A saját baráti köröm által emlegetett sváb, zsidó, szerb felmenők sem gyakran jelentek meg nyelvi hatásként, a mi pesti, ezredfordulós magyarunkban már legfeljebb távoli visszhang volt a német, a jiddis, a szlovák és ki tudja még, mennyi más nyelv. Az agresszív asszimilációs politika olyan jól sikerült, hogy a nyelvek nemcsak kihaltak a magyar közterekről és a közéletből, hanem mintha annak a készsége is csorbult volna, hogy az élet természetes része legyen a jelenlétük.
A szüleink hétvégente az Intermediate English tankönyvet magnókazettán hallgatták huszadszorra is, a munkahelyükön rontott, tankönyvízű, tükörfordított mondatokban tárgyaltak, és ha olvastak is mondjuk újságot angolul, nehezen ugrottak tovább odáig, hogy természetes módon használják. Nem volt közege, mesterséges zárvány maradt, újra és újra elsorvadó izom. A határon túli magyarokat, vegyes házasságokat és bevándorlókat leszámítva egynyelvű világban nőttem fel, ahol a nyelvtudás a többségnek oktatáshoz kötődő kiváltság, munkaeszköz, furcsább nyelvek esetén úri hóbort. Idegen nyelveiken az értelmiségi családok is sokszor inkább olvastak, mintsem beszéltek. Itt élned s halnod kell, ápol s eltakar.
A többnyelvűség perspektívái
Számomra ez a világ nem is annyira azzal ért véget, hogy huszonkét évesen elhagytam Magyarországot, és az egyetem miatt Angliába költöztem; azzal csak annyi történt, hogy életvitelszerűen egy másik nyelvbe csöppentem. De nyelvet váltani egészen más élmény, mint nyelvhasználatot váltani, megérkezni egy olyan közegbe, ahol mindenki számára teljesen természetes, hogy két-három nyelv között ugrál. Utóbbit én Ukrajnában tanultam meg, és ez elég sok mindent megváltoztatott azzal kapcsolatban, amit az anyanyelvről gondoltam. Mikor olyasmiket mérlegelnek az újságírók és a szakértők, hogy Ukrajnában hány százalék az orosz és hány az ukrán anyanyelvű lakosság, hogy ez mennyiben fed át az ország etnikai térképével, mindig az a benyomásom, hogy rossz helyről indulunk. Itt és így, ahol én felnőttem, a jobbára egynyelvű Budapesten, az anyanyelv könnyen tűnik valamiféle egyértelmű, megrengethetetlen adottságnak, pedig csak akkor az, ha az élet nyelvi szempontból egyszerű mederben folyik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
