Publicisztika

A kormány kirabolja a művészeket – harsogja a sajtó már két hete, de a helyzet sokkal bonyolultabb. Az érdekesebb részeit megpróbálom elmagyarázni – és igen, most inkább a kormánnyal értek egyet, nem a tiltakozó művészekkel.

A szociális segélyezés hazai rendszerén bizonyosan van mit javítani - erre utalnak a riasztó és romló szegénységi mutatók, a rendszer diszfunkcióinak leltárai és sűrű foltozgatása. Gébert Judit és Tőzsér János (lásd: Ami jár, az jár, Magyar Narancs, 2013. június 6.) a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését kínálja megoldásnak. (Szeptember 16-ától pedig egyenesen Nemzetközi hét az alapjövedelemért címmel Európa-szerte rendezvénysorozatot terveznek a hívek.)

Ángyán József az, aki észrevette: Orbán nem a Horthy-korszakot, hanem a feudalizmust, a nagybirtokrendszert akarja visszaállítani.

Most még csak a szobrát avatta fel Orbán Viktor, de gr. Bethlen István hamarosan ikonná válhat egy olyan rezsimben, amely a múltról csak allegóriákban és hasonlatokban bír beszélni.

Nemrégiben két makrogazdasági prezentációhoz jutottam hozzá: az egyiket egy nemzetközi pénzügyi szervezet tisztségviselője, a másikat a magyar közszféra egyik vezetője adta elő. Az ország gazdasági helyzetéről és kilátásairól mindketten negatívan vélekedtek.

Az Orbán-kormány komoly dilemma elé állította az Európai Unió intézményeit. Kiderült ugyanis, hogy az EU-nak nincs megfelelő eszköze arra, hogy betartassa tagállamaival a közösség alapértékeit. Most keresi - de az augusztus 28-ai európai bizottsági ülés után úgy tűnik, soká fogja megtalálni, ha egyáltalán.

"Ez az álláspont azonban a mai Magyarországon tarthatatlan."

Tizenéves gyerekeket vezetnek el rendőrök bilincsbe verve az iskolai folyosón falfirkáért, verekedésért, vagy egyszerűen csak a köznyugalom megzavarásáért? Ez eddig csak az Egyesült Államokban lehetett megszokott látvány, ezután a magyar iskolákban is azzá válhat.

A magyar miniszterelnök szinte kormányzásának első pillanatától jogi kategóriákkal operáló, elmarasztaló ítéleteket fogalmazott meg a devizahitelről mint "termékről" és az azt alkalmazó bankokról, s kijelentette, hogy az ő kormánya fogja megoldani ezt a problémát. Ennek jegyében különféle intézkedéseket tett, amelyek a jogállamiság követelményei és az eredményesség szempontjából egyaránt erősen deficitesek voltak.

A Kárpátia zenekar támogatásáról szóló cikkünkre reagált az NKA alelnöke: ő nem tehet semmiről, viszont ha már arra járt, megvédi tőlünk a művészet szabadságát.

M. Tóth Balázs és Tordai Csaba A gyűlöletkeltő szólásról c. cikkükben (Magyar Narancs, 2013. július 25.) az ilyen beszéd törvényi korlátozásának szükségességéről írnak. A szerzők a jogállam önvédő mechanizmusával próbálják alátámasztani a szólásszabadság szűkítését. A cikk fontos megállapításokat tesz, azzal több pontban is egyetértünk, csak éppen a legfontosabb konklúzióval nem: azzal, hogy a szólás korlátozása megfelelő eszköz lenne az alkotmányos demokrácia és a sérülékeny kisebbségek megvédésére.

Nőni ugyan nem fog, de jelentősen átalakul az uniós agrártámogatások rendszere a következő költségvetési ciklusban. A tagállami kormányok komoly szabadságot élveznek abban, hogyan osztják el a Brüsszelből érkező pénzt, a formálódó magyar felosztási javaslat pedig még a földtörvénynél is nyilvánvalóbban mutat rá az Orbán-kormány agrárpolitikájának lényegére.