Heil Péter

A másik Viktor

Hová vezet a magyar kormány külpolitikája?

Publicisztika

Immár hivatalos: az Orbán-kormány elmulasztotta azt az utolsó határidőt, amelyben az Európai Unióval 2022 végén megállapodott. A tagállamok tanácsa által tavaly év végén felfüggesztett, mintegy 15 ezer milliárd forintnyi EU-támogatás így még jó időre Brüsszelben marad. Pedig a feladat nem lett volna nehéz. De a rezsim eddigi húzásait elnézve most már egyre komolyabban merül fel a kérdés: egyáltalán akarják-e teljesíteni, amit megígértek?

Nos, a válasz – a lényeget tekintve – egészen bizonyosan: nem. Az ugyanis azt jelentené, hogy a közvetlen befolyást, amelyet a Fidesz az elmúlt évek alatt jogsértések és erkölcstelen hatalmi manőverek sorával a magyar igazságszolgáltatás felett megszerzett, jelentős részben fel kellene adni. Hasonlóképpen vissza kellene vonulniuk az egyetemek közeléből is, visszaadva azokat a köznek, a tudósoknak, az egyetemi polgároknak. Orbán Viktornak nem szokása a visszavonulás. Amikor a teljes magyar államigazgatás négy teljes hónap alatt, 15 ezer milliárd forint reményében is képtelen előállni egy olyan tervezettel, amely egy egyébként meglehetősen szűkre szabott jogterületen helyre tudná állítani a törvényesség minimumát, a magyarázat aligha merülhet ki abban, hogy „istenem, hát ilyen bénák szegények”. Amikor Varga Judit igazságügyi miniszter nyilvánosan arról értekezik, hogy a jogállamnak nincs is általánosan elfogadott definíciója, akkor sem egyszerűen arról van szó, hogy nem figyelt az egyetemen, a legelső előadáson. Ahogy az egészségügyet és a közoktatást sem azért bízták Pintér Sándorra, mert nem találtak volna hozzáértő szakembert. Eszük ágában sem volt. Egyszerűen más volt a cél. Nem a kormányzás, hanem a hatalom megtartása. Bármi áron. Mert a hatalom a kulcs ahhoz, hogy az állampárt vezetői és üzletfeleik az állam és az ország minden anyagi és nem anyagi erőforrását a saját gazdagodásukra fordíthassák.

Tragikus módon ez a gondolkodásmód ma már teljességgel eluralta a magyar kormány nemzetközi politikáját is. Pedig a külkapcsolatok évtizedeken át Magyarország sikerágazatának számítottak. Már a Kádár-rendszer is épp a Nyugat iránti viszonylagos nyitottságával igyekezett stabilizálni magát, elkerülve azt, hogy a keletnémethez, a csehszlovákhoz vagy a románhoz hasonló rendőrállamot kelljen működtetnie. A legvidámabb barakk népe az iskolában már akkor is arról tanult, hogy Magyarország valójában a Nyugathoz tartozik. Kompországban Wass Albert helyett még Ady Endre volt a példa, és ha a szovjet megszálló épp nem nézett oda, a nép vigyázó szemét Párizsra vetette. A vasfüggöny nem is dőlhetett le máshol, mint Sopronnál. Ahogy szinte törvényszerű volt az is, hogy az önállóságát visszakapó Magyarország hajózott a leggyorsabban, jó szélben a nyugati partra.

Az, hogy Szijjártó Péter külügyminisztert nem abból a fából faragták, mint hivatali elődeit, aligha képezheti vita tárgyát. Először is, az a faragás – ha lehet annak nevezni – sokkal durvább. Esze ágában sincs betartani a nemzetközi kapcsolatok legalapvetőbb illemszabályait sem. Egy percig sem habozik a nyilvánosság előtt keményen odaszólni bárkinek, akit a balsorsa összehoz vele. A szövetség fogalma alatt sem kölcsönös bizalmat, kölcsönösen előnyös baráti viszonyt ért, hanem múlékony érdekközösséget az éppen soron következő kétes üzleti ügyben. Ahogy Moszkvába sem azért jár, hogy a szomszédunk ellen indított szörnyű, jogtalan támadás sürgős befejezésére biztassa partnereit. Magyarország ma már nemcsak belül, hanem külkapcsolataiban is „captured state”, foglyul ejtett állam. A kérdés csak az, hogy valójában ki a fogva tartó, és hogy milyen árat kell ezért fizetni mindannyiunknak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.