Ungváry Krisztián

Menetrendszerű vereség után

Mit tehetnek a magyar demokraták a demokráciáért?

  • Ungváry Krisztián
  • 2022. április 6.

Publicisztika

A 2022. évi országgyűlési választások eredményei sokkolók az ellenzéki oldal számára. Az Országgyűlésben a Fidesz nemcsak magasabb arányban nyert, mint 2018-ban, hanem saját magán kívül bejuttatta nyíltan neonáci szövetségesét, a Mi Hazánk nevű proxipártját is. Ezzel szemben az ellenzék korábban nyerhetőnek vélt helyeken is alulmaradt, gyakorlatilag csak a fővárosban szerepelt sikeresen.

Teljesen téves, ha valaki ezért az eredményért Márki-Zay Pétert hibáztatja. Nem volt tökéletlenebb, mint ellenzéki politikai vetélytársai, és egyáltalán nem csak rajta múlt, hogy nem sikerült megszólítani több ellenzéki szavazót. A kormány propagandagépezete mindenképpen legyártott volna hazugságokat, függetlenül attól, hogy Márki-Zay mikor mit mond. Magam is sokszor tanúja voltam annak, hogy a végtelenségig sulykolt kormányzati hazugságok még azokra is hatni tudtak, akik különben ellenzéki szavazók voltak. A végeredmény szempontjából nem érdemi a jelentősége annak, hogy mit tesz az ellenzék – az orbáni rendszer által diktált politikai előírásokat betartva. Márpedig az ellenzék mindent betartott, amit az Orbán diktálta „törvényesség” előírt. A magyarországi választások lényegében ugyanolyanok, mint a fehéroroszországi vagy az oroszországi színjátékok, csak kevésbé erőszakosak. Jellemző, hogy utóbbiakról a NER-média is normális választásként tudósít. Attól, hogy a NER-ben nem mérgezik meg az ellenzéki vezetőket és nem verik meg az ellenzéki szavazókat, valamint nem hamisítják meg maguknak a szavazóurnáknak a tartalmát, az álpártok, a kormányzati hazugsággyárak ugyanazt az illiberális – pontosabban önkényuralmi – elvet vallják mindegyik országban. Ezért a magyar, az orosz vagy a belorusz ellenzék teljes tévedésben van akkor, ha saját hibáiból kívánja levezetni azt, hogy miért is nem nyert a választáson.

A Mi Hazánkról fontos leszögezni, hogy ez az egyetlen parlamenti politikai erő, amelyet a NER médiája lényegi kritikában soha sem részesített, ezt egyébként sem tehetné, hiszen az elvek mindkettőnél ugyanazok. Vezetője és pénzei a NER-hez ezer szálon kapcsolódnak. Történelemképüket, összeesküvés-elméleteiket semmi sem különbözteti meg attól, amit például a Magyarságkutató Intézet köre ad elő. Persze itt is megtalálható a „made in Russia” pecsét, csakúgy, mint a NER egyéb innovációin. Oroszországban Putyin már régóta ilyen pártokkal töltötte fel a Dumát, azaz az ottani parlamentet.

Szemfényvesztőn piszkosak

Döntő körülmény, hogy a Fidesz szemfényvesztéssel, hazugsággal, azaz választási csalással nyerte meg ezt a választást, és ezért annak eredménye sem legitim.

Ez nem úgy valósult meg, hogy meghamisították a szavazatokat. Vélhetően annak sem volt döntő szerepe, hogy a határon túli ellenzéki szavazatok egy részét megsemmisítették. Az sem volt döntő, hogy mindenféle parlamenti kontroll és tárgyalás nélkül különféle salátatörvényekkel háromszáz alkalommal szabták át az utóbbi időben a választójogi törvényt. Ténykérdés ugyanis, hogy a magyarországi szavazókörök túlnyomó többségében volt civil kontroll, és így is több mint 3 millió szavazat jutott a Fidesznek és proxipártjának, miközben az ellenzék kevesebb mint 1,9 millió szavazatot kapott. Azért indokolt választási szemfényvesztésről beszélni, mert a kormánypárt a közmédiában és a túlnyomórészt birtokában levő sajtóban az ellenzékről folyamatosan alapvető kérdésekben durván hazudott, és kizárta az ellenzék véleményének kifejtését a közmédiában. Önmagában furcsa ellentmondás, hogy miközben az ország több mint kétharmada NER-szavazó, a NER minden vitahelyzettől úgy retteg, akár ördög a szentelt víztől. Demokráciában példátlan, hogy egy választás során a választónak egyetlen alkalommal sem volt lehetősége ellentétes nézetek ütköztetését meghallgatni. Mitől kell ennyire félni, ha nem hazugság az, amit a NER terjeszt? Hogyan lehet ezt másképp nevezni, mint választási csalás? Erre valószínűleg csak Habony Árpád vagy a néhai Arthur J. Finkelstein tudna jobb szót találni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.