Bernard Guetta: Korántsem lehetetlen megállítani Putyint

Publicisztika

"Szükségünk lesz a kínai zsarnokra az orosz Übü királlyal szemben."

Egyátalán nem képtelenség megállítani. Fenyeget minket, hadonászik a nukleáris arzenáljával, „hadüzenetet” lát a gazdasági szankcióinkban és az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányokban, de figyeljük csak meg őt egy pillanatra!

Aki magabiztos, az nem ugat ilyen veszettül. Aki erősnek érzi magát, az nem böfögi folyton ugyanazt a szöveget, mint egy megszállott. Ha Vlagyimir Putyin ennyire nem képes megőrizni a hidegvérét, az azért van, mert már tényleg nincs, ami megnyugtassa. Az ukrán ellenállás egyre eltökéltebb, és egyre nagyobb részét mozgósítja a lakosságnak, egyre többen ragadnak fegyvert, ahogy elkapja őket egy bámulatos nemzeti felkelés lendülete. Az orosz gazdaság hamarosan kifullad a súlyos és egyre súlyosabb európai és amerikai szankcióktól. Üzleti körökben egyre inkább tartanak az orosz államcsődtől, a kormány pedig annyira fél attól, hogy maguk az oroszok fogják mélyen elítélni ezt a katonai kalandot, hogy megtiltotta és valószínűtlenül súlyos börtönbüntetéssel sújtaná a „háború” szó nyilvános használatát.

Aztán ott van a közvélemény. Az európai, az amerikai és a világ közvéleménye, amelyet egyre jobban elborzasztanak a bombázások, hiszen mindenki látja, hogy nincs rájuk magyarázat, azon kívül, hogy egy ember, aki nyilvánvalóan nem képes uralkodni magán, így éli ki a dühét.

Ez az ember veszített. Politikailag már veszített, mert nem tudta két nap alatt, egy csapásra megtörni Ukrajnát, de vajon meg lehet-e még akadályozni abban, hogy elképesztő vérfürdő árán katonai győzelmet arasson?

A válasz: meg lehet. Putyint nem lehetetlenség megállítani. Meg lehet állítani. Két feltétel kell hozzá.

Az első: ne féljünk többé attól, hogy bekövetkezik a harmadik világháború, amelyet reggel, délben és este ígérget nekünk. Habár már nem biztos, hogy ez az orosz Übü király épelméjű, de ahhoz még maradt elég esze, hogy ne zúdítson a világra egy nukleáris apokalipszist, amelyhez egyébként az alárendeltjei sem adnák a nevüket. Még az is nagyon valószínűtlen, hogy egy viszonylag kis hatóerejű, taktikai nukleáris bombát bevetne, így pedig világos az előttünk álló választás.

Vagy hetekig  várunk, amíg Putyin szétzúzza Ukrajnát, és akkor a demokráciák elveszítik minden hitelességüket.

Akkor a kínai rezsim feljogosítva érezné magát, hogy egész Ázsiának diktáljon, Tajvannal kezdve. Akkor ezentúl semmi nem állítaná meg a dzsihadista mozgalmakat sem abban, hogy rávessék magukat az arab világra, Európára és az Egyesült Államokra. A diadalmas Putyin pedig nyilván nem állna meg, és nekiindulna, hogy visszahódítsa Moldovát, Grúziát és az egész elveszett orosz birodalmat.

A háborútól való félelmünk miatt három háborút és a mostaninál nehezebb körülményeket kapnánk a nyakunkba, miközben van egy másik lehetőségünk is: egyszerűen hangosan és világosan azt mondani, nem!

Mi akadályozna meg bennünket abban, hogy ténylegesen és nagyarányban felfegyverezzük Ukrajnát a fegyvertárunk legkifinomultabb eszközeivel, és akár odáig menjünk, hogy olyan, harcedzett katonákból álló nemzetközi alakulatok vegyék a vállukra a védekezést, akik minden téren felveszik a versenyt azokkal a zsoldosokkal is, akikkel Putyin az utóbbi időben elárasztja Afrikát? Ezzel erőegyensúlyt teremthetnénk, amelyre már lehetne tárgyalásokat alapozni, amelyeken meghatároznák, milyen bizalmi és stabilitási intézkedések kellenek ahhoz, hogy örökre távol tartsuk a háború árnyékát az európai égboltról.

Akkor kerülhetjük el a legnagyobb veszélyeket, ha nem esünk pánikba, hanem felvesszük a kesztyűt, de a határozottság nem lesz elég.

Szükségünk van egy szövetségesre is. Ez a szövetséges Kína, amelynek nem érdeke, hogy a világ katonai káoszba süllyedjen, hiszen gazdasági ereje és politikai stabilitása teljes mértékben a nemzetközi kereskedelemtől függ.

Ez annyira nyilvánvaló, hogy Kína most is tartózkodik tőle, hogy megtapsolja Vlagyimir Putyint. Segítséget nyújt neki a diplomáciai színtéren, de valójában két álláspont között ingadozik: az egyik a nyilvánvaló aggodalom, a másik az afölött érzett elégedettség, hogy az Egyesült Államoknak muszáj visszatérnie az európai hadszíntérre, és távolodnia Ázsiától. Amíg a válságot kordában tartják, Kína hódolhat a gonosz kárörömének, de amint meglátja, hogy nem bujkálunk tovább, hanem szembenézünk a problémával, meg fogja érteni, hogy mekkora veszélyben van, és eléggé el fog határolódni Putyintól ahhoz, hogy az elszigeteltség kissé kijózanítsa az orosz elnököt.

Szükségünk lesz a kínai zsarnokra az orosz Übü királlyal szemben. Nem lesz kellemes és nem kapjuk meg ingyen, de a demokráciák annak idején bizonyára nem tették rosszul, hogy Sztálinnal szövetkeztek Hitler ellen.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.