Megfélemlítés, megtorlás, kormánybuktatás – persze, hogy Soros!
„Az Átlátszó tagja az Amerikai Egyesült Államok 1980-as években megfogalmazott, új nemzetbiztonsági és külföldi befolyásszerzési doktrínája szerint kiépített nemzetközi hálózatnak, amely a világ minden pontján az amerikai érdekeket képviseli a célország (jelen esetben Magyarország) érdekeivel szemben.” Ezzel az ütős összefoglaló megállapítással vezeti fel jelentését a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SzH). Ebben feladata szerint lerántja a leplet a Magyarországon tevékenykedő hálózatról, amely „a korábban fedett amerikai titkosszolgálati tevékenységek egy részét a legális térbe emelte, illetve az állami források mellé magántőkét is bevont, ezzel megsokszorozta a külföldi beavatkozási tevékenységek hatékonyságát”.
A láthatóan nagy munkával összegereblyézett anyag összefoglalja az Egyesült Államoknak a hidegháborúban valóban létezett keleti feltartóztatási politikája részét képező műveletek eredetét, szervezését. Azt a szakaszt, ami Ronald Reagen elnök idején finomodott módszerében. Eszerint a beavatkozási folyamat mint állami monopólium részben megszűnt a National Endowment for Democracy (Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért - NED) amerikai kormányzati támogatású szervezet megjelenésével, az Egyesült Államok az 1980-as évektől a befolyásszerzés klasszikus feladatait magánalapítványi hatáskörbe szervezte ki, kiegészítve az amerikai szolgálatok munkáját. A NED azonban nem helyettesíti a CIA munkáját, nem teszi feleslegessé, és nem csorbítja, hanem kiegészíti – szab pontos irányt az SzH. Vagyis a NED azon politikai, kulturális és médiaaktivitást mutató magánszemélyek és ügynökszervezetek hálózatosodását készíti elő és építi ki, amelyek felvállalják Amerika céljainak megfelelő befolyásszerző, megfélemlítő és megtorló akciók végrehajtását. Az így kialakított gépezettel az Egyesült Államok érdekeivel szembekerülő országokat törik meg. Maga a NED kétpárti (republikánus és demokrata) támogatási rendszerű, a pénz felét ezek szervezetei kapják, biztosítva a folytonosságot elnökváltásoktól függetlenül. A pénz másik felét több száz külföldi, saját hálózati kötelékébe tartozó politikai nyomásgyakorló szervezet között osztja szét, amelyek az adott régióban vagy országban operatív munkát végeznek az amerikai deep state geopolitikai céljainak megfelelően.
De hogyan jönnek ide a korrupciót feltáró, a kormányzati működéseket figyelő szervezetek, oknyomozó portálok? Mi közük a fentebbi fedett hírszerzői műveleteket végző formációkhoz? Nos, a magyar szuverenitást oltalmazó hivatal szerint ennek a piramisszerűen felépülő szisztémának része az Átlátszó is, amelynek csúcsán a NED áll. Az operatív hírszerzői hálózat egyik legfontosabb tagja természetesen a Soros György-féle Open Society Foundations, amely aktív helyszíni jelenléttel felméri, hogy a befolyásolási kísérletekkel szemben álló országokban mely szervezetek és magánszemélyek folytatnak politikai tevékenységet. Hálózatba szervezik és tendenciózusan támogatni, fizetni kezdik azokat a potenciális partnereket, amelyek felforgató tevékenységükkel elérhetik az USA mélyállamának érdekei szerinti célokat – írják. Ez pedig nem más, mint a renitens ország vezetőinek megbuktatása (kiemelés tőlem – B. M.) vagy a társadalom alapvető értékrendi kérdésekben való befolyásolása és attitűdváltoztatása.
Az SzH szerint efféle oknyomozó újságírás nem is létezik. Az ilyen feltárásokat koordináló Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) is része ennek a globális hálózatnak, amely látszólag szervezett bűnözéssel és korrupcióval kapcsolatos kutatói, vizsgálati tevékenységeket folytat. Ezzel szemben a Földet behálózó gigantikus összeesküvés képe bontakozik ki az SzH leírásában. Az OCCRP – anyaszervezete a Journalism Development Network (JDN) – hatvannyolc állandó helyi partnerrel és világszerte kiterjedt hálózattal rendelkezik, Magyarországról az Átlátszó és a Direkt36 portál a tagja. Az OCCRP által feltárt információk alapján a Transparency International feljelentést tesz, jogi beadványokat ír. Ezzel a módszerrel hatósági vizsgálat alá vonhatják, valamint elszámoltathatják az általuk korruptnak nevezett személyeket, szervezeteket és intézményeket. AVSquare.org a NED által alapított és finanszírozott, a visegrádi országokra fókuszáló „oknyomozó” portál, amely varsói központjából fogja össze az OCCRP közép-európai partnereit. A VSquare hálózati tagja a lengyelországi Frontstory, a csehországi Investigace, a nálunk az Átlátszó és a Direkt36, valamint a szlovákiai Ján Kuciak Oknyomozó Központ. Mindegyik az OCCRP és a NED partnere, valamint anyagi támogatottja.
Egyenesen hírszerzési fedőtevékenység
Az OCCRP adatbázisa, az Aleph a hálózaton belüli „oknyomozói” munka háttéranyagait tartalmazza szerte a világból. Ez a következő szintje a felforgatásnak, az adattömeg „semmilyen formában nem szolgálja vagy szolgálhatja azt a célt”, amelyet az Átlátszó is megfogalmaz saját „független’”tevékenységéről. Felveti viszont annak lehetőségét, hogy a beszállított nyers adatok felhasználhatók az amerikai kormány és szervezetei által folytatott nyomásgyakorláshoz és befolyásszerzéshez. Az „oknyomozó” újságírói munka során a közérdekűadat-igénylés és a kiszivárogtatott dokumentumok titkosított befogadása – ha ezt idegen hatalom által, külföldi beavatkozásra létrehozott hálózati tagként műveli a szervezet – alapot adhat arra is, hogy az idegen titkosszolgálati hírszerzés által már megszerzett információt legalizálja, ezzel a célország kormánya és hatóságai előtt rejtve marad a vele szemben elkövetett titkos megfigyelés. Ehhez elegendő a hálózati tagot arra utasítani, hogy a már megszerzett dokumentumot közérdekűadat-igénylés formájában kérje ki, vagy ha ez nem lehetséges, akkor titkosított forrásra hivatkozva az állami rendszeren belülről érkező kiszivárogtatásként kezelje.
A cél politikai és gazdasági válság keltése
A stratégiai fontosságú nemzetgazdasági ágazatok feletti kontroll mind a nemzetállamok, mind pedig a nagyhatalmak számára fontos az SzH megfogalmazásában. A külső erők befolyásért vívott küzdelme évekre-évtizedekre súlyos belpolitikai válságot okozhat az elszenvedő országokban. Ebben a harcban a részt vevő felek válogatott módszereket vetnek be: a közvélemény befolyásolására használt dezinformációs kampány, a politikai és diplomáciai nyomásgyakorlás, a gazdasági ellehetetlenítés, a titkosszolgálati, hírszerzői tevékenység. A csatatérországokban a kár mértéke óriási: a politikai élet és a kormányzás instabillá válik, az állami intézmények hitele csökken. A nyilvánosságban a tudomány és a szakértők szerepét átveszik a nagyhatalmi hálózat tagjai, amelyek dezinformációs kampányokat folytatnak.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal voltaképpeni vádirata idén októberben látott napvilágot. Pár hét különbséggel éppen hetvenöt évvel korábban nyújtotta be a vádiratot a hírhedt ügyész, Alapi Gyula a Rajk-perhez. A „belső ellenség” (jugoszláv-) amerikai-brit felforgató tevékenységét leleplezni hivatott koncepciós perek mintájául szolgáló büntetőeljárás 1949 szeptemberében kezdődött.
Kiszakítás a békepártiak közül
A vádirat szerint Rajk László belügyminiszter a magyar állam érdekeit súlyosan veszélyeztető titkokat közölt idegen hatalmakkal, ami által kémkedés, hűtlenség bűntettét követte el. „Rajk szélesen elágazó szervezetet hozott létre. Ahová csak lehetett, magas állásokba juttatta az imperialisták ügynökeit. (…) Szervezetük olyan szerteágazónak és jelentősnek látszott, hogy Rajkra és bandájára támszkodva 1947 őszén már irányt vettek a magyar népi demokrácia megdöntésére. (...) A terv abban áll, hogy észrevétlenül, a szomszéd államok kormányainak éberségét kijátszva, Belgrád központtal fokozatosan Jugoszlávia köré tömörítse a népi demokratikus országokat”. Itt is mai szóval civil szervezetek voltak az eszközök: az ún. Balkáni Szakszervezeti Szövetség, a Balkáni Sportszövetség, a Balkáni Ifjúmunkás Szövetség, a Balkáni Nőszövetség stb., amelyek központja Belgrádban volt. Rajknak titkos találkozót kellett létrehoznia a jugoszláv belügyminiszterrel, Rankoviccsal Paks mellett. A megbeszélés egy csőszházban zajlott le. „Tito a legközelebbi időkben éles kampányt kezd a magyar kormány és állam vezetői ellen. (…) Ezt az akciót határincidensek fogják követni, amelyekért Jugoszlávia Magyarországot teszi felelőssé.” A terv célja Rajk vezetésével jugoszlávbarát kormány alakítása. „Rajk és bandája azt a célt tűzték maguk elé, hogy kiszakítsák Magyarországot a béke védőinek táborából. (...) Rajk és társai tervei mögött is az amerikai imperializmus állott, mely a német és osztrák megszállású zónában már összegyűjtötte láncos kutyáit.”
Utasítások
Beismerő vallomásában Rajk László többek közt a belső összesküvésről beszélt. Elmondta, hogy „egyik ilyen utasítás az volt, hogy minden eszközzel hassak oda, hogy a rendőrség, valamint a honvédség vezető posztjaira a mi politikánknak megfelelő, tehát nacionalista, soviniszta, szovjetellenes, számunkra megbízható elemeket helyezzek el. (…) a rendőrség egésze és a honvédség egésze, mint fegyveres alakulatok, Tito politikájának befolyása alá kerüljenek, azaz nacionalista, szovjetellenes tartalommal az Egyesült Államok felé való orientálódással telitődjenek. (…) az államapparátus legkülönbözőbb területein (…) mindenüvé igyekezzek nacionalista, soviniszta, szovjetellenes, angol-amerikai-barát elemeket elhelyezni. ”
„Számításba kell venni az Egyesült Államok, általában az angolszászok részéről egyre inkább fokozódó háborús provokációs politikát, (…) amely bizonytalanságot kelt a politikailag kevésbé érett emberekben, akik háborús pánikba esnek és a pánik miatt inkább Amerika felé próbálnak orientálódni. (…) ha a cselekvés ideje elérkezik, az Egyesült Államok igyekszik valamit időzíteni, (...) hogy a Szovjetunió ne tudjon Magyarországon a hatalom átvételénél beavatkozni.”
A zseniális áthangolás: szövetségesből ellenség
A per szövegírói szerint azonban az ellenség akadályokba ütközik. A koncepciót követve Rajk arról beszélt, hogy „ahhoz, hogy a Szovjetunió ellen tudják fordítani a jugoszláv néptömegeket, külön programot kellett kidolgozni. Ezt a programot Rankovics Tito zseniális áthangolási tervének nevezte, ami alatt azt kell érteni, hogy a szovjetbarát jugoszláv dolgozó néptömegeket szovjetellenessé kell tenni. (…) Ennek az áthangolási tervnek a lényege az, hogy először csak barátilag bírálják a Tájékoztatási Iroda határozatát. (...) A baráti kritikával egyidejűleg még a Szovjetunió dícséretét is fogják hangoztatni. Később a baráti kritika hangját megváltoztatják és rágalomnak kezdik minősíteni a Tájékoztatási Iroda határozatát, de még mindig nem ellenséges hangon. (…) Egy későbbi szakaszban a Szovjetuniót teszik felelőssé azért, hogy rosszindulatúan Jugoszlávia népeit meg akarja akadályozni a szocializmus fejlődésében, (...) és a Szovjetunió így mesterségesen propagált magatartásával teszik indokolttá azt, hogy Tito, aki a szocializmust akarja építeni, az Egyesült Államok felé fordul. Ezt követné ennek az áthangolási politikának az utolsó fázisa, amely arra mutatna rá, hogy míg a Szovjetunió Jugoszlávia fejlődését akadályozza, az Egyesült Államok ezt elősegíti és azzal Jugoszlávia népeit sikerülne a Szovjetunió ellen fordítani.”
„Titónak leghatározottabb álláspontja, hogy a Tájékoztatási Iroda határozata után többé már nem lehet szó a hatalom békés úton való átvételéről, hanem erőszakosan, fegyveres állampuccsal kell a népi demokratikus kormányzati rendszert megdönteni.” A per kiagyalói nem létezett eseményeket is elővezettek. „1948 végétől kezdődőleg (… ) jugoszláv részről provokált határincidensek” kezdődtek, „röpiratokat készítettek”, amelyek egy részét „az ő fedő szerveikhez (...) juttatták át terjesztés végett. Ami azonban ennél sokkal súlyosabb, igen nagy mennyiségben diplomáciai postával hozták át a jugoszláv követségre és a követség diplomáciai testülete foglalkozott ennek szétosztásával és terjesztésével”.
Fellazítás a grinzingi vendéglőben
Amikor a téboly már nagyrészt a múlté volt is, az éberség nem lankadhatott. Az 1956-os forradalom tizedik évfordulójára készülve az előző állampárt politikai bizottsága határozatot hozott „Az imperialisták fellazító politikája elleni harc néhány kérdéseiről”. Ennek nyomán a Belügyminisztérium szigorúan titkos jelentést készített az ellenséges befolyásszerzés formáiról, példákat is ismertetve. Hogy milyen kísértésnek vannak kitéve a magyar turisták, arról azt írják: „Az IBUSZ turista csoportok rendszeres programja, pl. Bécsben a grinzingi kisvendéglők meglátogatása vacsorával és borkóstolóval egybekötve. Megszokott dolog, hogy ezeken a vacsorákon magyar disszidensek is megjelennek, akik a hangulat emelkedésével egyidejűleg egyre nyíltabb ellenséges propaganda tevékenységet fejtenek ki. Nem ritka a soviniszta, vagy nacionalista uszítás. Az Alter Wiener Keller kisvendéglőben pl. koronás címerrel ellátott magyar zászló van elhelyezve a bejáratnál, és a magyar turistákat fogadó zenekar az ’Ott, ahol zúg az a négy folyó...’ kezdetű és más soviniszta, irredenta dalokat játszik.” De itthon is vigyázni kellett, mert „az utóbbi másfél év alatt több száz különböző állampolgárságú pap járt hazánkban, egyesek közülük több ízben is, szinte kivétel nélkül vallásos propagandára és egyházi agitációra használták fel beutazásaikat. Ez év júniusában pl. az AEÁ-ból (Amerikai Egyesült Államok – B. M.) 12 fős formaruhás apáca csoport érkezett hazánkba, akik számos vidéki városban és községben megfordultak. Ezek az apácák az ’Isteni Megváltó Leányai Kongregáció’ szerzetes rend magyarországi tartományának volt tagjai, akik 1948-ben elöljáróik utasítására hagyták el az országot. A csoport egyik tagja elmondotta, hogy az AEÁ-ban működő női rendek más, korábban disszidált apácákat is beutaztatnak Magyarországra, hogy itt propaganda missziós tevékenységet folytassanak”.
Azt nem tudni, hogy a szuverenitásvédők olvasták-e például a Jászkunság nevű (a TIT Szolnok megyei szervezetének folyóirata) 1968. februári számában megjelent cikket az imperialisták fellazítási politikájáról. A Varga József nevű szerző arról értekezik, hogy a felforgató propaganda háromfelé osztható. A fehéret a kormány vagy más hivatalos szervek nevében folytatják, a „szürke propagandát úgynevezett magánszervezetek, vagy magánszemélyek végzik”. Sokan, éppen „nem hivatalos” jellege miatt úgy hiszik, hogy ez a propaganda magánszemélyek vagy társadalmi szervek „kormánytól független” véleményét fejezi ki. A valóságban az ilyen szürke propaganda is az imperialista ideológiai diverzió céljait szolgálja. „A legvadabb és legszennyesebb formája az imperialista ideológiai gengszterizmusnak a fekete propaganda. Ez a szocialista országok úgynevezett ellenzéki elemeinek ideológiai felforgató tevékenysége. Eszközként mindenki alkalmas erre, aki hajlandó magát a felforgató eszmék, az ideológiai behatolás szolgálatába állítani; dollárokért alárendelni magát a fehér, a szürke és a fekete propaganda közös központjának, a lélektani hadviselést irányító agytrösztnek, amelynek legfőbb vezérkara a Központi Hírszerző Hivatalban (CIA) székel.”
