Teljesen téves, ha valaki ezért az eredményért Márki-Zay Pétert hibáztatja. Nem volt tökéletlenebb, mint ellenzéki politikai vetélytársai, és egyáltalán nem csak rajta múlt, hogy nem sikerült megszólítani több ellenzéki szavazót. A kormány propagandagépezete mindenképpen legyártott volna hazugságokat, függetlenül attól, hogy Márki-Zay mikor mit mond. Magam is sokszor tanúja voltam annak, hogy a végtelenségig sulykolt kormányzati hazugságok még azokra is hatni tudtak, akik különben ellenzéki szavazók voltak. A végeredmény szempontjából nem érdemi a jelentősége annak, hogy mit tesz az ellenzék – az orbáni rendszer által diktált politikai előírásokat betartva. Márpedig az ellenzék mindent betartott, amit az Orbán diktálta „törvényesség” előírt. A magyarországi választások lényegében ugyanolyanok, mint a fehéroroszországi vagy az oroszországi színjátékok, csak kevésbé erőszakosak. Jellemző, hogy utóbbiakról a NER-média is normális választásként tudósít. Attól, hogy a NER-ben nem mérgezik meg az ellenzéki vezetőket és nem verik meg az ellenzéki szavazókat, valamint nem hamisítják meg maguknak a szavazóurnáknak a tartalmát, az álpártok, a kormányzati hazugsággyárak ugyanazt az illiberális – pontosabban önkényuralmi – elvet vallják mindegyik országban. Ezért a magyar, az orosz vagy a belorusz ellenzék teljes tévedésben van akkor, ha saját hibáiból kívánja levezetni azt, hogy miért is nem nyert a választáson.
A Mi Hazánkról fontos leszögezni, hogy ez az egyetlen parlamenti politikai erő, amelyet a NER médiája lényegi kritikában soha sem részesített, ezt egyébként sem tehetné, hiszen az elvek mindkettőnél ugyanazok. Vezetője és pénzei a NER-hez ezer szálon kapcsolódnak. Történelemképüket, összeesküvés-elméleteiket semmi sem különbözteti meg attól, amit például a Magyarságkutató Intézet köre ad elő. Persze itt is megtalálható a „made in Russia” pecsét, csakúgy, mint a NER egyéb innovációin. Oroszországban Putyin már régóta ilyen pártokkal töltötte fel a Dumát, azaz az ottani parlamentet.
Szemfényvesztőn piszkosak
Döntő körülmény, hogy a Fidesz szemfényvesztéssel, hazugsággal, azaz választási csalással nyerte meg ezt a választást, és ezért annak eredménye sem legitim.
Ez nem úgy valósult meg, hogy meghamisították a szavazatokat. Vélhetően annak sem volt döntő szerepe, hogy a határon túli ellenzéki szavazatok egy részét megsemmisítették. Az sem volt döntő, hogy mindenféle parlamenti kontroll és tárgyalás nélkül különféle salátatörvényekkel háromszáz alkalommal szabták át az utóbbi időben a választójogi törvényt. Ténykérdés ugyanis, hogy a magyarországi szavazókörök túlnyomó többségében volt civil kontroll, és így is több mint 3 millió szavazat jutott a Fidesznek és proxipártjának, miközben az ellenzék kevesebb mint 1,9 millió szavazatot kapott. Azért indokolt választási szemfényvesztésről beszélni, mert a kormánypárt a közmédiában és a túlnyomórészt birtokában levő sajtóban az ellenzékről folyamatosan alapvető kérdésekben durván hazudott, és kizárta az ellenzék véleményének kifejtését a közmédiában. Önmagában furcsa ellentmondás, hogy miközben az ország több mint kétharmada NER-szavazó, a NER minden vitahelyzettől úgy retteg, akár ördög a szentelt víztől. Demokráciában példátlan, hogy egy választás során a választónak egyetlen alkalommal sem volt lehetősége ellentétes nézetek ütköztetését meghallgatni. Mitől kell ennyire félni, ha nem hazugság az, amit a NER terjeszt? Hogyan lehet ezt másképp nevezni, mint választási csalás? Erre valószínűleg csak Habony Árpád vagy a néhai Arthur J. Finkelstein tudna jobb szót találni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
