A Sándor-palota ostroma

  • 2005. március 24.

Publicisztika

Emlékeznek arra, hogy 2000-ben a körmünket rágtuk tövig, míg ki nem derült, a köztársaság Göncz utáni elnökét Mádl Ferencnek fogják hívni? Bár a választás Kolumbusz tojása volt (a Fidesz õt jelölte 1996-ban is), sokáig senki nem lehetett biztos abban, hogy a koalíció szerszáma, a Orbán-Torgyán családi húslevespartik sava-borsa és merõkanala, a fehér zongora állócsillaga és a chilei cseresznye atyai pártfogója nem szerepel-e majd sikerrel az állásinterjún.

Emlékeznek arra, hogy 2000-ben a körmünket rágtuk tövig, míg ki nem derült, a köztársaság Göncz utáni elnökét Mádl Ferencnek fogják hívni? Bár a választás Kolumbusz tojása volt (a Fidesz őt jelölte 1996-ban is), sokáig senki nem lehetett biztos abban, hogy a koalíció szerszáma, a Orbán-Torgyán családi húslevespartik sava-borsa és merőkanala, a fehér zongora állócsillaga és a chilei cseresznye atyai pártfogója nem szerepel-e majd sikerrel az állásinterjún. Aztán az államfőválasztás mégis inkább Torgyán lassú lehanyatlásának első stációja lett. A kisgazdapárt nem a saját vezérét jelölte, hanem a fideszista Mádlt, s hogy Torgyán milyen jellegű rábeszélésnek engedhetett, arra mind a mai napig csak következtethetünk. Abból, ami utána történt vele: fia ellen korrupció gyanújával nyomozás indult, legközelebbi munkatársát, Szabadi Béla államtitkárt a rendőrség pórázon vezette utolsó parlamenti felszólalására, neki magának hirtelen nem egy és nem két gondja adódott holmi százmilliós villaépítés miatt. Persze, e gengsztermódszerek joggal keltettek mély aggodalmat országunk haladó közvéleményében. De azt mindenképpen Orbán és Kövér javára kell írnunk, hogy Torgyántól - ha már egyszer az ő érdekeik szerint lett tagja a kormánynak - megkímélték a köztársaságot. Határozott elképzelésük volt arról, ki legyen az államfőjük, s arról is, ezt az akaratukat hogyan vigyék keresztül.

Na ja. Ez a minimális követelmény egy nagy párttal szemben, amelynek nemcsak ambíciói vannak, de valamiféle halvány és mégoly lapos, giccses, hamis elképzelése is arról, hogyan kéne ennek az országnak festenie. Meg arról is, hogy ezeket az elképzeléseket a köztársaság mely polgára képes megjeleníteni. Mind Göncz, mind Mádl a maga módján kielégítette a munkakörrel szemben támasztott általános követelményeket, úgy emberi, mint művészi szempontból. Mádl (akárcsak elődje) az övéihez húzott, de bőven belül maradt nem- hogy az alkotmányos, de a szokásjog szabta kereteken is. Gyűlölni egyiket is, másikat is csak a legelvetemültebbek bírták, de rajtuk úgysem segít semmi.

Mindennek a fényében legalábbis aggasztónak tűnik mindaz, amit a két kormánypárt meg a kormányfő a tárgyban elővezet. Lehet, hogy valamit forr az idő méhe, s az utolsó pillanatban - április közepén - valaki (Gyurcsány? az MSZP? Hiller? az SZDSZ? ezek tetszőleges kombinációja?) előáll az überolhatatlan, tökéletes személyiséggel. Ám egyelőre a kormánykoalíció különféle fertályai a legvál-tozatosabb és gyakran egymással diametrálisan szemben álló javaslatokat, sőt követeléseket eregetik magukból. Az elnök legyen baloldali és kötődjön a párthoz. Legyen baloldali, de annyira ne legyen pártpolitikus, hátha még Kövér is megszereti. (Kérdés, milyen politikusok vannak még Magyarországon. Nem pártpolitikus vagyok én. A Nem Párt politikusa.) Legyen nő. Legyen férfi. (Az MSZP 5-ös metró platformjának kompromisszumos javaslata: ne legyen egyik se.) Legyen sétapálcája, de ne hordja. Legyen az ujjaira rátetoválva, hogy A N Y Á M. Az MSZP-ben napról napra növekszik Szili Katalin támogatóinak tábora. Azé a Szili Kataliné, aki az elmúlt két évben többször beszélt ki és szólt be: a pártból és a pártnak. A tavalyelőtti nómenklatúrázásra még Horn is felkapta a fejét; a kettős népszavazással Gyurcsánynak akasztott be. Amúgy is saját elképzelése van a nemzeti középről. Vajon mennyire lesz lojális az MSZP-hez, ha a párt végül őt választja? A kormányfő hallgat: mintha nem lenne ötlete, vagy az ötleteinek más dolguk is lenne, mint elnökösködni. Most már minden nap Szilinek kedvez; a miniszterelnök népszerűségének lohadása s a kormányzati munkában tapasztalható leheletnyi megingás Gyurcsány pozícióit rontja. Lehet, megint az SZDSZ-nek kell majd megmentenie. A szembenállások e bonyolult hálózatában ha csak két fél játszik gyáva nyulat, bármi megtörténhet: az MSZP a Fidesszel együtt választ államfőt, lemond Gyurcsány, borul a koalíció, szétszakad a szocpárt. Eközben a pártszervezéssel megbízott Hillernek a 2006-os szocialista jelölteket kell kiválasztania. Ha a körzeteknek csak a harmadában akar új embereket, már embertelen mennyiségű munkát kellene elvégeznie.

Orbánék ezt a melót már két éve elkezdték. Az elnökválasztással nem kell törődniük. Ráérnek. Más dolguk, mint hogy rámenjenek az MSZP szavazó-táborára, nincs.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.