„Én azt látom, hogy a világban a felfedező kutatásokat elsősorban kutatói kezdeményezésre finanszírozzák. Az úgy nem megy, hogy egy országban a kutatók parancsszóra létrehozzák a tudományos eredményt, aztán az alkalmazott kutatási eredményt, aztán az ipari innovációt. Az eredményeket a világ tudományának egésze hozza létre, a konkrét alkalmazás pedig a vállalatok feladata” – nyilatkozza Pálinkás József a március 28-i Magyar Narancsban.
Ebből a gondolatmenetből a „világ tudományának egésze” kifejezést emelném ki. A most zajló tudománypolitikai diskurzus egy negligált, talán nem is központi, mégis sok mindent meghatározó fejezete a tudományos kutatás természetéről szól.
Nem csak a laikus közönség, de gyakran a hallgatók és a kollégák sem értik azt, amit Pálinkás József itt megfogalmaz: a tudomány egyetlen globális tudományos tevékenység, és a tudományos teljesítményt az egyénnek a globális diskurzushoz való hozzájárulásával mérik.
Egy dühítő mondat
„Magyarul erről a témáról még nem publikáltak” – hangzik el megfellebbezhetetlen elismerésként egy-egy szakdolgozat vagy disszertáció bírálatában. Ez a mondat mindig felháborít. Igen, a külföldi szakirodalom magyarra történő fordítása vagy magyarul történő összefoglalása nagyon fontos a hazai oktatás és tudományosság szempontjából. Ez ugyanaz a kategória, mint az ismeretterjesztés, konferenciák szervezése, bírálatok írása, kutatási projektek adminisztrálása: a tudományos munka szerves részét képező, fontos melléktevékenységeink.
| ||
Egy szakdolgozat vagy disszertáció azonban a szűkebb értelemben vett tudományos tevékenységet hivatott dokumentálni, amelynek eredményeivel a globális diskurzushoz kell hozzájárulnunk. Az eredmények magyarul történő publikálása legfeljebb előmunkálat a nemzetközi publikációhoz.
És igaz ez az állítás az ún. nemzeti tudományokra is: a magyar irodalom, magyar nyelvészet, magyar történelem, magyar néprajz eredményei a külföldi kutatók érdeklődésére is számot tartanak, amennyiben a magyar kutatások módszertani újdonsággal vagy az összehasonlító kutatások számára értékes adatokkal szolgálnak. Mint ahogy a magyar „nemzeti” tudományok művelői is támaszkodnak más „nemzeti” tudományok eredményeire.
A "brit tudósok"
„Az eredményeket a világ tudományának egésze hozza létre” – mondja Pálinkás, és itt nem csupán a nemzeti tudomány bezárkózása, hanem az egyéni teljesítmény felmagasztalása ellen is szót kell emelnünk. Ezt nevezem a brit tudósok bűnének.
| ||
Nem létezik olyan, hogy „a brit tudósok bebizonyították”, de olyan sem, hogy „a szegedi kutatók kifejlesztették”. Globális teljesítményről van szó, apró elemek százainak láncolatáról, amelyhez a „brit tudósok” (vagy a szegedi kutatók) is hozzátettek egy apró elemet. Ez az apró elem egy n+1-ik publikációban vagy szabadalomban nyilvánul meg, és ha történetesen ez a hír jut el a napisajtó tudományrovatába, akkor úgy tűnik, mintha az egész a „brit kutatók” érdeme lenne.
Erre a hiedelemre ráerősítenek a tudományos felfedezésekről szóló híres legendák, a fürdőből kiugró Arkhimédésztől kezdve, Newton leeső almáján keresztül a furcsa zseni Einsteinig. A laikus közvélemény nem tud arról, hogy a gondolatok nem kipattannak a tudós fejéből, hanem hosszú munka során, globális kutatási „láncolatok” eredményeképp alakulnak ki. Így volt ez az itáliai Galilei, az angol Newton és a német Leibniz korában, így volt ez a skót James Maxwell, a holland Hendrik Lorentz és a német Albert Einstein esetében, és így zajlik ma is.
| ||
Kutatópalánta hallgatóink vagy arról álmodoznak, hogy majd az ő fejükből is kipattan egy „zseniális ötlet”, vagy eleve kisebbségi érzéssel indulnak, mert az ő fejükből „úgysem fog” ilyen kipattanni. Meg kell velük értetnünk, hogy a tudomány – a kuhni normáltudomány – rejtvényfejtő tevékenység, és a keresztrejtvénybe mindenki beírhat néhány betűt. Mivel hatalmas rejtvényről van szó, mindenki megtalálhatja a maga részét, amelyen ő dolgozhat, és kár paranoiás módon attól tartani (a magyar tudományos élet egy másik jellegzetessége), hogy a többiek biztosan lenyúlják az én eredményeimet. Ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy a közös rejtvényen kell dolgozni, a többiekkel kommunikálva és együttműködve.
A közös játékszabályok szerint. Mivel a rejtvényt és szabályait a kutatók ismerik, ők egyedül – a legjobb kutatók – illetékesek az ezzel kapcsolatos kérdésekben ítéleteket és döntéseket hozni. Nincsenek egyéni rejtvények, nincsenek egyéb szempontok szerint kitalált rejtvények. Nem lehet a többiek ellenében, a többiektől elzárkózva sem megfejteni a tudomány globális rejtvényét.
És arra sem lehet várni, hogy majd a többiek megfejtik azt. A Négyjegyű függvénytáblából ki tudom olvasni a mások által kimért gravitációs állandó sok tizedesjegyre pontos értékét. De a tudomány komplexebb ennél: ha nem művelem a tudományt, hiába olvasom ki a gravitációs állandó harmadik tizedesjegyét, nem fogom tudni azt mire használni.
A szerző nyelvész és hebraista.
