Publicisztika

Az utóbbi időben megfigyeltem: számos sajtószerv rendszeresen beszámol róla, hogy Török Gábor éppen mit gondol.

Miután június elején Parragh László „óriási hibának” nevezte, hogy a polgármesterek nem mernek gimnáziumokat bezárni, múlt héten az mfor.hu-nak nyilatkozva értekezett a gimnáziumi férőhelyek számának szükséges megvágásáról. „A gimnázium azért csábító még mindig, mert élnek a régi beidegződések, melyek szerint a biztos jövőt ez az iskolatípus garantálja” – magyarázta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.

Április elején az Országgyűlés rohamtempóban megalkotta a CEU-törvényt, majd két hete, sokkal komótosabban – a Velencei Bizottság tanácsadó véleményének tervezetét bevárva – elfogadta a civiltörvényt is. Sem a kormányt, sem a nép választott képviselőit, sem a köztársasági elnököt nem hatották meg a kitartóan tüntető tíz­ezrek, a társadalmi nyilvánosság maradék eszközeit tiltakozásra használó százak, köztük elismert magyar jogászok, az óvatosságra intő nemzetközi szervezetek (például az EU különböző fórumai), az aggodalmuknak hangot adó külföldi kormányok és az értetlenkedő európai politikai pártok.

A NER jogfelfogásának sokatmondó lenyomata, hogy az állammal szembeni jogérvényesítés rendre dacos és felháborodott reakciókat vált ki a rendszer képviselőiből.

Ez a rendszer van, ezt kell szeretni, jut eszembe az idei, valóban csöndes és végképp botránymentes POSZT-ról, ahol még a díjazottak is rendben vannak. Mondjuk, a fődíjas Mesél a bécsi erdőt az Örkényből éppen nem dicsértem nagyon e lap hasábjain, a Katona Nóráját azonban elég jónak tartottam. Ettől függetlenül valóban nem született botrányos díj, olyan, amilyen korábban, amikor visszatetsző lendülettel taroltak a Nemzeti előadásai.

Nem csak a forma, a tartalom is leleplező.

Úgy bántak vele, mint egy utolsó senkivel. Most meg azt várják tőle, hogy legyen hálás Balog Zoltánnak.

Jaj annak a társadalomnak, amelyben nem a tudat, hanem az ösztön határozza meg a létet!

Kenyér nincs, cirkusz van. Csókol anyád!

Amikor az amerikai atomenergia-bizottság 1964-ben felkérte Wigner Jenőt (aki egy évvel korábban nyerte el a Nobel-díjat), hogy az Oak Ridge-ben működő nukleáris laboratóriumban elindítsa a polgári védelmi kutatásokat, Wigner elsőként egy Cresson Kearny nevű, geológus végzettségű dzsungelszakértőt szerződtetett.

Donald Trump előre megmondta. Legendás Twitter-fiókjában már a választási kampányban egyértelművé tette, hogy szemben a 99 százalékos tudományos konszenzussal ő úgy véli, a klímaváltozás kínai hoax, amelynek célja tönkretenni az amerikai munkavállalókat.

A kormányzat megvonta a diszlexiával, diszgráfiával, diszkalkuliával küzdő, BTMN besorolással rendelkező gyerekektől azt a lehetőséget, hogy bizonyos tantárgyak esetében mentesüljenek az osztályzás alól.

Abban a szótárban, amelyet spindoktorai tanácsára a miniszterelnök használ, majd nyomában villámgyorsan elterjed politikai lakájai körében, s kötelezővé válik a kormánypárti médiák teljes spektrumában, a CEU-t Soros-egyetemnek kell nevezni, Soros György nevét pedig a spekuláns szóval kell összekapcsolni.

Meglepődtem Murányi Andrásnak, a néhai Népszabadság utolsó főszerkesztőjének Orbán elszólását követő reakcióján. Emlékezetes, a miniszterelnök a kamerák előtt feléje nyújtott pálinkát azzal utasította el, hogy „mindenki figyel, most nem ihatom meg. Betesznek a Népszabadságba”. Murányi ezután a Facebookon azt írta, hogy „…ha a miniszterelnök esetleg szed valamit, akkor időszerű lenne növelni az adagot…”. Meglepődtem, mert azt hittem, ha már gyógyszert, vagyis betegséget emleget, akkor arra a következtetésre jut, hogy pont csökkenteni kéne Orbánnál az adagot, hátha akkor nem hagy ki a memóriája, és eszébe jut, hogy maga szántatta be a felemlegetett napilapot.