Vonnák Diána

A legjobb golyóálló mellény

Ukrajna nyelveiről

Publicisztika

Kamasz lehettem már, mikor megtudtam, hogy a dédnagyanyám, ha bármit el akart titkolni a gyerekei és az unokái elől, még németül beszélt, és hogy a saját anyám gyerekkorában a német tolvajnyelv volt, a felnőttek furcsasága. Idegesítő és ismerősen is ismeretlen.

A saját baráti köröm által emlegetett sváb, zsidó, szerb felmenők sem gyakran jelentek meg nyelvi hatásként, a mi pesti, ezredfordulós magyarunkban már legfeljebb távoli visszhang volt a német, a jiddis, a szlovák és ki tudja még, mennyi más nyelv. Az agresszív asszimilációs politika olyan jól sikerült, hogy a nyelvek nemcsak kihaltak a magyar közterekről és a közéletből, hanem mintha annak a készsége is csorbult volna, hogy az élet természetes része legyen a jelenlétük.

A szüleink hétvégente az Intermediate English tankönyvet magnókazettán hallgatták huszadszorra is, a munkahelyükön rontott, tankönyv­ízű, tükörfordított mondatokban tárgyaltak, és ha olvastak is mondjuk újságot angolul, nehezen ugrottak tovább odáig, hogy természetes módon használják. Nem volt közege, mesterséges zárvány maradt, újra és újra elsorvadó izom. A határon túli magyarokat, vegyes házasságokat és bevándorlókat leszámítva egynyelvű világban nőttem fel, ahol a nyelvtudás a többségnek oktatáshoz kötődő kiváltság, munkaeszköz, furcsább nyelvek esetén úri hóbort. Idegen nyelveiken az értelmiségi családok is sokszor inkább olvastak, mintsem beszéltek. Itt élned s halnod kell, ápol s eltakar.

 

A többnyelvűség perspektívái

Számomra ez a világ nem is annyira azzal ért véget, hogy huszonkét évesen elhagytam Magyarországot, és az egyetem miatt Angliába költöztem; azzal csak annyi történt, hogy életvitelszerűen egy másik nyelvbe csöppentem. De nyelvet váltani egészen más élmény, mint nyelvhasználatot váltani, megérkezni egy olyan közegbe, ahol mindenki számára teljesen természetes, hogy két-három nyelv között ugrál. Utóbbit én Ukrajnában tanultam meg, és ez elég sok mindent megváltoztatott azzal kapcsolatban, amit az anyanyelvről gondoltam. Mikor olyasmiket mérlegelnek az újságírók és a szakértők, hogy Ukrajnában hány százalék az orosz és hány az ukrán anyanyelvű lakosság, hogy ez mennyiben fed át az ország etnikai térképével, mindig az a benyomásom, hogy rossz helyről indulunk. Itt és így, ahol én felnőttem, a jobbára egynyelvű Budapesten, az anyanyelv könnyen tűnik valamiféle egyértelmű, megrengethetetlen adottságnak, pedig csak akkor az, ha az élet nyelvi szempontból egyszerű mederben folyik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.