Örül az ellenzék, folyik a pezsgő, lezajlott az előválasztás, de még hogy! 70 ezer ember, június ellenére! Igazi viták voltak, igazi verseny! Végre! Sőt, már-már nem hiszünk a saját szemünknek, amikor azt látjuk, hogy masszív konszenzus van arról a nyilvánosság nem propagandisztikus, de amúgy elég finnyás részében is, hogy ez a főpolgármester-előválasztás összességében nemcsak hogy rendben volt, de sok pozitív dolgot hozott ki a már sokszor leírt baloldalból.
Hogy árnyaljuk a képet, elmondanék egy történetet, ami arról szól, hogy van azért itt probléma. És aki most félrenéz, az magát csapja be + a választóit.
Ami nettó disznóság.
Az elmúlt hetekben több ellenzéki politikussal is beszéltem különböző okokból, különböző cikkekhez, interjúk miatt, de egy dolgot mindegyiktől megkérdeztem ezt:
„Rendben van-e az Ön szerint, hogy Tüttő Katát akarja a fővárosi (MSZP, P, DK, Momentum) ellenzék ősszel polgármesternek indítani az V. kerületben a Fidesszel szemben?”
Elsőre nem is látszik, mennyire kardinális kérdésről van szó – erről mindjárt bővebben. Lényeges, hogy nem azért firtattam ezt, mert valami gondom lenne Hegyvidék szocialista képviselőjével, Tüttő Katával. Nem ismerem őt, politikai tevékenysége eddig elkerülte a figyelmem, rosszat a személyét illetően semmiképp nem mondanék, nem tudok ilyenről.
De jócskán akad probléma azzal immár hónapok óta, hogy pont őt indítják, pont az V. kerületben, a főváros korrupcióval legsúlyosabban fertőzött szegletében. Ahol Rogán Antal és utódja, Szentgyörgyvölgyi Péter, egy Kertész Balázs nevű, gellérthegyi luxusvillában lakó ügyvéd vezényletével fürtökben árusították ki a kerület ingatlanvagyonát, ám hogy ebből ki, pontosan mennyivel gazdagodott, milyen svájci, vagy offshore bankszámlákon pihen az összelopikált lóvé, azt egyszer talán majd megtudjuk, bár erre mérget azért nem vennék.
A fiúk ugyanis baromi ügyesek! Mondjuk azért az csak kibukott, hogy 150 és 200 ezres négyzetméterárakért privatizálgattak ott, ahol egy ideje millió alatt kiröhögik a piaci vevőket – de ezt a sztorit mindenki unalomig ismeri.
Belvárosi mutyimérleg: a Rogán-botrány után még nagyobb tempóval adja el ingatlanjait a fideszes kerület
A Rogán-éra vagy a mostani belvárosi vezetés ingatlanprivatizációja tempósabb? Miről árulkodnak a számok? Kik a legnagyobb nyertesek? Meglepő és sokkoló válaszok összesítésünkben.
A baj pedig az, hogy Tüttő Katának van egy olyan magánéleti jellemzője, ami minden tiszta, és mutyimentes közéletre vágyó állampolgár számára zavaró kellene legyen, egy normális és működő demokráciában nem ő lenne az ideális jelölt a Belvárosban. És ha az ellenzék ennyire számon kéri – joggal – a kormányon a transzparenciát, a nepotizmust, akkor illene megmutatnia, hogy magával szemben is legalább ennyire szigorú. Ugyanis Tüttőnek azt a bizonyos "jellemzőjét" úgy hívják, hogy Leisztinger Tamás.
Aki hol élettársként, hol korábbi élettársként, hol Tüttő gyermekének apjaként szerepel a hírekben, vagy az off-record csevegésekben, s egyik állítás sincs soha cáfolva. Szóval ez a Leisztinger Tamás, a szocik és Puch László régi cimborája minden jel szerint belemászott a Belgrád rkp. 27 alatti, több mint 1000 négyzetméteres ingatlan megszerzésébe. Mindezt a helyi erős ember, a gellérthegyi ügyvéd "közeli ismerősének" oldalán. És ha már belemászott, meg is szerezték azt, lett közös cég, önkormányzati diszkont, minden, ami szem-szájnak ingere. Bűzlik is az üzlet, akár honnan néztem, mert megnéztem alaposan:
A belvárosi mutyi legsötétebb szeglete: a szoci pénzember, Rogán bizalmasa és egy híres épület kalandja
Két friss ingatlanügy mögött is felsejlik Rogán Antal titokzatos bizalmasának, Kertész Balázsnak az alakja az V. kerületben. Miközben a Belvárosban Kertész ma is meghatározó szereplő, épp az ő családi körénél landolnak önkormányzati ingatlanok. És feltűnik: Leisztinger Tamás. Amikor 2006-ban Rogán Antal először lett polgármester a Belvárosban, T.
A józan következtetés aligha lehet más, hogy itt egy újabb nagykoalíciós mutyi rajzolódik ki, a’lá zuglói parkolási botrány, hogy mondjak egy idevágó, nem is távoli példát.
Szóval, amikor áprilisban megírtam, hogy Tüttő belvárosi jelöltsége mondjuk úgy, "bizonyos kérdéseket felvet", több minden is történhetett volna. Tiltakozás, cáfolat: ám ezekből nem volt egy sem. Csak a síri csend, a beismerés. De történhetett volna az is, hogy másnap Tüttő és az MSZP kiáll, és azt mondja: „Pardon, ezt csúnyán benéztük! Még a látszatát is szeretnénk elkerülni annak, hogy a NER lopásra alapozott maffiaállamához bármi közünk van, és erre még akkor is törekszünk, ha meg vagyunk győződve, Tüttő Katának semmi köze ehhez az ügyhöz, de mégis, a félreértések elkerülése véget úgy döntünk, hogy közös megegyezéssel Tüttő visszalép stb.”
Ez se történt meg.
Szólhatott volna a DK, vagy a tisztakezű Momentum, hogy „izé, ez így nekünk nem teljesen oké!” Ilyen se volt. (Miközben mindketten erősebbek ma már a szociknál.)
De most már tényleg térjünk vissza, ahonnan indultunk! Az ellenzéki politikusokhoz, akiktől azt kérdeztem, hogy tényleg a Leisztinger Tamáshoz több szálon kötődő Tüttő a legjobb jelölt itt? Ahol épp az ingatlanmutyi „az” ügy, a mindenki által ismert botrány, épp itt kell egy olyan jelöltet elindítani, akinek ha nincs közvetlen köze, de magyarázkodni valója azonban nagyon is van? Halkan jegyzem meg: nem is lakik a Belvárosban.
| |||||
Elég vicces válaszokat kaptam. (Mivel ezek háttérbeszélgetések voltak, nem írom meg, melyiket ki mondta, de pont így mondták, becsszó.)
1, ELSŐ POLITIKUS, még nem tudja, miért problematikus Tüttő személye, elmondom (pár nappal vagyunk a cikk megjelenése előtt), mire a politikus a hajába túr. Sóhajt. Csóválja a fejét. „Megpróbálok valamit tenni!” Aztán nem történik semmi.
2, MÁSODIK POLITIKUS. „Igen, tudom, mi a helyzet. De ez legyen az MSZP baja, ne a miénk!” Nevet. (Nevet! WTF???!!!)
3, HARMADIK POLITIKUS. Ő azt magyarázza, hogy a Belváros egy nagyon fertőzött kerület (értsd: korrupcióval), és nekik ott még sajnos nincs erős alapszervezetük se, ezért „nem akarunk belemászni ebbe”. És ennek a politikusnak a pártja amúgy elég jó százalékot kapott az V. kerületben május 26-án, de ugorjunk!
Azt már korábban megírtam, hogy
- Tüttő Kata semmi problémát nem lát saját indulásában és Leisztinger Tamás ezzel párhuzamos terjeszkedésében.
- És Molnár Zsolt sem, ő a szocialisták „rejtélyes” háttérembere, a budapesti tárgyalások vezéralakja, akinek szintén nem teljesen idegen a belvárosi ingatlanmutyi: van neki Budán egy pincéje, ami évekig tele volt egy olyan céggel, amelyik szintén hatalmasat szakított Rogán alatt és után a belvárosi ingatlanvagyonból. Tényleg, ez is micsoda véletlen!
És hogy miért baromi ciki ez az egész a Momentumtól a DK-n át a Párbeszédig mindenkire nézve, aki ebben részt vesz, és jóváhagyja? Hogy pont az MSZP kapja meg azt a kerületet, ahol az ingatlanmutyiból szerencsére az ellenzék alapvetően lett kihagyva – pont az MSZP-t leszámítva! És amelynek környezetében épp ott az a vállalkozó, aki megint szakít a Belvárosban? Pont az i-n: a mutyizó vállalkozóhoz pedig annyira kötődik a kiszemelt jelölt, hogy ez még a Wikipédián is fenn van.
| ||
Tényleg kibírják ezt röhögés nélkül, akik ezt a megállapodást leokézták? Mert hát mi is ennek az üzenete? Mit üzen ez Fekete-Győr Andrásról, Karácsony Gergelyről, bárkiről? Dobrev Kláráról, vagy Donáth Annáról? Tordai Bencéről?
Hogy szerintük ez a helyzet oké? Hogy a Fidesztől undorodó belvárosiak nem érdemelnek ennél jobbat? De legalább egy kevéssé gázos jelöltet. Mondjuk egy olyat, akire akár jó szívvel is lehetne szavazni? Aki semmilyen módon nem kötődik (sehogy, még családja révén sem, sőt, még feltételesen se) az enyves múlthoz, hanem tiszta lapot jelentene. Ez olyan nagy igény? Tényleg? Hogy ne játszanak közre a félreérthető, mutyiszagú helyzetek továbbéltetésében? Csak azért mert, övék lehet Újpest, Budafok, vagy valami más?
Jut eszembe itt a végén, a magyar politika örökérvényű tanulsága, különösen a legfrissebb versenyző, a Momentum figyelmébe ajánlva:
a szar bizony ragadós.
Nem árt vele vigyázni.
