A bakter közbeszól

  • 1997. április 24.

Publicisztika

Lakiteleken, mint a hétvége ottani eseményeinek hozadékában - de az is lehet, hogy a holdudvarában, ezt csak az tudhatja pontosan, aki arra járt - fény derült erre, az euroatlanti integrációt, azt szeretik. Támogatják az euroatlanti integrációt, előre köszönnek neki a vegyesboltban, ha meghűl, priznicet raknak arra a hattyúnyakára neki, és egyáltalán, megtennének érte bármit. Jó lehet most euroatlanti integrációnak lenni Lakiteleken.
Lakiteleken, mint a hétvége ottani eseményeinek hozadékában - de az is lehet, hogy a holdudvarában, ezt csak az tudhatja pontosan, aki arra járt - fény derült erre, az euroatlanti integrációt, azt szeretik. Támogatják az euroatlanti integrációt, előre köszönnek neki a vegyesboltban, ha meghűl, priznicet raknak arra a hattyúnyakára neki, és egyáltalán, megtennének érte bármit. Jó lehet most euroatlanti integrációnak lenni Lakiteleken.

A bulgáriai választások eredménye se járt rosszabbul, a bulgáriai választások eredményét úgy ünnepelték Lakiteleken, mint hajdan a primadonnákat se, ha lett volna hintaja a bulgáriai választások eredményének, hát kifogják előle a lovakat, a cipellőjéből a bulgáriai választások eredményének meg egyenest pezsgőztek volna, kifejezett kár, vagy mondjuk makula, hogy nincs cipellője a bulgáriai választások eredményének. Még szerencse, hogy minden egyebe, tendenciája meg modellértéke meg levonható tanulsága egy szakajtó megvan neki hozzá, hogy Lakiteleken megsüvegeljék, ahogy esperest meg pénzes postást szokás egyébiránt, továbbá jegenyefát, de azt már csak a harmadik nagyfröccs után.

Mondva lett továbbá Lakiteleken, hogy jönnek vissza, a lengyel alanyi villanyszerelő, a litván zenetudós, a hazai zsebköltő meg mind a többiek, ami nagyon valószínű, mert a nép által direkte áhítozva van utánuk, a Közép-európai Demokrata Fórum megalakulásának hírére kifejezett örömtüzek gyúltak megyeszerte, és ez több, mint érthető, a régió lakosságának kimutathatóan herótja lett a posztkommunistáktól, visszasírja őket, akik legalább kis tételben loptak, megelégedtek szerencsés esetben fiktív, olykor sajnos meg is valósult forgatókönyvek jogdíjaival, állami megrendelések kisded százalékaival, nem rögtön egész gazdasági ágakat vittek haza, ráadásul fapofával, hogy még nevetni sincs mit rajtuk. A régiek, azok legalább szórakoztatóak voltak, és azok lesznek majd megint, amikor jönnek és bekasszírozzák, hogy a szocialista-liberális formáció megbukott, megbuktatta a saját kommunikációképtelensége, arroganciája és tehetségtelensége, amellyel hagyta, hogy az eredményei eltűnjenek a hétköznapok szürkeségében, de az összes disznósága lebukjon, ráadásul még csak meg se bűnhődjenek érte, ha nem is a felelősök, de legalább a bűnbakok. Jó lenne persze valami közbülső politikai erő, amelyik se nem reménytelenül idióta, se nem bunkó, se nem sötét gazember, és még az elnökének sem kell lemondania, amiért állítólag túl szkeptikusan néz mindezen körülmények folytán. (Pedig éppen ezért kellett volna a helyén maradnia. Legalább valaki nézzen úgy. Igen jellemző fejlemény, hogy az hasznos ebben az országban, mármint a szavazatok számának szempontjából, mert különben meg káros, ha egy párt, még ha ehhez felületesség, sőt esetleg hazugság szükséges is, jóval kispolgáribbnak, szimplábbnak és optimistábbnak mutatkozik, mint ahogy az Pető elnökkel lehetséges.) A további kínálatban közbülső politikai erő végképp nem észlelhető: a Fidesz az első gyerekkor után rögtön megkezdte a másodikat, a többinek a nevét, például hogy Közép-európai Demokrata Fórum, is csak azért érdemes megjegyezni, mert valami ilyesféle társulaton mulathatunk majd megint négy éven át, igazat mondtak Lakiteleken, megfordult a vilniusi gyors, arról nem is beszélve, hogy a szentesi személy meg késik, és a vágány mellett, és egyáltalán, tessék vigyázni.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.