Hiába jegelte az osztrák kormány a spicli-balhét (egyes rendőrök bizalmas adatokat adtak át Jörg Haidernek, aki ezeket fel is használta politikai ellenfelei lejáratására); hiába mobilizálták a szabadságpártiak Haidert, hogy ezüstkabátban ufóként virítson a rasszista plakátokon bazsalygó főpolgármester-jelöltjük, Partik-Pablé asszony oldalán ("Külföldiek! Én megértem a bécsiek aggodalmait!"), és hogy legfrissebb célpontját, a zsidó hitközség világi elöljáróját, Ariel Muzicantot nevéhez "méltatlan" foltokkal szimbolizálja, amúgy antiszemitásan, ahogyan azt a medvevölgyi Führer szokta (hogy ti. egy Ariel nevű embernek hogyan lehet piszkos a keze; jaj, de szellemes); hiába volt rokonszenves a korábbi néppárti alpolgármester és szerte a világon elismert az ő tanácsosa, Peter Marboe - a szocdemek lemostak mindenkit. Történeti távlatokból ez nem is volna oly meglepő, hiszen Bécsben 1945 óta ők vannak hatalmon; 1996-ban elrabolt ugyan tőlük legalább hétszázaléknyi szavazatot a Szabadságpárt (FPÖ), de ezt most visszaszerezték, s ennek jelentőségét az sem csökkenti, hogy mostanában trend a szocdem előretörés a német nyelvterületen: Burgenland és Stájerország után nemrégiben a németországi Rajna-Pfalzban és Baden-Würtenbergben is a vörösök ünnepeltek.
Az osztrák választási törvény alapján a mostani 46,8 százalék elég a többségi kormányzáshoz a városházán (52 hely a százfős tanácsban): kérdés, hogy megkockáztatják-e egyedül, eddig mindenesetre hajlanak erre. Súlyosan büntette tehát az FPÖ-t antiszemita és idegenellenes kampányáért a város, hiszen szavazóbázisa harmadát-negyedét elvesztette, a Néppárt (ÖVP) pedig alig kapott többet, mint a múltkorjában. Az FPÖ-ellenes szavazatnyerést bizonyítja, hogy a szocik végig és következetesen a külföldiek és a bevándorlók jogaiért kampányoltak (tanácsi lakások, kvótaemelés stb.), Häuptl polgármester masszívan látogatta a bécsi török és bosnyák kolóniákat, és a finisben színes bőrűek társaságában szónokolt. Ha abból indulnánk ki, hogy Bécs idegenellenes, akkor, mondhatni, kockáztatott. Az igazság azonban az, hogy Bécs jóval kevésbé xenofób, mint Ausztria en general, hiszen a zöldek is elértek 12,5 százalékot. Akár a EU-szankciók utáni szégyenérzet, akár a filantrópia munkálkodott a bécsiekben, a végeredmény mindenképpen örömteli.
