Jánosi György a múlt héten teliszítta tüdejét levegővel, és egy nagyot köpött a leves feltételezett tartózkodási helyének általános irányába. Az MSZP választmányának elnöke azt állította, hogy a legnagyobb kormánypárt előrehozott választásokra készül.
E nyilatkozat ezen a héten teljes képtelenségnek tűnik. Ezen a héten ugyanis úgy tudjuk, hogy a kisgazdapárt nem bír olyan sok részre szakadni, hogy a legkisebb kisgazda frakció, mit frakció, kisgazda molekula, mit molekula, kisgazda atom és proton ne a "koalíciót" támogassa. Nagy Sándor szocialista frakcióvezető mondhatja azt, hogy kormányválság van, és abszolúte igaza is van, de hiába van igaza Nagy Sándornak, ha egyszer nincs kormányválság. Kormányválság alatt ugyanis - mint az az elmúlt három hónap politikai történéseiből kiderült -Magyarországon nem azt kell értenünk, hogy a kormány, de legalábbis néhány minisztériuma huzamos ideig nem tudja ellátni azokat a feladatokat, amelyekkel a választói megbízták, és amelyeket ellátni törvényes kötelessége lenne; Magyarországon kományválság nem akkor van, amikor egy, de inkább két minisztérium a tevékenységét saját maga vizsgálatára, átszervezésére, megreformálására, egyfajta önvizsgálatra és köldöknézésre korlátozza. Kormányválság akkor lenne, ha kábé tucatnyi agrárproton leválna eddigi pályájáról, és önálló részecskeként konstituálódna a kozmoszban. Ami viszont a fizika ma ismert törvényei szerint nem fog bekövetkezni. Az tehát, hogy lesznek-e előrehozott választások (precízebben: hogy a Fidesz vezetői így döntenek-e), avagy sem, nem a kormány és az ellenzék közti mandátummegoszlás változásától, hanem a választói preferenciák alakulásától függ.
Pedig az előrehozott választások gondolata néhány héttel ezelőtt, amikor a Torgyán koalícióból való eltávolítására tett kísérlet végeredményében senki sem lehetett biztos, nyilván fideszes homlokok mögött is megképzett. A legnagyobb kormánypárt szempontjából a mostani időpont nem is lenne kedvezőtlen (az elmúlt két és fél évben az abszolút győzelem reményében egyszer írathattak volna ki új választásokat: közvetlenül az 1998-as győzelmük után, amikor toronymagasan, a választási győzelmet meghaladó arányban vezették a pártok népszerűségi listáját). Néhány hónapja a közvélemény-kutatások szerint felzárkóztak a szocialisták mögé; ráadásul a múlt hét végén Dabason a jobboldal baloldali és liberális ellenfeleit, a Fidesz pedig az MSZP-t verte tönkre. Az MSZP immár kevesebbel vezet, mint tette azt a ´98-as választások első fordulója után: és a Fidesz az akkori, 3,5 százalékos hátrányát szépen le is dolgozta a végére. Csakhogy a Fidesz a ´98-as második körben számíthatott az első fordulós kisgazda szavazókra, amit most nem tehetne meg, azon egyszerű oknál fogva, hogy a ´98-as kisgazda szavazók nagyobbik része már most a Fideszt támogatja (épp az ő révükön érte be a Fidesz az MSZP-t). A Fidesz tehát jól áll, jobban, mint bármikor a ciklus eleje óta, de még mindig nem elég jól ahhoz, hogy az abszolút győzelem reményében meg merje kockáztatni a megmérettetést. (Afelől pedig, hogy a Fidesz az abszolút győzelemre gyúr, kevés kétségünk lehet: különben vagy a MIÉP-pel, vagy a szocialistákkal kellene koalícióban kormányoznia.)
Mindennek fényében azok a kormánypárti megnyilatkozások, amelyek kizárják az előrehozott választások lehetőségét, őszintének és racionálisnak tűnnek: túl sok pénzt tett félre, és túl sok szalagátvágást időzített a kormány 2002 tavaszára ahhoz, hogy most érdemes lenne reszkíroznia. Jánosi György nyilatkozata inkább az MSZP-ben uralkodó viszonyokról, mint a Fidesz szándékairól árulkodik. A pánikról, ami a miniszterelnök-jelölt, program és ötletek nélküli szocialistákat az elmúlt hónapok kudarcai után a hatalmukba kerítette.
