A magyarhoz hasonlóan fortyog a román és a romániai magyar belpolitika is - az ilyen idők nem kedveznek a csendes, protokolláris államelnöki csúcstalálkozóknak. Most nem a mosolydiplomácia korát éljük. Szűk két héttel Sólyom László bukaresti látogatása előtt például a román belpolitika egyik legrafináltabb és legélesebb belpolitikai konfliktusa tört ki, és viharok dúlnak a magyar politikai közösségen belül is.
Vajon az elnöki szomszédolás felkorbácsolta vagy csillapította e turbulenciákat?
*
A demokrata párt (PD) és a liberálisok (PNL) kormánykoalíciója fennállása óta egyetlen kulcsra jár: Traian Basescu államfő és a mögötte álló demokraták sakkban tartják a liberálisokat. Basescu hetente lemondásra szólítja fel a liberális Calin Popescu Tariceanu kormányfőt, és egy erősebb kormány alakításának reményében folyamatosan előre hozott választásokat sürget.
Nemrégiben azonban fordult a kocka. Az ellenzéki szociáldemokraták egy hosszas bűnlajstromot tartalmazó lista alapján népszavazást kezdeményeztek, hogy lemondásra kényszerítsék az államfőt. Ilyen ügyesen még sohasem sikerült sarokba szorítani a töretlen népszerűségnek örvendő és egyre biztosabb hatalmat magának tudó államelnököt. Basescu legnagyobb megdöbbenésére igazi, erős nagykoalíció állt a követelés mögé. A kezdeményezést nemcsak a szélsőjobbos Nagy-Románia-pártiak támogatták, de a konzervatívok és a liberálisok is. Mire Sólyom László gépe leszállt Bukarestben, tárgyalópartnerének megrendült a politikai pozíciója Romániában; átfordultak a koalíción belüli viszonyok, átértelmeződtek a parlamenti viták, új hangsúlyt kaptak a kurrens politikai témák, így a "magyar ügyek" is. Egyik percről a másikra minden a belpolitikai zsarolás eszközévé válhatott.
Arra azonban senki sem számított, hogy Basescu a magyar köztársasági elnököt használja majd fedezéknek, és mögé bújva tüzel - mégpedig pontosan célozva. A román elnök az erős államférfi teljes fegyverzetében, látványosan az egységes román állam, a román alkotmány és az ország integritásának védelmére kelt - a magyar köztársasági elnökkel szemben. Felháborodott szózatot intézett a székelyföldi autonómia-"népszavazásról". Megrótta mindazokat, akik Románia egységét fenyegethetik. Egy román politikus számára nincs is nagyobb fegyvertény, mint gátlástalanul lealázni egy tájékozatlan és felkészületlen magyar államférfit.
*
Basescu egy csapással több legyet ütött.
Az államféltő, államerősítő akcióval frappáns választ adott Tariceanu miniszterelnöknek, aki korábban épp Basescu állam iránti lojalitását kérdőjelezte meg. "Az államfő szüntesse be az állam ellen irányuló támadásait, tartsa tiszteletben az igazságszolgáltatás függetlenségét, az ország alkotmányosságát és törvényeit" - szólt Tariceanu tömör hadüzenete.
Másodszor: Basescu kivonta az ellene szervezkedő nagykoalícióból a román nacionalistákat, és a magyar aduász kijátszásával maga mellé állította őket.
Harmadszor: az államfő az RMDSZ-nek is türelmi határt húzott. A Markó mögött álló szövetség a legutóbbi parlamenti választásokon és a jelenlegi EP-választáson is egyszólamú autonómiakampánnyal küzdött a szavazatokért. Mégpedig román koalíciós partnereinek csöndes jóváhagyásával: a szövetség a magyar szavazatokat eddig úgy szerezhette meg, ahogy akarta, ez az RMDSZ belügyének számított. Basescu most azt jelezte: nem tekinti teljesen az RMDSZ belügyének azt, hogy mivel kampányol.
Negyedszer - és ez a legnagyobb fegyverténye -: végre újra ő szabta meg, hogy mire kell figyelni a román politikában. A magyar államfő látogatásakor tett agresszív nyilatkozata és a nyilatkozatra érkezett válasz olyan belpolitikai vihart kavart, amely egy időre fölülírta az elmozdítására irányuló törekvéseket. Basescu ehhez használta statisztának Sólyom Lászlót.
*
De nem csak Basescu volt bajban akkor, amikor a magyar köztársasági elnök Romániába érkezett. Az utóbbi hónapokban újraéledt a kilencvenes évek óta hol fellángoló, hol a hamu alatt izzó Tőkés-Markó-ellentét. A tét most az EP-képviselet. Az RMDSZ-t amúgy is megosztotta a jelöltállítás körüli belső vita, és ha ez nem lett volna elég, váratlanul bejelentkezett Tőkés, aki nyilvánvalóvá tette: szívesen indulna befutó helyen az RMDSZ listáján.
Ha a szövetség Tőkést a listájára engedi, akkor "rehabilitálja" a tiszteletbeli elnöki tisztségéből elmozdított püspököt és az általa képviselt radikális politikát. Ha nem engedi, akkor újra felerősödik a romániai magyarságon belüli megosztottság, az ún. mérsékeltek és a nemzetiek közötti ellentét. A két tábor vélhetően egymás elől vesz el szavazatokat, és ez azt is eredményezheti, hogy végül egyetlen magyar szervezet sem juttat képviselőt az EP-be. Tőkés gyakorlatilag saját párt nélkül, szinte egy szál magában maradt még mindig talpon az erdélyi magyar politikai mezőnyben - s ezt nagyrészt a Magyarországról kapott támogatásnak köszönheti. A Sólyom-látogatás tétje az RMDSZ számára az volt: kap-e újabb megerősítést Tőkés, romlik-e ezáltal az RMDSZ viszonya a román kormánypártokkal és a magyar párt esélye arra, hogy jelöltjeit bejuttassa az EP-be? Vajon Sólyom leteszi-e a garast Tőkés mellett, és kell-e számolni emiatt a magyar radikálisok megerősödésével?
Maga Tőkés épp olyan sokat várt a Sólyom-látogatástól, mint amennyire tarthatott tőle Markó. A püspök feltételesen és hosszú huzavona után jelentette be indulását az EP-választáson. Az utóbbi években minden erőfeszítés és támogatás ellenére sem tudta felépíteni az RMDSZ ellenzékét. Politikai szerepe olyannyira meggyöngült, hogy az sem volt biztos, képes lesz-e összegyűjteni a választáson való részvételhez szükséges számú támogató aláírást. Jelölését nem támogatta egységesen és fenntartások nélkül fontos politikai partnere, a Székely Nemzeti Tanács; az RMDSZ ellenzékét is belső ellentétek feszítik. A püspök kampányát az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nevű szervezet vállalta magára. Õk eddig az erdélyi Wass Albert-estek meg a magyar egyetemért folytatott tiltakozások szervezésében jeleskedtek; nagyobb kampányt még nem bonyolítottak, így az is kétséges, hogy Tőkés mandátumáért megfelelően tudnak-e lobbizni. Az EMI megtépázott tekintélyének helyreállításához szükség volt Sólyom támogató figyelmére.
A Tőkés-szárny hatásos akcióval indította a kampányt - február elején, nem sokkal az elnöki látogatás előtt elindították a Székelyföld autonómiájáról szóló "népszavazást". Bár a szervezők maguk is "közvélemény-kutatásként" tartották számon, a sajtóban mégis népszavazásként kapott nyilvánosságot az esemény. Önkormányzati szinten már többször is próbáltak hasonló referendumot szervezni, de ezeket sosem sikerült a törvényes kereteknek megfelelően lebonyolítani. Minthogy most egy civil szervezet, a Székely Nemzeti Tanács volt a kezdeményező, amelyet nem kötnek a választási törvények, a szavazást meg lehetett tartani.
*
A magyar államfőt teljesen váratlanul érte a román elnök agresszív, szokatlan, de nem ötlettelen kommunikációja - a felkészületlenség már önmagában is nagy hiba volt. Basescu bírálta az autonómiaszavazás szervezőit, mondván, hogy nem a törvényes előírásoknak megfelelően járnak el. Basescu a nacionalista provokációt jogi érvekbe csomagolta, de a magyar köztársasági elnök ebből csak a provokációt értette meg - és arra is válaszolt. Félreérthető módon. Nem jelezte, hogy a román állampolgárok által, Románia területén kezdeményezett civil akció nem tartozik a hatáskörébe, és így nem is lehet az államfői találkozó témája. Besétált az autonómia-vitába, és röpelőadást tartott az állampolgári lojalitásról és a kulturális identitásról, amit azonmód félreértett a román sajtó jelentős része.
Basescu másnap természetesen visszakozott. Ezt is címlapon hozta a román média. Amit egyik nap odaadott a román nacionalistáknak, azt másnap visszavételezte a magyar szavazók számára - Basescu vigyáz arra, hogy egyik táborban se csorbuljon a népszerűsége. Sólyom viszont nemhogy kitartott a maga sokak által félreértett nyilatkozata mellett, de tovább is ment. Ellátogatott a marosvásárhelyi Sapientia egyetemre, és segítséget ígért ahhoz, hogy az intézmény megkapja a működéséhez szükséges támogatást. A Gyurcsány-kormány egymilliárd forintra csökkentette az egyetem apanázsát, és szó esett az intézmény működésének, költségvetésének az átvilágításáról, racionalizálásáról is. Erről azonban a látogatás során Sólyom nem beszélt; az egyetemvezetés az elnöki ígérettel maradt. Sólyom az Erdélyi Múzeum Egyesület rendezvényén találkozott Hantz Péterrel, a Babes-Bolyai Tudományegyetem körül kialakult lobbi egyik vezetőjével. Félreérthetetlen módon itt is a radikális magyar kezdeményezések mellett tette le a garast.
A magyar államfő végül Kolozsváron megbeszélést folytatott Tőkéssel. A püspök Sólyom támogatását kérte; többek között azt, hogy "védje meg" a székelyföldi szavazás szervezőit. Sólyom itt sem jelezte, hogy meddig terjed a hatóköre - és ez a találkozó végleg eldöntötte az elnöki látogatás előtt megfogalmazódó dilemmákat is. Sólyom síkraszállt amellett, hogy az európai parlamenti választásokon egységes listán indulhassanak a magyar jelöltek. Az RMDSZ-nek eszerint saját listáján kellene indítania az önmagát évek óta a szövetség ellenzékeként meghatározó püspököt. Ez a nyilatkozat volt az utolsó csepp a pohárban: Sólyom teljesen felborította az erdélyi magyar politikai egyensúlyt.
A köztársasági elnök jött, nyilatkozott, elment. Látogatása után az országos román sajtó az etnikai feszültségek felerősödéséről cikkezett. A válság tovább mélyült.
A szerző a marosvásárhelyi A Hét című internetes lap főszerkesztője.
