Publicisztika

A 2005. őszi parlamenti ülésszak kezdete, a költségvetés beterjesztése, valamint nyolc-kilenc hónappal az országgyűlési választások előtt a magyar politika két középponti problémája a következő...

Most hirtelen semmiféle válasz nem jut az eszünkbe arra a kérdésre: ki a hajó kapitánya. Mármint az Operaházban.

I. István (II. Béla, V. László, XIII. Elemér, VI. Lenin, VIII. Kerület stb.) királyról alkalmi, politikai célú beszédeket előállítani egyszerre embert próbáló és lélekemelő feladat, úgy szakmai-művészi szempontból, mint a célhatékonyság követelményeit figyelembe véve.

Ez a modern demokráciák természetes velejárója: a negatív kampány is lehet megalapozott, tartalmilag igaz, tehát erkölcsileg kifogásolhatatlan.

Az idén annyit foglalkozott a magyar sajtó az adórendszer kérdéseivel, mint korábban két év alatt.

Tudniillik a plafon, hacsak nem az egész mennyboltozat, habár mint arról első kézből - a húszmilliárdos sikítással vádolt Kulcsár Attila ügyvédjétől - értesülhettünk, a hírhedt pénzügyi szakember azért használta e közmegegyezésen nyugvó szavakat, magasba emelve tekintetét, mert "zajt hallottunk a fejünk fölül, és erre reagált így".

A Magyar Rádió Közalapítvány elnöke, Gellért Kis Gábor egykori MSZP-képviselő a Magyar Rádiónak járó e havi apanázs (650 millió) több mint felét visszatartva mindösszesen 280 mikulás utalásához járult hozzá.

Három hete megszületett a jogerős ítélet a Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokaj-Hegyalja Kft. kontra Élet és Irodalom ügyben.

Az idei Magyar Sziget rendezői nem tudták szavatolni egy alig tizenhat éves, félig magyar, félig kongói vokalista biztonságát, ezért az R-Go vasárnap a háttérénekesnő nélkül lépett színpadra - szól a hír a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom rendezvényéről.

Azért csinálják, mert megnyerték, vagy mert elvesztették? És mit csinálnak tulajdonképpen?

A hivatalából augusztus 5-én távozó Mádl politikai indíttatása éppoly egyértelmű volt, mint az ellenkező oldalról érkezett elődjéé, ám a döntéseiben olykor tetten érhető elfogultság (például a kórháztörvény visszadobásánál) éppúgy a tűrés- és ízléshatáron belül maradt mindig, mint Göncz Árpádéiban.

Clemenceau-tól tudjuk, a háború sokkal fontosabb annál, hogy kizárólag tábornokokra bízzuk.