A halotti maszk

Publicisztika

Előbb a Magyar Szocialista Párt elnöksége egyhangúlag, majd az új, immár 59 tagot számláló frakció látványos többséggel (59-ből 50 igen) választotta meg Mesterházy Attilát frakcióvezetőnek. A párt arcának. Magyarul minden úgy pompás, ahogy van, illetve ahogy volt, kábé a választási kampány felkészülési időszakától kezdve. Mesterházy a mi emberünk! Oké. Kié is?

Előbb a Magyar Szocialista Párt elnöksége egyhangúlag, majd az új, immár 59 tagot számláló frakció látványos többséggel (59-ből 50 igen) választotta meg Mesterházy Attilát frakcióvezetőnek. A párt arcának. Magyarul minden úgy pompás, ahogy van, illetve ahogy volt, kábé a választási kampány felkészülési időszakától kezdve. Mesterházy a mi emberünk! Oké.

Kié is? Az MSZP elnökségéé és a parlamenti frakciójáé - magyarul: a túlélőké. Hisz bízvást nevezhetjük az elnökséget a kiadós választási vereség túlélőjének, mert ugyan Lendvai Ildikó azonmód, Vadai Ágnes pedig kisvártatva lemondott posztjáról, de a többiek köszönik, őrzik a lángot. Momentán az a stratégia, hogy az önkormányzati választásokig maradjon helyén az elnökség, ne vigyük ki az ellentéteinket a nyilvánosság elé, mert csak szavazókat veszíthetünk - de ismerős, de rossz duma is ez. Arra azért jó lehet, hogy június 6-án az elnökválasztó kongresszuson is Mesterházy triumfáljon. Aztán focivébé, nyaralás, s a csapat máris mehet neki az önkormányzati választásoknak, vagy akár az örökkévalóságnak is.

De miből lett ez az örökkévalóság, és meddig is tart pontosan?

Az MSZP, ha nem is rögtön az őszödi beszéd, de legkésőbb a vizitdíj környéki népszavazás kampánya idején eldöntötte, hogy nem csak a népszavazást, de a következő parlamenti választást is elveszti. Nagyon elveszti. Kár minden energiáért, amit ennek a megfordítására, vagy ne adj' isten az ország jobbítására fordítanának, kiadták a kormányzást napszámba, s mellszélességgel ráfordultak a túlélésre.

Értsd: a választási lista tuti befutó helyeinek megszerzésére. Mely helyeket végül a párt erős emberei osztották szét egymás közt, így most van egy frakció, amiben szakpolitikus ugyan egy szál sincs, de tele van az elmúlt évek sikereinek kovácsaival. Tőlük ugyan mi a fenét várhat bárki is az elkövetkező négy évben? Igen, négyben, mert a dolgok jelen állása szerint ennyinek néz ki a túlélés, eddig tart az örökké - nekik, 59-üknek. Hisz nincs az a vad fikció, mely szerint lehet találni egy szál olyan embert ebben az országban, aki majd 2014-ben Szekeres Imrétől várja a közjó eljövetelét.

Innen kevés út vezet bárhová. A kövületek majd a napi sajtó tessék-lássék tanulmányozásával múlatják az időt a Házban; számarányuk a valódi politizálásra amúgy is nulla lehetőséget hagy. Idejük épp lenne csendben és szorgosan újraépíteni a pártot, megalapozni és megerősíteni a 21. századi szervezett baloldalt: ehhez viszont először is gondolkodni kéne, legelőször is saját magukon. Ki végzi el ezt a munkát? Ha pedig bárki a frakción kívülről, netán a frakció ellenében próbálkozna, úgy a szétzüllés elkerülhetetlen, lásd a kisgazdák, az MDF meg az SZDSZ sorsát. És különben is: bármit is tenne a "párt", avval épp annyira mennek majd, amit a frakció produkál. Hisz a választópolgár őket látja a parlamentben, őket hívják majd be a tévékbe; a háttérben - jó esetben - visszaépített pártot az 59 túlélő produkciója alapján fogja pontozni a zsűri a 2014-es választásokon.

S ha a jövő nem is kecsegtet túl sok jóval, a jelen - a teljes szervezeti és szellemi szétesettség - még szörnyűbb. A nyilvánvaló kihívásokkal küzdő Horváth Csaba például rögtön a választás másnapján óriásplakátok tengerén tette közhírré, hogy van egy jó híre. Majd mielőtt e hírt május 1-jén nyilvánosságra hozta volna, egy egész hétig csendesen, s feltehetően maga elé motyogva bolyongott az MSZP termeiben - és nem volt egy személy, egy testület, egy ügyeletes orvos a pártban, aki azt mondta volna neki, hogy menj szépen haza, és aludd ki magadat! Pedig mindenki tudta, mit akar. S miután előhozakodott vele, akkor sem röhögte el magát senki a pártban, még azt sem mondták, gondolatkísérlet; csak néhányan szóltak annyit, élükön a párt arcával, hogy igenis érdemes lenne elgondolkodni ezen is (az ingyenvillamoson, ti.).

Ja, érdemes, és sok minden egyében is. Például azon, hogy egész biztos-e, hogy ilyen formában, ilyen felállásban kell nekimenni már ennek a ciklusnak is.

Mert így elég nehéz lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.