Átellenben Jérikhóval - A német egyesítés 20. évfordulójára

  • Kukorelly Endre
  • 2010. október 7.

Publicisztika

És felméne Mózes a Moáb mezőségéről a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, a mely átellenben van Jérikhóval; és megmutatá néki az Úr az egész földet. (5. Móz. 34,1.) "Nem találok kiutat; mindaz vagyok, ami nem talál kiutat" - sóhajt a modern ember... (Nietzsche: Az Antikrisztus) Nem vagyok szakértő, kezdjük ezzel. És sofort be is fejezhetjük, ad notam már öt napja vagyok Jappánba', és még mindig nem írtam meg róla a frankót. Éltem Berlinben egy évig - igaz, ösztöndíjjal ki- és körülbélelve -, jártam néhány tucatszor Németországban, német nyelvterületen, ismerek jól néhány tucat németet, szoktam német irodalmat olvasni, ezt-azt tőlük és róluk - de nem ismerem ki magam rendesen. Bírom a kultúrájukat, a mentalitásukat: csodálom őket, és sajnálkozom: csodálom a, mondjuk így, körülményeiket (melyek megteremtésében senki nem segített nekik), és sajnálom, hogy (tudjuk, miért) ennyire nem szeretik őket. Hogy mennyire? Nagyon. Nagyon kicsit.

És felméne Mózes a Moáb mezőségéről a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, a mely átellenben van Jérikhóval; és megmutatá néki az Úr az egész földet.

(5. Móz. 34,1.)

"Nem találok kiutat; mindaz vagyok, ami nem talál kiutat" - sóhajt a modern ember...

(Nietzsche: Az Antikrisztus)

Nem vagyok szakértő, kezdjük ezzel. És sofort be is fejezhetjük, ad notam már öt napja vagyok Jappánba', és még mindig nem írtam meg róla a frankót. Éltem Berlinben egy évig - igaz, ösztöndíjjal ki- és körülbélelve -, jártam néhány tucatszor Németországban, német nyelvterületen, ismerek jól néhány tucat németet, szoktam német irodalmat olvasni, ezt-azt tőlük és róluk - de nem ismerem ki magam rendesen. Bírom a kultúrájukat, a mentalitásukat: csodálom őket, és sajnálkozom: csodálom a, mondjuk így, körülményeiket (melyek megteremtésében senki nem segített nekik), és sajnálom, hogy (tudjuk, miért) ennyire nem szeretik őket.

Hogy mennyire?

Nagyon. Nagyon kicsit. Ráadásul maguk sem szeretik saját magukat. Senki nem képes oly maró hangon írni róluk, mint éppen ők. Nietzsche durvább, mint Ehrenburg - aki szerint "a német egyszerű, egysejtű, de mégis különös élőlény." Ja, különösek. Bach, Mozart, Beethoven, Schubert és Wagner különleges. Stb. Utazz el Selmecbányára (Beszterce-, Körmöc-, Szlovákia), Prágába (Brno, Karlovy Vary, Csehország), Gdanskba (Krakkó, Szczecin, Lengyelország), Segesvárra (Brassó, Szászrégen, Románia), és ámuldozz! Colmarba (Strasbourg, Mulhouse, Franciaország), és nézd meg Matthias Grünewald Isenheimi oltárát.

Aztán gyere ki a múzeumból. Ülj le egy padra. Ülj ott kicsit. Lehetőleg süssön a nap. Vakítson. Ne legyen túl meleg. Találd el. Nocsak, irigykedem is?

Olykor irigykedem, de akkor meg miért nem költözöm oda, nemde? Nem Colmarba, még csak Münchenbe se, talán még Hamburgba sem, hanem Berlinbe. Miért nem veszek részt, miért nem segítem legalább őket azzal, hogy olyan tükröt tartok az orruk elé, amiben nagyjából úgy láthatják magukat, ahogy én látom őket.

Hogy én hogyan látom őket?

Helyesek. Ismerek vállátölelős, barátságosan hátbaveregetős, egyből tegeződő német értelmiségi férfiakat, aranyosak, "tőlünk" tanulták, nem áll jól nekik. Vagyis tulajdonképp jól áll nekik, ha nem is áll kézre. Az viszont, hogy megtanulták, sőt gyakorolják és élvezik, jól áll nekik. Jót tesz nekik. "Mi" jól állunk nekik, és jót teszünk nekik. Hogy a németben belül, a beleiben van a fasizmus (mondotta volt Ehrenburg, valamiért megvan nekem magyarul A német című brosúrája, Szikra, 1945, igen csúf kis dolog), ezt ha komolyan (és undorral kézbe) veszed és kifordítod, sem igaz: senkiben sincs eleve, belül semmi ilyesmi. Noha belekerülhet, az viszont biztos, mindenesetre én nem ismerek német nácikat. Végtelenül nyílt-nyitott németeket ismerek, akiket minden jobban érdekel, mint saját maguk. És persze nincs olyan, hogy a német, Ehrenburg téved meg csúsztat, én is tévedek/csúsztatok.

Viszont az egyesítés teljes siker - szerintem, nekik drukkoló, velük pozitívan elfogult kibic szerint. Minden bú-bajával, meg a körülötte folyó ismert jammerolással együtt. Siker, mert én annak látom, és igen, én jobban látom, mint ők - amennyiben nem így látják.

A Szondi utcából jobban látszik.

Szórakoztatóbban. Mulatságosabban. Múlatod vele az időt.

'k viszont dolgoznak vele. Sokféleképp, például vegyük azt, hogy a berlini fal 28 évére emlékez(tet)ve felhúzzák a brémai falat. 3 méter 40 cm magas, mint az eredeti, igaz, lenvászonból készült, nincsenek hozzá szinkrongéppuskás harci trabantok, és mindössze 28 napig áll az installáció. Az ossi/wessi ellentét és frusztrációhalmaz eltűnőben. Húsz év semmi, tudjuk, negyven esztendő nettó sivatag szükséges bármiféle ígéretföldjéhez. Megláthatod ugyan, mint Mózes, ha az Úr akarja, "de oda nem mégy át." (5. Móz. 34,4.) Ám negyven év egyetlen pillanat történelmi perspektívából, még ha itt és most joggal ejtesz is a történelmi perspektívára. "Mindig is" működött a keleti-nyugati különkanyarodás (lásd ehhez: porosz utas fejlődés), a hajdan volt DDR területe, Szászországot kivéve, eleve kevésbé fejlett. Most viszont nagyon feljöttek.

Felhozták, sőt fölrántották keletet, dacára a nyugati irányú elvándorlásnak, és hogy egyelőre inkább csak a nyugdíjasok térnek vissza. Ezzel együtt, noha itt jóval kisebb a bevándorlók (muszlimok) aránya, jóval nagyobb a félelem is: úgy vélem/érzem, manapság egyéb dichotómiák kezdik eluralni a diskurzust. Erre csak két példa: a "Stuttgart 21"-ügy és a Sarrazin-ügy. A stuttgarti pályaudvar átalakítása, föld alá süllyesztése 4,1 milliárd eurós tervét 1994-ben hozták nyilvánosságra. A pályaudvar része a Transeuropäisches Netz der Deutschen Bahn AG-projektnek, idén februárban kezdték, befejezés 2019-re. A CDU és az SPD támogatta, a Zöldek nem. Minden engedély megvan, a bíróságok minden ellenvetést elutasítottak - és július óta minden hét végén és hétfőn demonstrációk folynak. A Bündnis 90/Die Grünenhez civilek csatlakoztak, a tüntetések ún. "Volksfestcharaktere" - magyarán családok vonulnak gyerekestül - viszont radikalizálódni látszik. Schuster főpolgármester "Angstkampagne-t" nyomat, a szocik lankadnak, a miniszterelnök kész tárgyalni. Jogállamiság versus demokrácia? Fejlődés versus fenntarthatóság?

A másik ügy a Thilo Sarrazin ex-SPD-s berlini pénzügyminiszter Deutschland schafft sich ab című könyve körüli heveny izgalom. Röviden: Sarrazin szerint Németország megszünteti, eltörli, felszámolja magát, ha nem tesz semmit azzal a problémával, amit a szaporodó és az istennek sem integrálódó, genetikailag nyomi muszlim bevándorlók jelentenek. Jogállam kontra nemzetvédelem, kisebbség és többség viszonya: új és vadiúj ügyek, beláthatatlan bajok - mily' ismerős, nemde? "All in all you're just another brick in the wall" (Roger Waters, Pink Floyd), korosztályom diskurzusának alapjele/jelképe csodálatos sebességgel íródik felül: ama fal végképp leomlott. "Lőn ugyanis, a mint meghallá a nép a kürtnek szavát, kiálta a nép nagy kiáltással, és leszakada a kőfal magától." (Józs. 6,20.) NDK/NSZK, "komonizmus", "szovjet", mindez elpukkant, mint a túlfújt lufi, néhány összevissza beszélő ősöreg bolsi gazfickó maradt, és a rajtuk - meg bármin - kényszeresen gyakorlatozó ősfiatal nácik. Addig-ameddig. Még húsz év, és...

És?

Kiút?

Neked ajánljuk