Mi lesz, ha egy felvétel immár nem bizonyít semmit?

Publicisztika

Mit tehet a sajtó azok után, hogy a bizonyító erejű felvételek immár nem bizonyító erejűek? Ha nem lehet hinni egy hangfelvételnek, mert lehet, hogy a mesterséges intelligencia módosította, akkor hogyan leplezhet le a sajtó egy hazugságot? 

Teljesen mindegy, kicsoda Vogel Evelin, nevezhetjük a továbbiakban V. E.-nek vagy X.Y.-nak is. Nem tényező, lényegtelen a személye. Lehet, hogy be lehet itt még számolni erről-arról, beszélgetésekről, amiket felvett, de totálisan nem számít, hogy mi van azokon a felvételeken. V. E. hiteltelenné vált már az első kamuszagú videóval; minden, amit ezt követően mondott, lejátszott vagy elénekelt, az ebből következően ugyanúgy hiteltelenné vált. Nem lehet már vele semmit eladni, még egy Tefal serpenyőt sem, pedig abban tényleg nem ragad le a tojás.

Ezzel együtt V. E. iszonyatos kárt okozott. Nem Magyar Péternek, mert e tekintetben ő ugyanúgy nem számít. Volt már olyan, hogy egy politikusról kiderültek kellemetlen dolgok, meg olyan is, hogy egy tisztességes politikus nemtelen karaktergyilkosság áldozatává vált, tehát pusztán az a tény, hogy esetleg Magyar Péterrel is megtörténhet hasonló, nem kuriózum, nem dönti romba a demokráciába vagy bármi egyébbe vetett hitünket. Ezt más fogja megtenni.

V. E. hangfelvétele sokak szerint kamu, összevágott, mesterséges intelligencia által generált fikció. Hát legyen, nem ez a baj, ilyen is volt már. Ezzel a jelenséggel az a baj, hogy valójában nem lehet megmondani, hogy a kiadott hangfelvétel kamu vagy sem. Az adott felvétel szempontjából ez nem sokat nyom a latban, hiszen tulajdonképpen semmi olyan nem derült ki ezekről, amin itt most nagyon meg kellene lepődni, Magyar Péter nem úriember, néha paraszt és a magyaroknak vagy büdös a szája vagy nem.

De innentől kezdve mégis milyen hangfelvétel, videó lesz megbízható? Hogyan kezeljük Csárdi Antal állítólagos bizonyítékát, amit annyira nem akar megmutatni, hogy ki is törölte? Mondjuk ezek után kábé ugyanúgy, mint bármilyen más videót, képet vagy hangot. Innentől kezdve minden ilyen anyag értelmetlenné és hiteltelenné válik. Mert bármire azt lehet mondani, hogy AI, és bármire azt lehet mondani, hogy nem az. És nem lehet megmondani, hogy kinek van igaza. Ha az őszödi beszéd most kerülne nyilvánosságra, el lehetne intézni annyival, hogy AI. Nem is azt mondtam, hogy kurva ország, hanem drága ország, és nem végig hazudtuk, hanem végig dolgoztuk az elmúlt négy évet, és hát nyilván nem kúrtunk el semmit. Hanem eltúrtuk azt a nagy halom szart, amit találtunk a szekrényben.

És tényleg nem lehetne megmondani, hogy melyik verzió igaz. A sajtó helyzete, a tájékoztatás maga ezen a ponton rendkívül bizonytalanná válik, hiszen mire is alapozhatná bárki a maga igazát? Mitől lesz szavahihető az, amit egy újságíró állít? Azok a drónfelvételek Hatvanpusztáról nem is igaziak, azok Belaruszban készültek, hiszen tudjuk, milyenek ezek a keleti maffiózók, azokra jellemző ez a megalománia, a zebra meg utólag lett beszínezve, a víziló csak egy jól tartott sertés. Kinek higgyen az olvasó, a néző?

Kit és hogyan lehet ezek után leleplezni? Milyen adatokra, milyen tudásra lehet mostantól hivatkozni?

Nem ez az első ilyen felvétel persze a világon, a mémek jó része erre épül, csak hát ott pont a szándékosság a lényeg, röhögünk, lapozunk. Celebritások fejét évek óta montírozzák rá pornófelvételekre, csak hát az mit számít a végfelhasználó szempontjából? Semmit, úgyis tudja, hogy kamu, vagy ha nem tudja, annak sincs semmi jelentősége. Az orosz hírgyárak hazugságait viszonylag könnyű leleplezni, hiszen azok az információk sehol sem ellenőrizhetők. Az más kérdés, hogy az emberek egy része nem veszi arra a fáradságot, hogy leellenőrizze ezeket a nyilvánvaló hazugságokat. Eddig a magyar belügyeket nem is igen érintették ezek a kamuvideók, megmaradtak Oroszország esetleg Ukrajna területén, idáig csak a primitív hírek jöttek el.

Az itthoni leleplező videók és konteók mind primitív, nevetséges, rossz minőségű anyagok voltak eddig, nagyjából két perc után világos volt mindenki számára, hogy kamu az egész. Gondoljunk csak a fantasztikus Városháza-gate anyagaira, Vona Gáborról készült leleplező fotókra. V. E. hangfelvétele az első olyan, ami elvben fontos lehet, valójában meg nem tudjuk, hogy igaz vagy sem, illetve mi igaz belőle és mi nem.

Ne legyenek illúzióink, lesz még ilyen anyag, ezek egyre jobbak lesznek, egy ponton pedig már senki sem fogja tudni megmondani, hogy higgyünk-e neki vagy sem. Még talán az újságíró sem, aki megkapja ezt az anyagot. Ezen a ponton pedig nem sok támpont marad. Csak a hit és a meggyőződés. Hogy az én véleményem a tény, a te véleményed pedig a tévedés. És akiben jobban hisznek, az nevet a végén. A sajtó helyzete, a sajtóba vetett bizalom sosem látott mértékben rendülhet meg, miközben már most is katasztrofális a helyzet.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.