2005 tavaszán a Polgári Engedelmességi Mozgalom (PEM) keretében több mint hatvan indiai kendert fogyasztó jelentkezett a rendőrség Teve utcai központjában. Először az akciót meghirdető Kendermag Egyesület elnöke, titkára és szóvivője sétált be az épületbe a kamerák előtt, s hozzájuk csatlakoztak fiatalok, családapák gyerekkel, de feljelentette magát nyugdíjas nagymama is. Tették ezt azért, hogy a füvet szívók, s általában a drogfogyasztók büntetőjogi üldözése miatti felháborodásuknak adjanak hangot. Az ellenük indult eljárások kezdete és vége éppen olyan sokféle volt, mint a jelentkezők összetétele. Pedig a drogtörvénynek is nevezett büntető törvénykönyvi szakaszok világosak: a visszaélés kábítószerrel bűncselekmény két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, és nem a nyomozó hatóság válogatja ki, hogy kire alkalmazza a törvényt.
A rendőrség mégis néhány embert ötletszerűen, minden további nélkül hazaküldött, néhányuknak, nem tudni pontosan, milyen logikus megfontolásból, levette, majd megsemmisítette a vizeletmintáját, s némelyik, talán kő/papír/olló alapon kiválasztott állampolgár ellen büntetőeljárást indított. Végül csupán egyetlen önfeljelentő ügye jutott a bírósági tárgyalás szakaszába, s 21 hónap elteltével, 2007 januárjában érkezett meg Juhász Péternek, a Kendermag Egyesület szóvivőjének másodfokú határozata: a fellebbezés elutasítva, felmentés nincs, az első fokon kiszabott 70 000 forint pénzbüntetést és a 77 182 forint bűnügyi költséget ki kell fizetnie, s ha nem fizet, akkor 350 napra börtönbe kell vonulnia.
*
A büntetőeljárás nyilvános volt. Magyarország először látott a bíróságon kendernövényt - Juhász bevitte, majd haza is vitte. A rendőrség szerint emiatt nem kellett büntetőeljárást indítani, de másnapra meggondolták magukat, és mégis házkutatást tartottak a szóvivőnél. A Pesti Központi Kerületi Bíróság elsőfokú ítéletet hozó bírája nyilván érzékelte a fokozott társadalmi érdeklődést (a PEM a maga nemében a világon egyedülálló akció volt, a nemzetközi sajtó is foglalkozott vele), s egy évvel ezelőtt nem is titkolta, hogy az ő döntése is üzenet a társadalom számára. Ennek megfelelően nem az ilyen ügyekben szokásos átlagosan kétoldalas határozatot készítette el, hanem tíz oldalon keresztül indokolt, több helyen a reflektorfényt kihasználva szokatlanul elvi, már-már moralizáló megállapításokat téve.
A bírónak lényegében arról kellett határoznia, hogy veszélyes-e a társadalomra annak a tette, aki - mint Juhász - otthonában a saját maga termelte indiai kender növényének termését egyedül elszívja. Ha nem veszélyes ugyanis, akkor az egyik fogalmi elem hiányában nem beszélhetünk bűncselekményről. Ha a konkrét cselekmény senkire sem jelent fenyegetést, senkinek a világon semmi kára nem származik belőle - s a tárgyaláson a védelmet ellátó Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvédje tulajdonképpen e logika alapján indítványozta az Alkotmánybíróság megkeresését is. A TASZ - mint mindig - alapjogi és büntetőjogi szempontokat vetett fel, s büntetőügyről lévén szó, szabályos büntetőeljárás-jogi indítványokat terjesztett elő. Sikertelenül. Az első fok három és fél oldalon keresztül másolta be az Alkotmánybíróság egyik legvitatottabb döntését, a drogfogyasztó kábítószerek okozta működési zavarok által pusztított elméjében lévő kémiai gátak lebomlásával meg a "korlátozásoktól mentes mámorhoz való joggal" és egyéb, a konkrét, az esettel köszönő viszonyban sem lévő nyakatekert sületlenségekkel együtt. (Nem, sajnos ez egyáltalán nem vicc, e szavak és összefüggések megtalálhatók az 54/2004. [XII. 13.] Ab-határozatban.) Ám a cikkíró szerint valójában még igazi választ sem adott az emberi jogi kérdésekre. Foglalkozott velük, de nem sikerült neki. Fő érve - hogy Juhász Péter nyilvános önfeljelentése kábítószer-fogyasztásra "hívta fel a figyelmet, illetve reklámozta különböző elektronikus médiában..." - nem más, mint jogilag sehogy sem értelmezhető szubjektív állásfoglalás. Ez persze önmagában még nem lenne baj, ha lenne mellette valami több is. De nincs.
És ezt lehetett fokozni. A fellebbezés elbírálásakor a Legfelsőbb Bíróság vonatkozó kollégiumi állásfoglalásából meglehetősen önkényesen szemezgető másodfokú tanács szerint Juhász javára "enyhítő körülmény egyáltalán nem merült fel", nem tekinthető ennek sem beismerő vallomása, sem önfeljelentése. Juhász pénzbüntetésének enyhítése "szóba sem jöhetett", "ügyészi fellebbezés hiányában a büntetés súlyosítására nem volt módja" - sajnálkozik a tanács. Az elődjénél már szűkszavúbb végzés szerint a szóvivő "személyében lévő fokozottabb társadalomra veszélyesség" abban is megnyilvánult, hogy a "büntetőeljárást, a jog eszközét és a bíróságot kívánta felhasználni arra, hogy a kábítószer-fogyasztás legalizálását hirdesse". Világosan érezhető a dokumentumot olvasva, hogy a másodfok zokon vette a sajtó figyelmét. Annyira erősen fogalmaz, hogy nyilvánvaló: a bíróság haragszik.
S a haragtól nem látja a tényeket. A Kendermag jogszerűen, bíróság által bejegyzett egyesület, alkotmányos céllal és eszközökkel. Soha, egyetlenegy alkalommal sem reklámozta a drogfogyasztást, éppen ellenkezőleg. Cáfolatot nagyon könnyű találni bármelyik kendermagos nyilatkozatban. A PEM célja sem az volt, hogy minél többen füvezzenek, hanem mint az egyesületnek: felhívni a figyelmet a drogfogyasztót igazságtalanul büntető törvényre. Mert a kábítószerrel visszaélés miatt átlagos, normális életvitelű állampolgárok ellen évente ezrével induló büntetőeljárások indokolatlanok, szükségtelenek, drágák és károsak. A drogfogyasztás problémá-ját nem oldják meg, nem segítenek senkinek. A mozgalom jelmondata: Nem vagy bűnöző. Nem az, hogy füvezni jó. Ez tény. Szerencsétlen tévedés vagy rosszabb esetben szándékos ferdítés azt állítani, hogy Juhász Péter, a PEM vagy a Kendermag Egyesület miatt akár egyetlen ember is kipróbálna valamilyen kábítószert vagy drogfüggővé válna. Aki ilyet leír vagy mond, nincs tisztában a szociológiai kutatások eredményével, vagy esetleg teljesen izolált világban él.
*
Egy nyitott, demokratikus jogállamban megdöbbentő egy ítéletben azt olvasni, hogy talán még nagyobb elvetemültség volt a PEM résztvevőitől a jogszerűség, a játékszabályok betartása a büntetőeljárás során. A Fővárosi Bíróság értelmezésében ők ugyanis visszaéltek a joggal. Az is elítélendő, hogy ezek az emberek egy olyan jogszabály következményeit vállalták, amivel nem értettek egyet.
Vagyis nemcsak a nyilvánosság bűn, hanem a jogszerűség is. A két döntés, különösen a másodfok üzenete az állampolgárok felé úgy sommázható, hogy füvezni bűn, veszélyes mindenkire, és aki ezt teszi, az inkább szép csendben játszadozzon, bujkáljon, fogócskázzon a rendőrséggel.
A TASZ védelmet és felvilágosítást ajánlott fel és adott a PEM résztvevőinek. A drogfogyasztás büntetőjogi szabályozása valóban hosszú évek óta komoly átgondolásra szorul - az őszinteség és a nyilvánosság viszont, és ehhez sosem fért kétség, még senkit nem tett bűnössé.
A szerző a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa.
