IRA

Publicisztika

Azért csinálják, mert megnyerték, vagy mert elvesztették? És mit csinálnak tulajdonképpen?

Az Ír Köztársasági Hadsereg, az IRA múlt héten bejelentette, a továbbiakban felhagy a fegyveres tevékenységgel, valamint felszólította összes "önkéntesét", hogy működjön közre a terrorszervezet birtokában lévő fegyverek átadásában az e célra kijelölt nemzetközi bizottságnak. Az ilyen felszólításokat illik komolyan venni, még akkor is, ha valaki nem okvetlenül ért egyet vele; már ha a különvélemény birtokosa nem óhajtja életének hátralévő részét radikálisan lerövidíteni, esetleg szétlőtt térddel vagy hülyére verve eltölteni.

Tekintsük úgy, hogy az IRA győzött. Ehhez legelőször is arról kell - legalább egy kicsit - meggyőzni magunkat, hogy az IRA nem kizárólag agyatlan és sunyi gyilkosokból, a saját (katolikus) közösségüket is rettegésben tartó gengszterekből áll, s hogy a republikánus, azaz Észak-Írország és Írország egyesítését kívánó irányzat a számlájára írható vagy kétezer hullát (brit katonákat és rendőröket, protestáns és katolikus járókelőket, politikai ellenfeleket) nem öncélúan, az erőszak és az ölés öröméért termelte ki, hanem azért, hogy nyomatékosítsa e politikai célt. Az IRA győzött, mert politikai szárnya, vagy inkább az a párt, amelynek az IRA a vasökle, a Sinn Féin tehát elérte, amit akart. Ez majdnem igaz lenne; sőt, lehet, hogy egészen az.

Az 1998-as nagypénteki békeszerződés, a Belfast Agreement megteremtette az északír autonómia alkotmányos kereteit, valamint intézményesítette Belfast és Dublin kapcsolatát. Sőt, az egyezmény kilátásba helyezte azt is, hogy mind a belfasti törvényhozás, mind a kormányközi testület az idők során egyre több jogkört happol el Londontól. Ehhez a nagy léptékhez képest valóban szinte lényegtelen, hogy az autonómia alapintézménye, az északír parlament az elmúlt hét évben jobbára nem működött: hiába volt a patikamér-legen kidekázott, arányos etnikai összetétel, s a kisebbségi jogvédelmet és képviseletet szolgáló megannyi ellensúly és garancia, a protestáns többséget képviselő pártok nem voltak hajlandók az érdemi együttműködésre a Sinn Féinnel, amíg az IRA nem szolgáltatja be a fegyvereit. A tempót a leszerelés megtagadásával az IRA diktálta. Vagy inkább a Sinn Féin. Hisz a kérdés 1998 után már csak az volt, hogy a két közösségen, a katolikuson és a protestánson belül mely politikai erők tesznek majd szert meghatározó befolyásra az új intézményekben.

A váltáshoz most jött el az idő. A Sinn Féin tudniillik - épp a fegyverek ügyében mutatott makacsságának köszönhetően - időközben a katolikus közösség legnépszerűbb pártja lett. A májusi brit, s a korábbi, 2003-as északír választásokon kiütötték mérsékelt katolikus riválisukat, a szocdemeket. A Sinn Féin, ez a politikai értelemben egykor jelentéktelen, kevesek támogatását bíró szervezet, mely befolyását csak a gátlástalan erőszaknak köszönhette, a tartomány meghatározó politikai erejévé vált. Megerősödtek magában Írországban is. A brit kormány most kész garanciát vállalni arra, hogy átalakítsa a legutóbbi időkig tisztán protestáns rendőrséget, s hogy katonai jelenlétét a minimálisra csökkentse. Az 1998 óta tartó relatív béke meg az ír uniós tagság, s az ennek következtében beköszöntő ír gazdasági fellendülés pedig Észak-Írországot mindinkább Dublin vonzáskörzetébe sodorta. Írország felvásárolja a "hat északi megyét". Az unió nem bánja, London még kevésbé. A brit protestánsok, az unionisták pedig tehetetlenek, ráadásul politikailag megosztottak.

Mindehhez képest igazán apróság, hogy a belfasti szerződés kimondja: a tartomány csak a többség akaratából egyesülhet Írországgal. A republikanizmus, ez a par excellence irredenta mozgalom 1998-ban hallgatólagosan letett fő céljáról: a határ látványos, egyszeri, szimbolikus megváltoztatásáról. Inkább a határ ellényegtelenítésébe feccölték minden ravaszságukat. (És még az is lehet, hogy húsz, harminc év múlva ők, a katolikusok lesznek többségben: hogy végül ők nyerik a dugásversenyt.) Az obsitos terroristákból meg a megveszekedett nackósokból most államférfiak lesznek, az Armalite-okat, a Hecklereket, a vállról indítható rakétákat, a Semtexet pedig még egyszer, utoljára előveszik a jégveremből; de csak azért, hogy soha, senki ne gondolhasson többé a használatukra.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.