazságügyi és rendészeti miniszter csak kommentálta, nem pedig diktálta az elsőfokú döntést, másrészt mit fog kommentálni a miniszter majd akkor, amikor megszületik az esetleg ellentétes másodfokú határozat? (Ne felejtsük el, számtalan esetben - különösen a hasonlóan sikamlós kérdésekben - már született az elsőfokú bíróságéval szöges ellentétben álló másodfokú határozat, emlékeim szerint jellemzően Budapesten, és ha nem tévedek, elsősorban ez az "ellentmondás" a Pesti Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Bíróság határozatai között alakult ki)
Ami a másodfokú eljárás kilátásait illeti, javítja az esélyeket, hogy jelen esetben maga a Fővárosi Bíróság hozta az elsőfokú határozatot (nem kis áldozatok árán, hisz az első kiszignált bíró ugyebár elvérzett a megfenyegetései közti elfogulatlan döntésalkotási mizériájában), ezért a fellebbviteli eljárásban nem kell tartanunk attól, hogy a nemritkán követhetetlennek tűnő gyakorlata mellett a főváros maga járna el megint Ugyanakkor rontja az esélyeket, hogy Pataki bíró úr szellemisége mondjuk úgy, különös kivétel a megyei szinten hasonló ügyekben eljáró bírák által kialakított ítélkezési gyakorlat néha tényleg elképesztő normáihoz képest
Ami miatt pedig végképp mellőzném akár a magyar állam, akár a bíróság sztárolását, az az a nem elhanyagolható körülmény, hogy a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételére a megyei bíróság (Budapesten a Fővárosi Bíróság) illetékes, amely most pillanatnyilag visszavonná azt a jogosítványt, amelyet talán épp ő adott a működéshez Azért ez bizarr, lássuk be, és épp ezért nem látok különösebb sikert sem a történtekben, hisz olyan jogbizonytalanság van Magyarországon, hogy egyazon fórum, ugyanazon ügyben kénytelen saját magának ellentmondó határozatokat hozni
Persze nem azt mondom, hogy ha valamely szervezet megkapta az engedélyt, akkor azt ne lehessen visszavonni, mindössze arra kívánok rámutatni, hogy milyen abszurditás sikernek könyvelni el a jelenlegi helyzetet, holott ha ésszerűen gondolkozunk, az ilyen vagy hasonló szervezetek, szerveződések eleve nem kaphattak volna bejegyzést A naivnak tűnő (de szándékaiban higgyék el, legkevésbé sem az) előbbi megjegyzésemmel szembeni egyetlen lehetséges álláspont apológiája az lehetne, hogy nem a szervezet nyilvántartásba vételével volt a baj, hanem a szervezet működésével, ergo a nyilvántartásba vétel jogszerű volt, de az azt követő tevékenykedés már nem Akár hajlanék is e megközelítés felé, de akkor itt nyomban visszakanyarodunk ahhoz a premisszához, miszerint hogyan engedhet a bejegyzést követően hosszú évekig működni a magyar állam egy nyilvánvalóan tarthatatlan értékrendszert képviselő szervezetet?!
Szerintem olyan világot élünk, ahol a Hősök terén, a Budai várban, vagy épp az aprófalvak főutcáján anélkül tudnak végigmenetelni ezek a kritikán aluli elveket valló, és ezeket közéleti, társadalmi, jogalkotási, vagy éppen politikai szintre emelni kívánó személyek, hogy akár a magyar állam, akár komolyabb civil szerveződés útjukat állná Távol álljon tőlem a bezzegelés, de azért tíz évvel ezelőtt ilyen tényleg nem volt, és a szélsőjobboldali, antiszemita, irredenta, soviniszta, vagy "csak" kirekesztő elveket valló nézetrendszerek mentén bontakozó szerveződések hétköznapi jelenléte akkor még elenyészőnek tűnt, ebben viszont biztosan volt szerepe a magyar államnak
Visszatérve a markáns állami fellépésre, vajon hol volt a magyar állam például múlt nyáron a meleg-felvonulás résztvevői elleni szégyenteljes, egész Európa elképedését kiváltó, erőszakos cselekményei idején? És a tojásdobálók elleni ügyben a már-már groteszk szintjén mozgó elsőfokú bírósági döntést se felejtsük el Vagy ha éppen jelen van az állam bizonyos érdekek társadalmi szintre emelése ügyében (gondolok itt elsősorban a bejegyzett élettársi kapcsolat kodifikálására), akkor ezen ambícióit hogyan törheti le egyik pillanatról a másikra az Alkotmánybíróság? Ezzel sem az egymástól (indokoltan) elkülönült, jogállami rendszerelvek szerint rétegződött fórumok szuverén véleményalkotási jogát kritizálom, csak igyekszem rámutatni, hogy Magyarországon sem az állam, sem pedig az igazságszolgáltatás vagy a társadalom szintjén nincs konszenzus Konszenzus nélküli országban pedig tendenciákról nem lehet beszélni
A Gárda-ügyben született elsőfokú, nem jogerős bírói határozatot ezért szánalmas elégtételnek tartom az egész helyzethez képest, mégpedig egy olyan elszigetelt döntésnek, amely szükségszerű megoldása lehetne a jelenségnek, de pszichés követése sem jogalkotási, sem igazságszolgáltatási, sem pedig társadalmi szinten, egyelőre messze nincs jelen ma Magyarországon
Üdvözlettel:
dr Rácz Gábor. .