Antal Dániel

Az impérium visszatér

Megnyerheti-e Putyin az Ukrajna ellen indított háborút?

  • Antal Dániel
  • 2022. március 9.

Publicisztika

Az Ukrajna elleni orosz hadjárat talán legkülönösebb vonása, hogy Oroszországban börtön jár a „háború” szó használatáért. Vlagyimir Putyin rezsimje klasszikus háborút indított el, amelynek azonban a létezését is tagadja. Úgy vélem, ennek a legfontosabb oka az, hogy az ukrán–orosz háború értelmetlen, és Oroszország szempontjából megnyerhetetlen.

A háború elméletéről és a háborús stratégiákról szóló modern elméleti munkák sorában mind a mai napig talán a porosz katona, Carl von Clausewitz A háborúról című műve számít alapvetésnek. Von Clausewitz korához mérten interdiszciplinárisan közelítette meg a kérdést, és a háborút a nemzeti közpolitikai stratégiák végrehajtásának egyik lehetséges eszközeként tekintette. A háború a közpolitikai eszközök erőszakos formája: egy állam a stratégai céljait nem külpolitikával, diplomáciával, külkereskedelemmel, hanem erőszakkal vagy erőszakkal való fenyegetéssel próbálja elérni. Ám az ilyen célokat kizárólag katonai eszközökkel általában nem lehet elérni, és nem is érdemes kitűzni.

A kérdés mármost az, hogy a Putyin vezette Oroszországnak van-e olyan nemzeti stratégiai célja, amelynek az elérését katonai erőszakkal elő tudná mozdítani? És milyen más eszközöket támogatna a nyers erő? A válasz azért fontos erre, mert ha egy ország nem koherens célokat követ, akkor képtelen a külkereskedelmi, diplomáciai és katonai erőit egy irányba mozgósítani, és így nem lesz képes a kitűzött eredményeket elérni, pláne tartósan megőrizni.

Történelmi párhuzamok

Számunkra ennek talán legszemléletesebb példája a trianoni békeszerződéshez vezető I. világháború, amelyet Ausztria és Magyarország robbantottak ki. Az osztrák–magyar koronatanácsban egyedül a magyar miniszterelnök ellenezte a háborút (sajnos nem sokáig), pontosan azért, mert megértette, hogy a háborúnak nincs Magyarország számára jó kimenetele. Tisza István úgy vélte, Magyarország számára az is rossz volna, ha megnyerné a Szerbia elleni háborút, mert felborítaná az ország számára oly kedvező, az 1867-es kiegyezéssel megszületett duális szerkezetet. Bosznia-Hercegovina és Szerbia egy részének annektálásával háromosztatú állam jönne létre, kisebb magyar súllyal. Tisza azt is tudta, hogy a gyors katonai akció bukása megnyerhetetlen, négyfrontos háborúval fenyegeti az országot – amiben igaza is lett. Jól sejtette, hogy Olaszország csak névleg szövetségese a Monarchiának, és azt is tudta, hogy az ugyancsak névleg szövetséges Románia Erdélyre pályázik. A Szerbiának küldött hadüzenetnek tehát nem volt semmilyen értelmes politikai célja Magyarország számára, és csak vérmérséklet kérdése, hogy azt gondoljuk, súlyos vagy viszonylag kis árat fizetett érte az ország Trianonban. A Monarchia lényegében hetek alatt elvesztette ezt a saját maga által kirobbantott háborút – a katasztrófa nem 1920-ban következett be, hanem már 1914 kora őszén. Sajnos még millióknak kellett meghalniuk, megsebesülniük, egy életre nyomorékká válniuk, de Magyarország Erdélyt, a Vajdaságot, a Felvidéket, Kárpátalját és Dél-Baranyát már lényegében 1914-ben elbukta. Ezt a németek oroszok elleni hadi sikerei sokáig késleltetni tudták, de Németország összeomlása a nyugati fronton 1918-ban elhozta az osztrák és a magyar vereséget is.

A világ most többé-kevésbé egyetért abban, hogy Vlagyimir Putyin a Szovjetunió szétesését az orosz birodalom széteséseként éli meg, és imperialista autokráciája ezt próbálja meg helyreütni. Putyin eddig arra próbált terjeszkedni, ahol nem ütközik bele a NATO-ba és az EU-ba: Grúzia, Kazahsztán, Belarusz, Moldova – és Ukrajna felé. Ha kellett, Budapesttől Jerevánig országvezetőket vásárolt, és csatlósait dezinformációs eszközökkel látta el. Az EU-ban és a NATO-ban belső ellentéteket szított, támogatta a Brexitet, az őrült Trump elnökké választását, és a különféle európai szélsőjobboldali pártokat. De ez a hibrid vagy aszimmetrikus háborús taktika csak az ellenfél gyengítésére volt jó, és nem Oroszország megerősítésére. Moldova, Grúzia, Belarusz, Ukrajna gazdasági fejlődését, NATO- vagy EU-tagságát meg tudta akadályozni, de ettől Oroszország erősebb nem lett. Egyedül a Csecsenföldön kitört szeparatista mozgalmat tudták leverni, két, a hadviselés szabályait és a nemzetközi jogot figyelmen kívül hagyó, népirtásba torkolló konvencionális háborúval.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szergej Tyimofejev orosz költő: „Nem tudom, hogy a kortárs orosz kultúra hogyan fogja túlélni ezt az őrületet”

Idén magyarul is megjelent Replika című kötete, aminek lettországi kiadásához egy üres füzetet is kaptak az olvasók. Az Orbita nevű művészeti kollektíva egyik alapítóját videóköltészetről, kreatív könyvtervezésről, a kétnyelvű irodalomról és az Ukrajna elleni háború miatt megszakadt oroszországi kapcsolatokról is kérdeztük.