Mi lesz, ha egy felvétel immár nem bizonyít semmit?

Publicisztika

Mit tehet a sajtó azok után, hogy a bizonyító erejű felvételek immár nem bizonyító erejűek? Ha nem lehet hinni egy hangfelvételnek, mert lehet, hogy a mesterséges intelligencia módosította, akkor hogyan leplezhet le a sajtó egy hazugságot? 

Teljesen mindegy, kicsoda Vogel Evelin, nevezhetjük a továbbiakban V. E.-nek vagy X.Y.-nak is. Nem tényező, lényegtelen a személye. Lehet, hogy be lehet itt még számolni erről-arról, beszélgetésekről, amiket felvett, de totálisan nem számít, hogy mi van azokon a felvételeken. V. E. hiteltelenné vált már az első kamuszagú videóval; minden, amit ezt követően mondott, lejátszott vagy elénekelt, az ebből következően ugyanúgy hiteltelenné vált. Nem lehet már vele semmit eladni, még egy Tefal serpenyőt sem, pedig abban tényleg nem ragad le a tojás.

Ezzel együtt V. E. iszonyatos kárt okozott. Nem Magyar Péternek, mert e tekintetben ő ugyanúgy nem számít. Volt már olyan, hogy egy politikusról kiderültek kellemetlen dolgok, meg olyan is, hogy egy tisztességes politikus nemtelen karaktergyilkosság áldozatává vált, tehát pusztán az a tény, hogy esetleg Magyar Péterrel is megtörténhet hasonló, nem kuriózum, nem dönti romba a demokráciába vagy bármi egyébbe vetett hitünket. Ezt más fogja megtenni.

V. E. hangfelvétele sokak szerint kamu, összevágott, mesterséges intelligencia által generált fikció. Hát legyen, nem ez a baj, ilyen is volt már. Ezzel a jelenséggel az a baj, hogy valójában nem lehet megmondani, hogy a kiadott hangfelvétel kamu vagy sem. Az adott felvétel szempontjából ez nem sokat nyom a latban, hiszen tulajdonképpen semmi olyan nem derült ki ezekről, amin itt most nagyon meg kellene lepődni, Magyar Péter nem úriember, néha paraszt és a magyaroknak vagy büdös a szája vagy nem.

De innentől kezdve mégis milyen hangfelvétel, videó lesz megbízható? Hogyan kezeljük Csárdi Antal állítólagos bizonyítékát, amit annyira nem akar megmutatni, hogy ki is törölte? Mondjuk ezek után kábé ugyanúgy, mint bármilyen más videót, képet vagy hangot. Innentől kezdve minden ilyen anyag értelmetlenné és hiteltelenné válik. Mert bármire azt lehet mondani, hogy AI, és bármire azt lehet mondani, hogy nem az. És nem lehet megmondani, hogy kinek van igaza. Ha az őszödi beszéd most kerülne nyilvánosságra, el lehetne intézni annyival, hogy AI. Nem is azt mondtam, hogy kurva ország, hanem drága ország, és nem végig hazudtuk, hanem végig dolgoztuk az elmúlt négy évet, és hát nyilván nem kúrtunk el semmit. Hanem eltúrtuk azt a nagy halom szart, amit találtunk a szekrényben.

És tényleg nem lehetne megmondani, hogy melyik verzió igaz. A sajtó helyzete, a tájékoztatás maga ezen a ponton rendkívül bizonytalanná válik, hiszen mire is alapozhatná bárki a maga igazát? Mitől lesz szavahihető az, amit egy újságíró állít? Azok a drónfelvételek Hatvanpusztáról nem is igaziak, azok Belaruszban készültek, hiszen tudjuk, milyenek ezek a keleti maffiózók, azokra jellemző ez a megalománia, a zebra meg utólag lett beszínezve, a víziló csak egy jól tartott sertés. Kinek higgyen az olvasó, a néző?

Kit és hogyan lehet ezek után leleplezni? Milyen adatokra, milyen tudásra lehet mostantól hivatkozni?

Nem ez az első ilyen felvétel persze a világon, a mémek jó része erre épül, csak hát ott pont a szándékosság a lényeg, röhögünk, lapozunk. Celebritások fejét évek óta montírozzák rá pornófelvételekre, csak hát az mit számít a végfelhasználó szempontjából? Semmit, úgyis tudja, hogy kamu, vagy ha nem tudja, annak sincs semmi jelentősége. Az orosz hírgyárak hazugságait viszonylag könnyű leleplezni, hiszen azok az információk sehol sem ellenőrizhetők. Az más kérdés, hogy az emberek egy része nem veszi arra a fáradságot, hogy leellenőrizze ezeket a nyilvánvaló hazugságokat. Eddig a magyar belügyeket nem is igen érintették ezek a kamuvideók, megmaradtak Oroszország esetleg Ukrajna területén, idáig csak a primitív hírek jöttek el.

Az itthoni leleplező videók és konteók mind primitív, nevetséges, rossz minőségű anyagok voltak eddig, nagyjából két perc után világos volt mindenki számára, hogy kamu az egész. Gondoljunk csak a fantasztikus Városháza-gate anyagaira, Vona Gáborról készült leleplező fotókra. V. E. hangfelvétele az első olyan, ami elvben fontos lehet, valójában meg nem tudjuk, hogy igaz vagy sem, illetve mi igaz belőle és mi nem.

Ne legyenek illúzióink, lesz még ilyen anyag, ezek egyre jobbak lesznek, egy ponton pedig már senki sem fogja tudni megmondani, hogy higgyünk-e neki vagy sem. Még talán az újságíró sem, aki megkapja ezt az anyagot. Ezen a ponton pedig nem sok támpont marad. Csak a hit és a meggyőződés. Hogy az én véleményem a tény, a te véleményed pedig a tévedés. És akiben jobban hisznek, az nevet a végén. A sajtó helyzete, a sajtóba vetett bizalom sosem látott mértékben rendülhet meg, miközben már most is katasztrofális a helyzet.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.