Világi Mariann

Az elit oktatása vagy elitoktatás?

  • Világi Mariann
  • 2024. május 15.

Publicisztika

A tanártovábbképzés kisajátítása és pedagógusképző kar indítása a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen

A semmiből teremt új világot a maga számára, a teljesség szándékával: ab ovo usque ad mala, a tojástól az almáig, miképp a római lakomákon, meghatározott sorrendben.

A hatalom azt találta ki, hogy az ő rendvédelmi egyetemére, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre (NKE) építi be a pedagógusgyártás egy szeletét.

A tanárképzést, a tanártovábbképzést, az iskolaigazgatók (manapság: intézményvezetők) papírhoz kötött képzését, képesítését a Nemzeti Közszolgálat Egyetem égisze alá helyezi ettől az évtől. Ezentúl 2025-ben Nemeskürty István néven tanárképző kart indít, jelenleg tartalmában ismeretlen képzési programmal, hagyomány nélkül. Bizonyos hírek szerint 2025-től lesz olyan egyházi egyetem, amely nem indít tanár szakot, ezzel is támogatva az NKE merítési lehetőségeit.

Kit tanítsanak a legjobbak?

Egyszerűsítsük le két fogalom meghatározását.

Az elit oktatásának általános célja a hatalom mindenkori elvárásait követők képzése – legyen szó a már gazdagok, hatalommal bírók gyermekei vagy a jövőben a hatalomhoz legjobban alkalmazkodó, azt kiszolgálni hivatottak képzéséről. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) inkább ez utóbbi csoportot célozza majd meg, hiszen a már nagy hatalommal rendelkezők és az igen gazdagok a gyerekeiket nem feltétlenül magyar egyetemeken akarják taníttatni, és ha mégis, akkor sem tanárnak szánják őket.

Az elitoktatás a tudáson keresztüli megértésre, a tudás alkalmazásának képességére, a bölcsesség képességére, a világ megértésére, elemzésére irányul.

A két eltérő cél megvalósításában, kivitelezésében ugyan lehetnek átfedések, értékeikben mégis merőben különböznek egymástól. Igaz ez akkor is, ha az értékeiben ellentétes mindkét célhoz készségeket, képességeket, az interaktivitást, kommunikációt fejlesztő tanítási, tanulási módszertant rendelnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.